Az elmúlt évek egyik nagy fegyverténye a molekuláris biológiában az archaikus DNS vizsgálatok szárnyalása volt, az újgenerációs szekvenálási eljárások (NGS) szította "forradalmi" hangulatban.
Ezeknek a vizsgálatoknak köszönhetően, most már pontosan ismerjük a "legközelebbi" unokatestvérünk, a neandervölgyi ember (Homo neanderthalis) genomját is, és mára azt is sikerült rekonstruálni, hogy miképp hibridizáltak a Közel-Keletre érkező modern Homo sapiens-ek és az akkor már ott élő neandervölgyi emberek, illetve az is látható, hogy a sikeres utódnemzés ellenére a két csoport között minden valószínűség szerint elegenedő különbség volt, hogy külön fajokról beszélhessünk.
Erről és még sok minden ehhez kapcsolódó dologról beszélgettünk Viola Bencével a legutóbbi impakták epizódban, és amiért most billentyűt ragadok az az, hogy az egész beszélgetés apropóját képező cikkről azért néhány dolgot írásban is megörökítsek.
Ez a pár hete megjelent Nature cikk egy romániai lelet archaikus DNS-ének (részleges) megfejtését mutatja be és ennek kapcsán bizonyítja, hogy a neandervölgyi - modern ember keveredés egy viszonylag rendszeres dolog lehetett azokon a területeken, ahol a két populáció egyszerre volt jelen.
A Krassó-Szörény (Caraș-Severin) megyéből, a Stájerlakanina (Anina) település melletti Csontok Barlangjából (Peștera cu Oase) előkerült emberi koponya, már megtalálásakor is sokakat izgalomba hozott, ugyanis pusztán morfológia alapján valószínűsíthető volt, hogy egy hibrid személlyel állunk szemben: mégpedig azért, mert a meglehetősen tipikus, modern H. sapiens arckoponya H. neanderthalis-ra jellemző koponyatetővel és fogakkal rendelkezett (a legelső képen az Oase koponyát (balra) lehet összevetni egy tipikus neandervölgyi koponyával (jobbra)).
Most a Svante Pääbo vezette csoport meghatározott elegendőt a lelet genomi DNS-éből (hogy miért nem az egészet, arról Bence hosszabban is beszél az impaktákban), hogy azt érdemben össze lehessen vetni a már meglevő modern emberi, illetve neandervölgyi genomokkal.
Az eredmény fényesen visszaigazolja a korábbi sejtést: a csont egykori tulajdonosa nem egyszerűen hordozója volt a neandervölgyi DNS-nek (ez nem lenne igazán meglepő, hiszen az Afrikán kívüli modern emberek mind azok), de benne jóval nagyobb mennysiégben van jelen, mint azt korábban bárhol láttuk. Az olyan kromoszóma-régiókat figyelembe véve, ahol az Oase-lelet genomja kizárólag csak neandervölgyi polimorfizmusokat hordozott (ezt az alábbi képen a zöld téglalapok jelölik) nagy biztonsággal kijelenthető, hogy kb. szépapai(anyai) magasságban az illető őse egy neandervölgyi ember kellett legyen.
Ez annyiban nem meglepő, hogy ma azt gondoljuk, hogy a Közel-Keletről érkező modern emberek a Duna alkotta természetes folyosót használták ki Európa kolonizálása során, így természetesnek tűnik, hogy a folyó mentén előkerülnek a már itt élő neandervölgyiek és az újonnan érkező H. sapiens-ek keveredését igazoló leletek. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a mitokondriális DNS alapján ez a populáció nem hagyott utódott maga után, valószínűleg utód nélkül kipusztultak (pontosabban ma is élő női leszármazottjuk szinte biztosan nincs).
Akit még bővebben érdekel a történet, annak ajánlom (a podcast mellett :-)) a PBS First Peoples sorozatát, ahol szintén kiemelten foglalkoznak ezzel a lelettel is. Illetve itt találjátok korábbi neandervölgyis posztjainkat.
Fu Q, Hajdinjak M, Moldovan OT, Constantin S, Mallick S, et al. (2015) An early modern human from Romania with a recent Neanderthal ancestor. Nature doi: 10.1038/nature14558.
Trinkaus E, Moldovan O, Milota S, Bîlgăr A, Sarcina L, (2003) An early modern human from the Peştera cu Oase, Romania. <iPNAS 100(20): 11231-6.