Egyik "fülükön" be, a másikon ki

Az egyik gondolat amit időről időre ismételgetni fogok az az, hogy az evolúció elég szűklátókörű, már olyan értelemben, hogy nem foglalkozik azzal, hogy milyen változás lehet majd egyszer valamikor előnyös. Ilyen szempontból sokkal carpe diemesebb a dolog: ami adott pillanatban, adott körülmények között előnyös az rögzül, ami nem (bármilyen jól is jöhetne röpke 1 millió év múlva), megy a kukába. Ez a típusú építkezési logika azzal is jár, hogy olyan változások is rögzülhetnek időnként, amelyek során egy bizonyos testrész egy olyan funkcióban vállal hirtelen szerepet amelyhez addig nem volt köze, majd fokozatos változások révén, a funkció alkalmi hasznos résztvevőjéből elengedhetetlen összetevőjévé válik. (Ez az úgynevezett koopció jelensége, amelyet a "lecsökkenthetetlen komplexitás" híveinek nem igen sikerül megemészteniük... ;-)).
A koopció egyik szép példája az emlős középfül kialakulása: míg a hüllőkben egyetlen csontocska (a kengyel megfelelője) játszik szerepet a hang továbbításban, addig pl. bennünk, három apró csont is található, a kengyel, a kalapács és az üllő. Ha végignézzük a paleontológiai leletanyagot jól nyomonkövethető amint a hüllők két állkapocscsontja fokozatosan átalakul a már említett csont-triumvirátus utóbbi két tagjává.
Arról azonban, hogy maga a hüllő középfül hogyan és miért alakult ki, eddig elég keveset tudtunk, ezen változtat azonban a Nature egyik rövid cikke. Martin Brazeau és főnöke egy lettországi, felső-devonból számazó halszerű kövület vizsgálata során jöttek rá, hogy egy eddig még le nem írt "átmeneti" formával állnak szemben: a Panderichthys koponyája ugyanis egyaránt magán hordoz klasszikus hal- és előbbre mutató jegyeket. A cikk nem felhőtlenül könnyű olvasmány olyanoknak (pl. jómagam ;-)) akik a csonttan beszámolókat már sok éve a múlt jótékony feledésébe süllyesztették, de summa summarum, a lényeg az, hogy a már említett lény esetében a későbbi közép-fülnek megfelelő helyen egy nagyobb üreg figyelhető meg, ellentétben a halakkal, viszont hasonlóan a négylábúak ősének tekintett Acantostegahoz. Ennek a térnek azonban a jelek szerint nem volt funkciója a hallásban, hanem feltehetően a mai ráják fecskendőnyílásához hasonlóan, a Panderichthys a légzéshez, vízáramoltatáshoz használta.
Vagyis a közép-fül kialakulásában két, időben jól elkülönülő koopciós lépés játszott fontos szerepet: előszőr egy légzőtérből alakulhatott ki hallótér, valamikor a szárazföldi gerincesek megjelenésével egyidőben, majd egyes állkapocscsontok fokozatosan hallócsontokká alakultak.

Az ábrán nyomon követhető a középfül terének a kialakulása. (a = Eusthenopteron, b = Panderichthys, c = Acanthostega; a jobb felső sarokban levő ábrák a rószaszín négyzetek magasságában levő keresztmetszeti képet mutatják).