Ha már úgyis morgolódok. Czeizel Endre munkásságát nyílván sokra tartják mindazok, akiket gyerekhez segített, de őszintétlen lenne, ha nem egy megosztó személyiségként próbálnánk beállítani. Biológus ismerettségi körömben finoman szólva is nehezen lehet rajongókat találni és nota bene magam sem vagyok az.
Legutóbbi előadásának lényegi mondanivalójához nem nagyon van hozzáfűzni valóm, valóban nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a génjeinknek és a környezeti hatások legalább annyira fontosak egyes betegségek kialakulásában, mint a genetikai anyag. De (újból) elhangzott valami a beszéd végén, amiről viszont nem rejteném véka alá a véleményemet:
„Ma már lehetséges különválasztani a fiút vagy lányt nemző spermiumokat. Magyarországon azonban törvény tiltja e korszerű módszer alkalmazását, pedig több ezerrel lehetne évente növelni a születések számát. Persze, ezzel beleszólunk a sorsba, ám ennek semmiféle orvosi veszélyét nem látom.”
Az ötlet nem teljesen új, volt erről már SMS kampány, meg minden. Technikailag valóban megvalósítható a dolog: mivel az Y kromoszóma kisebb és könnyebb mint az X kromoszóma, a különböző spermiumok súly alapján elválaszthatóak (állatok között alkalmazzák is a módszert, a mellékelt ábra delfin borja is így keletkezett). Van azonban az érveléssel néhány gond(om):
- Egyrészt mint arról már írtam a nemek adott aránya nem véletlenül alakult ki, van annak egy biológiai oka. Márpedig ebbe belepiszkálni, nem azért nem helyes, mert "akkor Istent játszunk", hanem mert hosszútávon komoly gazdasági és népesedési következményei lesznek. India egyes tartományaiban hasonló nemi alapú válogatás történik, bár sokkal szörnyűbb körülmények között. Ezeken a helyeken hagyományosan többet ér egy fiú gyermek mint egy lány, így aztán az ultrahangos vizsgálatoknak "köszönhetően" minden hatodik lányt elvetetnek. Emiatt egyes közösségekben alig 750 lány jut minden 1000 fiúra, ami pedig egészen egyszerűen nőhiányhoz vezetett, s sok esetben már Bangladesből vásárolnak menyasszonyt maguknak a házasulandó férfiak (ami szintén egy elég kétes etikájú gyakorlat).
- Másrészt, Czeizel doki néhány egyetemistával készült kérdőívre bazírozza, hogy egy ilyen válogatás a gyakorlatban a népesedés növekedéséhez vezetne. Tudtommal nincs valódi adatsor, ami ezt alátámasztaná. Az pedig ugye nem túl gyakori látvány, hogy dühöngő apukák ordítva jönnek ki a szülőszobából, hogy a francba miért pont megint fiúk ill. lányuk született.
- Harmadrészt, a doktor úr történetének ismeretében, minimum élek a gyanúperrel, hogy a technológia esetleges meghonosítása esetén ő ebből remekül profitálna. Márpedig, jobb helyeken ilyenkor ezt az előadás előtt vagy után ezt elismerik. Személyszerint meg lennék lepődve, ha erre most sor került volna...
