Az élő szervezetek alaptulajdonságai közé tartozik a növekedés és a szaporodás, két meglehetősen energiaigényes tevékenység. Éppen ezért a legkülönbözőbb élőlények számára egyaránt az egyik legfontosabb tevékenység, hogy megfelelő energiaforrást biztosítsanak ezek számára, magyarán táplálkozzanak.
A táplálékpiramis (tartozzon az bármilyen ökoszisztémához) alapjánál mindig autotróf szervezeteket találunk, olyan élőlényeket, amelyek képesek a napenergiát (pl. növények és algák), vagy különböző kémiai reakciók energiáját szervesanyag termelésre hasznosítani. A piramis következő szintjei ezen szervezetek (vagy melléktermékeik) felhasználásával jutnak energiához.
A közelmúltban egy dél-afrikai bánya mélyén leltek egy egészen különleges bakteriális ökoszisztémára. A 2.8 km mélységben (mindig meglepődöm, hogy van élő ember, aki képes naponta ilyen elképesztő helyen dolgozni), a felszíntől többmillió éve elszigetelt közösség "elsődleges termelője" egy Firmicutes baktérium. Az energiaforrás pedig egészen meglepő: a mélyben fekvő urániumérc által kibocsátott radioaktivitás hatására a víz oxigénre ill. hidrogénre bomlik, a kéntartalmú ásványok pedig szulfátot hoznak létre. A Firmicutes baktériumok a hidrogén és szulfát reakciójából származó energiát képesek szervesanyagképzésre hasznosítani, az ökoszisztéma többi tagja pedig az ő bomlástermékeiket hasznosítja táplálékként.
A felfedezést az teszi különösen izgalmassá, hogy egyfajta bizonyítéka lehet annak, hogy fénytől távoli helyeken (akár más bolygók mélyében) is képes az élet megvetni a lábát.
(via nyenyec kartács)
Kin, LH, Wand, PL, Rumble, D, Lippmann-Pipke, J, Boice, E, et al. (2006) Long-Term Sustainability of a High-Energy, Low-Diversity Crustal Biome. Science 314: 479-482.
