A hal-négylábú átmenetet dokumentáló fosszíliák szempontjából egész biztosan emlékezetes év lesz a 2006-os. Áprilisban került rivaldafénybe az utóbbi idők egyik legfontosabb ilyen lelete, a Tiktaalik, most pedig a Nature -ben egy ausztrál "átmeneti fosszíliáról" jelent meg egy rövidke cikk.

A Gogonasus andrewsae maradványai 2005-ben kerültek elő egy ny-ausztráliai lelőhely devon kori rétegéből. Az egyik érdekes tulajdonsága ennek a ~380 millió éves tetrapodomorph halnak, hogy a fecskendőnyílása (spirákulum) - amely itt még a vízáramoltatásra szolgál, de később a négylábúakban a közép-füllé alakul - igencsak méretes, amely annyiban mindenképpen váratlan, hogy az egyéb jellegek alapján közeli rokon Eusthenopteron-ban ugyanez a nyílás még igencsak szűk. Emiatt, illetve az alatta levő kamra különleges alakja miatt, feltételezhető, hogy a Gogonasus egy kihalt ág képviselője, amely közeli rokona, de semmiképpen sem közvetlen őse a négylábú gerinceseknek.

Ami miatt ez a rokonság egyértelmű, az az uszonyokban rejlik. Ezek elegáns átmenetet képenek az Eusthenopteron és a Tiktaalik mellső végtagjai között, bár még nem annyira robusztusak, mint utóbbiak és "csuklóból" sem lehetett őket mozgatni.

Végül az sem lebecsülendő, hogy a csontok Ausztráliából kerültek elő (az eddigi tetrapodomorph hal maradványok főleg Kanadában, Grönlandon és Skandináviában bukkantak fel), ami azt bizonyítja, hogy a négylábúak ősei sokkal szélesebb körben voltak elterjedtek, mint azt eddig gondolták (nemcsak az ősi euramerikai kontinensen, hanem Gondwanán is).