Hwang őssejt etikája

Nemrég írtam a koreai Woo-Suk Hwangról és őssejtekhez kapcsolódó munkájáról. Nos, Hwang professzor újból a címlapokon szerepel, bár gyanítom, hogy ezúttal lemondana a kétes megtiszteltetésről. Ugyanis ez alkalommal egy továbbgyűrűdző botrány a híradások apropója.

Hwangot elég kemény kritika érte nemrég koreai kollegái és a Koreai Bioetikai Társaság részéről, amikor kiderült, hogy néhány kísérlete alapanyagául szolgáló petesejtek az egyik diákjától származnak. Ez értelemszerűen összeegyeztethetetlenség (pl. nem lehet egyértelműen kizárni, hogy az illető nem kényszer hatása alatt "adakozott", vagy nem kapott valamilyen más ellenszolgáltatást emiatt) gyanúját veti fel, ami különösen ezen az etikailag amúgy is kényes területen komoly probléma lehet. Bár Hwang a kritikát azzal hárította el, hogy az egész a diák rossz angolsága miatti félreértésből ered [1], a történet november 13-án újabb kanyarulatot vett. Mint arról az International Herald Tribune (IHT) beszámolt Hwang legközelebbi amerikai munkatársa, Gerald Schatten, húsz hónap után váratlanul megszakította az együttműködést, arra hivatkozva, hogy elképzlehető, Hwang hazudott neki etikai kérdésekben.
Hwnag rögvest mindennek a legalaposabb kivizsgálását ígérte. Valószínűleg már ennek a kivizsgálási folyamatnak a részeként a Miz Medi korház vezeto˝je, Roh Sung Il, hétfo˝n elismerte, hogy húsz esetben a kutatásban felhasznált petesejtek nem önkéntes adományból származtak, hanem az adományozó nőknek fejenként 1440$-t fizetett értük. Ugyan az adott időpontban a koreai bioetikai szabályozás ezt még nem tiltotta és a kórházigazgató, ismételten állítja, hogy minderről a petesejteket felhasználó Hwangnak (aki a cikkei végén a petesejteket mindig "önkéntes adományként tüntette fel) nem volt tudomása, az igazi etikai dilemmát felvető kérdésre (miszerint származott-e a kutatásban felhasznált petesejt Hwang diákjától) nem válaszolt. Bár a botrány (elvileg) a koreai labor munkájának tudományos fontosságából nem von le, komoly jellembeli hiányosságokra deríthet fényt.

Ugyanakkor minden éremnek két oldala van és néhányan már azt is pedzegették, hogy Schatten nem feltétlenül azért szakította meg az együttműködést Hwangékkal mert valódi etikai aggályai lettek volna, sőt. Nevük elhallgatását kérő koreai embriológusokra hivatkozva a The Korea Times arra utal egyik cikkében, hogy Schatten, miután minden lehetőséget kimerítve kihasználta Hwangékat és megszerezte azon kísérletek adatait, melyeket az USA jelenlegi szabályozó rendszere miatt saját maga nem tudott elvégezni, elérkezettnek látta az időt, hogy dobja őket. Hwang valóban nagyvonalú volt pittsburghi kollegájával, s így minimális hozzájárulás mellett Schatten levelező társszerző lett például abban a jelentős Science cikkben, amely a terapeutikus klónozás elérhetőségét villantotta fel. Így amennyiben az őssejtek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és a Karolinska Intézetben elérkezettnek látják majd az időt, hogy ezt Nobel díjjal honorálják, a jelölő bizottságnak nem lesz más választása, mint, mindkét levelező társszerzőt jelölni (hiszen papíron egyformán sokat tettek a munkához). Hogy ezeknek a vádaknak van-e valóság alapjuk, vagy csak a sértődöttség mondatta a koreai kutatóval, előbb-utóbb kiderül.