A dél-afrikai Rising Star barlangrendszer neve múlt hétig csak avatott barlangászoknak mondott valamit. Azóta azonban - még ha nem is pusztán ismeretterjesztő lapokat, újságokat és szociális médiát bújunk - szinte a csapból is ez folyik. Az történt ugyanis, hogy az évtized egyik legmeglepőbb és sok tekintetben legfantasztikusabb paleontológiai lelete ennek a barlangnak az egyik elérhetetlennek tűnő kamrájából került elő és ha nem is fenekestül forgatta fel a Homo génusz családfáját, néhány nagy kérdőjelet mindenképpen felvetve arra utal, hogy az eddigi, kicsit lineáris értelmezése a leleteknek nem feltétlenül helyes.
Kezdjük akkor a dolgok elején. Mint az főleg a National Geographic cikkéből kiderül (a NatGeo az ásatás egyik fő szponzora volt, ezért futtatták keményen mindenütt a híreket - ennek a potenciális hátulütőjéről majd a vége fele írok), a történet úgy kezdődött, hogy pár hobbi barlangász bejutott a Rising Star egyébként jól feltárt rendszerének egyik eldugott kamrájába és ott csontokra bukkantak, köztük egész jó állapotban levő koponyadarabokra. Az eldugott egyébként nem valami visszafogott jelző: két olyan részen is át kell jutniuk, ahol átlagos testfelépítésű emberek alig, vagy egyáltalán nem képesek átjutni. Az első, a Superman's Crawl, onnan kapta a nevét, hogy sokan csak egyik kezüket előre nyújtva, másikat magukhoz szorítva tudnak átaraszolni, de ez még mindig kényelmesnek számít a Sárkányhát (Dragon's Back) klausztrofobikus nyílásától, ami alig több, mint fele ilyen vastag.
A leletekről a kissé excentrikus amerikai Lee Berger-nek számoltak be, aki ugyan néhány nagyon fontos leletet írt már le a közelmúltban (pl. a 2010-es Australopithecus sediba-t), de stílusa miatt a humán paleoantropológiai nagy öregjei eddig inkább kerülték. Berger, aki a maga fizikai adottságaival képtelen lett volna a barlangba bejutni, a leglogikusabbat lépte: Facebbok oldalán elhelyezett egy hirdetést, hogy vékony, barlangászatban járatos kollegák jelentkezését várja egy munkához. A hirdetés működött, és hamarosan közel tízszer annyi jelentkező közül választotta ki azt a hat személyt (mint azóta kiderült, ezek mind nők voltak), akit alkalmasnak vélt a feladatra
A feladat pedig igencsak herkulesinek bizonyult, hiszen amint az első szisztematikusabb feltárás megindult, kiderült, hogy a rejtett üreg (amit Dinaledi üregnek neveztek - naledi a helyi sotho nyelven csillagot jelent) tömve van csontvázakkal. Olyannyira, hogy még a meghosszabbított haáridő alatt is a felszínen kívül csak egy 80x80x25 cm-es részt tártak fel, és így is 1550 leletet tártak fel, amelyek minimum tizenöt különböző, a legváltozatosabb korú egyed maradványait lelték meg. (Szóval további expedícióknak még bőven lesz miből itt dolgozni.)
Mire lehet következtetni ezekből? A Homo naledi-nek (azaz kb. "csillagembernek") aposztrofált lelet érdekes keverékét mutatja a Homo és az Australopithecus vonalakra jellemző jegyeknek, illetve pár speciális, máshol nem megfigyelhető jegyekkel. Például a koponya mérete bár kicsi (mint az australopithecusoké), alakja inkább a Homo génuszra emlékeztet. Ahogy a kis fogakkal teli állkapocs is, de a lábak, lábfejek és kezek is számos Homo jelleget mutatnak. Ugyanakkor a vállöve, és a hajlott ujjai arra utalnak, hogy ideje jelentős részét mászással töltötte.
Márpedig eddig azt gondoltuk, hogy a kis fogak és kezek eddig elsősorban eszközkészítő fajokban fordultak elő, ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy a H. naledi ilyen szintjén állt volna a fejlettségnek (a kis aggyal ez igencsak meglepő lenne).
Hogy mindez miként változtatja meg az emberi evolúcióról való véleményünket az viszont nemcsak a kevert jellegek miatt nehéz kérdés. A legnehezebb ugyanis azt megmondani, hogy mennyi idősek ezek a csontok. Ilyen kornál a szén-izotópos kormeghatározás már nem működik, az egyéb módszerek pedig itt használhatatlanok: ugyanis a barlangba soha nem jutott be vulkáni hamu, aminek az izotóptartalmát esetleg lehetne mérni, illetve más élőlények csontjait sem lelték meg (eddig), vagyis ezek előfordulásához sem lehet viszonyítani a H. naledi-t.
Tehát, a fejvakarás mellett az marad, hogy három dolgot valószínűsíthetünk: a legvalószínűbb, hogy kicsit több mint két millió éves leletekről van szó. Ez esetben a Homo génusz egy nagyon korai képviselője a H. naledi, ami megelőzi a H. habilis-t is. De persze nem kizárható, hogy ennél is idősebb, ami azt jelentené (mivel a H. naledi sokkal emberszerűbb), hogy Lucy, az emberréválás kirakósának egyik legrégebbinek tartott Australopithecus afarensis lelet nem is közvetlen emberős, hanem egy velünk párhuzamosan fejlődő vonal ősi képviselője. És persze ott van a harmadik, a kritikusok által legvalószínűbbnek tartott verzió: a leletek sokkal fiatalabbak, akár kevesebb mint félmillió évesek, ami viszont azt jelentené, hogy valószínűbb, hogy egy helyi, kései H. erectus populáció képviselőjét találták meg Bergerék, ami akár párhuzamosan együtt élhetett a közben kialakuló modernebb Homo fajokkal (update: John Hawks egy hosszú posztban igyekszik erre a felvetésre válaszolni). (Ez nem annyira váratlan ma már, hiszen az utóbbi évek genomikai adatai arra utalnak, hogy például Ázsiában is párhuzamosan éltek H. erectus és H. sapiens populációk - erről is beszéltünk Viola Bencével a legutóbbi impaktákban). Egyébként épp a kormeghatározás egyelőre megfejthetetlen problémája volt az egyik oka, hogy a leleteket és annak környezetét bemutató két cikk nem a Nature, vagy Science lapjairól köszönt ránk, hanem az eLife hozta le őket.
Esetleges választ a DNS vizsgálat adhat, amire ugyan kevés az esély (a barlang klímája nem épp a legkedvezőbb - azaz hideg és száraz - a DNS megőrzés szempontjából). De mivel a leletek száma elég nagy, azért érdemes ezt a kicsi esélyt kísérteni, mint az kiderül John Hawks szavaiból, a ScienceFriday-nek adott interjúból. (Hawks egyébként az egyik leginteraktívabb paleoantropológus, Coursera kurzusát tavaly már ajánlottam és mivel Bergerrel jó barátaok, abban elég sokat szerepel Berger és az akkor még legfrissebb felfedezésének számító A. sediba.)
Ha pedig az eLife cikkeket emlegetve már ismét visszatértünk a környezetre, vagyis a Dinaledi kamrára, akkor szót kell ejtsünk a legfurcsább dologról: hogy miként is került ebbe a barlangba ez a rengeteg H. naledi lelet. Mint említettem, a kamra mindig is barlang volt, és nincsenek állati csontok a leletek között. Ez pedig azt sugallja, hogy nem egyszerűen vízmozgás mosta be ide a csontokat (mint ahogy tette a Pestera cu Oase hibrid lakóival). Nem is állatok hordták ide őket, mert nincsenek rajtuk harapásnyomok. Vagyis, mivel minden logikusnak tűnő okot ki lehet zárni, azzal maradunk, hogy más H. naledi-k temetkezési helynek használták hosszú időn keresztül a kamrát. Nem kell talán mondani, hogy ha ez igaz, akkor az még jobban felforgatja azt, amit csak a modern H. sapiens-re jellemző dolgokról gondoltunk, mint a kis fogak, vagy kezek.
De ha így is van, valószínűtlen, hogy a barlangászok által használt, nem csak tök kényelmetlen, de egyébként tök sötét útvonalon keresztül jutottak ide. Ahogy Richard Leakey, a téma egyik legismertebb kutatója megjegyezte, minden valószínűség szerint még kellett legyen egy bejárat, ami az idő során bezáródott és Bergerék nem találtak rá.
Szóval még maradt elég megválaszolni való kérdés, így minden jel szerint sokat fogunk még hallani a H. naledi-ről a következő években. Ennek persze az is az oka, hogy Berger nem önzősködik a csontok kapcsán: már eleve tucatnyi fiatal kollegát vont bele a leletek elemzésébe, amelyek közül soknak a 3D-s szkennelt változatát ingyenesen letölthetjük a Morphosource adatbázisából és akár otthon is kinyomtathatjuk, tanulmányozás céljából.
Igaz, második sztár-lelete után Bergernek már aligha lenne szüksége arra, hogy féltékenyen őrizze a csontokat, nem nagyon lesz aki kétségbevonja a teljesítményét. Sőt, ha hihetünk a fentebb emlegetett (és embeddelt) SciFri interjúnak további meglepő leletek vannak a birtokában, amelyek csak leírásra várnak.
Végül, azért egy ok, ami miatt picit óvatosnak kell lennünk, vagyis bennem egy picit rossz érzést kelt: a hatalmas médiafelhajtás. Ami persze egyrészt indokolt, másrészt egy ilyen korábban már túl lett tolva: amikor 2009-ben egy ősi majom csontvázát találták meg hasonló médiafelhajtás volt (egyből dokumentumfilm is volt, amit Attenborough narrált), hogy aztán a kritikusok keményen szétszedjék a cikk számos következtetését. Reménykedjünk, hogy a H. naledi-re jobb sors vár.
Berger LR, Hawks J, de Ruiter DJ, Churchill SE, Schmid P, et al. (2015) Homo naledi, a new species of the genus Homo from the Dinaledi Chamber, South Africa. Elife doi: 10.7554/eLife.09560.
Dirks PH, Berger LR, Roberts EM, Kramers JD, Hawks J, et al. (2015) Geological and taphonomic context for the new hominin species Homo naledi from the Dinaledi Chamber, South Africa. Elife doi: 10.7554/eLife.09561.