Majomemberek

Tegnap említettem, hogy a csimpánz genom mennyire árulkodhat az emberi faj kialakulásáról, s lám, már itt is a bizonyíték :-). A Nature online verziójában jelent meg egy cikk, amely a rendelkezésünkre álló teljes humán és csimpánz genom alapján, a már meglevő gorilla, orángután és makákó genomok segítségével igyekszik rekonstruálni kis fajunk kialakulásának legvégső lépéseit. És a kép korántsem annyira tiszta, mint azt gondolnánk. ;-)

Többé-kevésbé közmegegyezés tárgya, hogy a hominidák evolúciójában az olyan dolgok, mint pl. a folyamatos két lábon járás igen fontos lépésnek számítottak, és ez logikusnak is tűnik, hiszen az emberszabású majmok esetén egyáltalán nem bevett szokás az ún. bipedalizmus. Ennek megfelelően a 6,5-7,4 millió évesre datált, számos klasszikus hominida-jelleget hordozó Sahelanthropus tchadensis csontváz alapján az emberi és csimpánz-vonalak szétválását korábban min. 7 millió évesre datálták. A két faj genomja azonban mást sugall. Először is feltűnő, hogy a homológ, azaz egymásnak megfeleltethető kromoszómarégiók közötti hasonlóság/változatosság korántsem egyenletes, és ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a két faj teljes szétválása nem ripsz-ropsz következett be, hanem egy szolid 4 millió éves intervallum alatt. Ez sokkal több, mint amit eddig gondoltak, s mivel ennek az intervallumnak a mi korunkhoz közel eső határa 6,3-5,4 millió évre esik, már látható is ennek a komolyabb következménye: a speciáció átfed már ismert hominid-fosszíliák jelenlétével. Ennek magyarázatára a kutatók egy igen provokatív elmélettel álltak elő: az emberi és csimpánz-vonalak szétválása két lépésben történt. Az első lépés során a két vonal időszakosan intett csak búcsút egymásnak, de már ekkor megjelentek az emberi vonalban a Sahelantropus-ban is megfigyelt jellegezetes jegyek. Ám később, ismeretlen okok miatt a két közeli rokon faj megint összejött, kereszteződött, hibrideket hozott létre.
Az állatokra alkalmazott faj-definíció egyik fontos kitétele, hogy két különböző faj keveredéséből származó hibrid utód (pl. a közismert öszvér, vagy a grizzly- és jegesmedve afférjából származó nanulak) steril lesz, azaz maga nem képes utódokat nemzeni. Nos, ez hímek esetében így is van, azonban a nőstények esetében nem mindig (ez is jól mutatja, hogy a faj-definícióink mennyire műviek, mesterkéltek és figyelmen kívül hagyják, hogy a fajkeletkezés egy elég képlékeny folyamat, amelyben nem lehet behúzni pontosan, mikor is alakul ki ténylegesen egy új faj) - pl. a nőstény öszvérek képesek mind szamár, mind ló hímekkel szaporodni. És valami ilyesmi történhetett itt is: a két, frissen különvált faj kereszteződésének eredményeként termékeny nőstények és steril hímek keletkezhettek, majd előbbiek vagy egyik, vagy másik populáció hímjeivel párosodtak. Ezt látszik alátámasztani mind az, hogy a csimpánz és emberi Y kromoszóma az autoszómák átlagánál jobban különbözik, mind az, hogy a két faj X-kromoszómája (amely egyébként is lassan változna, de azért nem ennyire) az autoszómák átlagánál lényegesen kevésbé. Hiszen a hibrid nőstények révén az X kromoszómák vidáman keveredhettek és rekombinálódhattak a két faj között, a szelekció hatása alatt, miközben a hímek sterilitása miatt az Y-kromoszóma csereberéjére nem volt lehetőség.
A kis intermezzot követően aztán a két faj útjai ismét elváltak és tovább evolválódva évmilliók múlva kialakult az a két élőlény, amelyeket ma is ismerünk.

Ha a felvetés megerősítést nyer, mindenestre még inkább más szemmel nézegethetjük a jövőben a "Majmok bolygóját" illetve annak esetleges leendő koppintásait...

ápdéjt: Nem kellett sokat várni a kritikára sem, egy madisoni antropológus, John Hawks már szedi is le a szenteltvizet a tanulmányról. Főbb ellenérvei: két szenzációként beállított állítás közül az egyik nem igazán új, a másik pedig nem igazán alátámasztott. Ui. már korábban léteztek cikkek arról, hogy a két faj szétválása 5-7 millió éve történt és az sem meglepő, hogy több millió évig tartott. (A szerzők nem veszik figyelembe a kiinduló közös ősből álló populáció méretét, pedig azzal néhány dolog leegyszerűsödne.) A kritika második része pedig arra vonatkozik, hogy volt-e kezdeti szétválás, majd azt követő hibridizáció. Itt Hawks arra mutat rá, hogy igaz ugyan, hogy a két genom egyes részei régebbi, más részei pedig újabb szétválásról árulkodnak, de van köztük mindenféle köztes állapot is van, ami azt mutatja, hogy a fajkeletkezés a populáció milyensége miatt egyszerűen sokáig tartott, de nem volt benne semmi különös (pl. szétválás-hibridizáció-szétválás).