A klímaváltozás ezeregy apró jele közül egy a vándormadarkhoz kötődik. A szóbanforgó szárnyasok pont a hideg időjárás elől menekülnek melegebb égtájakra és amint az idő lehetővé teszi, hűségesen visszatérnek, hogy egy újabb generációt neveljenek fel. Azonban a felmelegedés azt is jelenti, hogy elvileg elég később elindulni és hamarabb visszajönni, ahhoz, hogy megfelelő körülményeket találjanak - s most a megfigyelések visszaigazolták az elméletet.

Egy népes európai kutatócsoport skandináv vándormadarakat figyelve meg azt találta, hogy jól kimutathatóan egyre hamarabb kelnek vándorútra Afrikából és érnek vissza a fészkelő helyeikre. A vándorlásnak egy erős genetikai komponense is van, így minden jel szerint annak vagyunk tanúi amint a természetes szelekció egyre inkább előnyben részesíti azokat a génkombinációkat, amelyek a korábbi hazaindulást váltják ki hordozójukban (a szóbanforgó madarak egy év leforgása alatt ivarérettek lesznek, ezért van lehetőség arra, hogy viszonylag gyorsan hathasson a szelekció). Hiszen ha a "szülőföldön" már megfelelő az időjárás, akkor megéri elsőnek hazaérni: több élelem biztosítható az utódoknak, akik hamarabb kikelnek, mint később érkező vetélytársaink fiókái, s így nagyobb valószínűséggel nevelhető fel akár egy népesebb fészekalj is. Több utód, pedig egyenlő nagyobb fitnessz, az evolúció szempontjából pedig minden más mellékes. (A dolog logikája nagyon hasonló az Ausztráliában kisebb biblia csapásként terjedő cukornád varany haladási sebességének változásához.)