Nemrég jelent meg Szedmák András „Mi az igazság? Az evolúció mint biológiai képtelenség” című könyve (Agapé kiadó). A szerző, állítása szerint, "természettudományos és teológiai" szempontból szeretné bemutatni az evolúció "képtelenségét". Gyorsan beszereztem egy példányt és most megpróbálom elemezni ezeket a bizonyos természettudományos érveket. A vallásos érveket természetesen nem bolygatnám, de igazán felcsigázott a szerző állítása, miszerint: "A tudományos kérdésekhez való hozzáállásunkban alapjaiban objektívek kívánunk maradni." (9. old) Lássuk, mennyire teljesíti a szerző saját vállalását! Az apraját a végére tettem, annak, aki esetleg szeretné bogarászni, mit találtam olvasás közben. (Mielőtt valaki megkérdezni, szándékosan hoztam Wikipediás hivatkozásokat ahol csak tudtam, nehogy azzal lehessen vádolni, hogy a kívülállók számára hozzáférhetetlen anyagokból dolgozok.)

Nemrég jelent meg Szedmák András „Mi az igazság? Az evolúció mint biológiai képtelenség” című könyve (Agapé kiadó). A szerző, állítása szerint, "természettudományos és teológiai" szempontból szeretné bemutatni az evolúció "képtelenségét". Gyorsan beszereztem egy példányt és most megpróbálom elemezni ezeket a bizonyos természettudományos érveket. A vallásos érveket természetesen nem bolygatnám, de igazán felcsigázott a szerző állítása, miszerint: "A tudományos kérdésekhez való hozzáállásunkban alapjaiban objektívek kívánunk maradni." (9. old) Lássuk, mennyire teljesíti a szerző saját vállalását! Az apraját a végére tettem, annak, aki esetleg szeretné bogarászni, mit találtam olvasás közben. (Mielőtt valaki megkérdezni, szándékosan hoztam Wikipediás hivatkozásokat ahol csak tudtam, nehogy azzal lehessen vádolni, hogy a kívülállók számára hozzáférhetetlen anyagokból dolgozok.)

A könyv eleje és vége tömény vallási fejtegetéseket tartalmaz, olyan állításokkal, amik elég jól megvilágítják a kreacionizmus gyökereit és SZA mozgatórugóit:

"Ha Isten evolúció útján teremtett volna, akkor az evolúció génszintű mechanizmusai (mutáció, rekombináció, géntranszfer) teremtési aktusok lennének. Ez ismét felvetné Isten tökéletlenségét és folytonos tévedését..." (40. old)

"... a hit Isten Országába jutásunk és üdvösségünk feltétele." (43. old)

"Majomemberek esetén értelmetlen lenne a bűnbeesés kérdése..." (37. old)

"A Bibliában rögzített teremtésben nem szerepel folyamatos átalakulás..." (37. old)

"A Biblia teljesen egyértelműen állítja, hogy az Isten hozott létre mindent, ő alkotta meg az életet és magát az embert is." (20. old)

"Ha az evolúció megtörtént volna, akkor ez azt jelentené, hogy Isten több milliárd évig várt volna arra, hogy lélekkel és szellemmel megáldott, öntudatos emberi lényt teremtsen." (39. old)

"... az evolúciót sem a Szentírásból, sem a Szent Hagyományból, sem az egyházatyák írásából, sem a kinyilatkoztatásból nem lehet kikövetkeztetni." (59. old)

"A hit és a tudás is Istentől ered, ezért nem mondhatnak ellent egymásnak, így a filozófia, a teológia és minden más tudományág igazságai azonosak kell, hogy legyenek. Ha valahol ellentét mutatkozik, az kizárólag emberi tévedésből származik." (51. old)

Ha elolvassuk Charles Darwin A fajok eredete című munkáját, tapasztalhatjuk, hogy maga Darwin sohasem állította, hogy az élőlények "fejlettségi sorba" állíthatóak lennének. Sőt, egészen pontosan a könyv egy részét annak szentelte, hogy leszámoljon a "fejlettség" fogalmával is. Tanulságos részeket lehet találni a könyvében kis keresgélés után:

"Ha a kifejlett egyed különféle szerveinek differenciáltsági és specializáltsági fokát tekintjük a magas szervezettség mércéjének (és ez az értelmi képességeket meghatározó agy fejlődését is magában foglalja), akkor a természetes kiválasztás nyilvánvalóan e mérték felé vezet: minden fiziológus elismeri ugyanis, hogy a szervek specializációja, mivel funkciójukat így jobban látják el, valamennyi élőlénynek a hasznára válik. Ezért a specializáció felé irányuló változások felhalmozódása a természetes kiválasztás hatáskörébe tartozik. Másfelől azonban, figyelembe véve, hogy minden élőlény mértani haladvány szerint törekszik szaporodni és a természet háztartásában minden szabad vagy kevésbé jól elfoglalt helyet meghódítani, azt láthatjuk, hogy a természetes kiválasztás olyan helyzethez is fokozatosan hozzáidomíthat egy élőlényt, amelyben egyes szervek feleslegessé vagy haszontalanná válnak. Ezekben az esetekben a szerveződés lépcsőfokain visszafelé haladunk." C. Darwin

"Az, hogy egészen különböző típusú élőlényeket a fejlettség szempontjából összehasonlítsunk, reménytelen. Ki tudná például eldönteni, hogy a tintahal fejlettebb-e, vagy a méh – amelyről von Baer azt tartotta, hogy „valójában fejlettebb a halaknál, ha másféle is”." C. Darwin

De elolvashatjuk Hraskó Gábor evolúciós „kérdezz-felelek” (ez cím?)írását is:

"Az evolúció csúcsát jelenti-e az ember?

Nem, az elfogadott szemlélet az, hogy az evolúció folyamatát nem valami általános, folyamatos tökéletesedésnek fogjuk fel (az úgynevezett evolúciós létra elmélet), hanem állandó változásnak, amelynek iránya a mindenkori, változó környezeti feltételekhez való igazodás. Az evolúció során kétségkívül megfigyelhető egyfajta átlagos komplexitás-növekedés, de ez csak tendenciaként fogható fel, előfordulnak egyszerűsödéssel járó fejlődési folyamatok is. Az a kérdés, hogy melyik faj a legtökéletesebb - azaz a fejlődés csúcsa - értelmetlen; bárminemű ilyen osztályozás mesterséges. Minden olyan faj, amely jelenleg él, ugyanúgy sikeresen leküzdötte a nehézségeket az elmúlt 4 milliárd év alatt, mint a Homo sapiens."

Éppen ezért a biológiában értelmetlen a "fejlettség" fogalma, hiszen semmilyen elfogadott módszer sincs a mérésére vagy élőlények közti összehasonlítására. Például a kukorica genom kb. harminckétezer fehérjekódoló gént tartalmaz, az emberi genom viszont csak huszonháromezret. Akkor a kukorica fejlettebb? Épp ezért furcsállom, hogy Szedmák András (SZA) már a bevezetőben vastagon szedve emeli ki, hogy: "Tévesnek tartjuk az elképzelést, hogy az élet önmagától keletkezett és fokozatos fejlődést mutat." (10. oldal) Valóban Charles Darwin már százötven évvel ezelőtt éppen amellett érvelt, hogy az élőlények semmilyen meghatározható irányba tartó fejlődést sem mutatnak, csak változnak, eközben egyszerűsödhetnek vagy bonyolódhatnak, ahogy éppen előnyösebb nekik. Szóval jó lenne tudni, kik képviselik ezt az elképzelést, amivel SZA nem ért egyet, mert a biológusok pont nem.

Sajnos a "fejlettség" fogalmára SZA sem ad használható meghatározást, de ez nem zavarja abban, hogy erre építse majdnem minden érvelését. Mert ugye, hogy egy evolúciós folyamat végén az élőlény "fejlettebb"-e mint az elején, leginkább úgy lehet eldönteni, ha megmérjük a két állapot "fejlettségét" és összehasonlítjuk azokat. Erre sajnos semmilyen használható módszert sem ad, de azért kijelenti, hogy "... az új faj nem lesz minőségileg fejlettebb vagy lényegesen eltérő a kiinduló populáció egyedei szemszögéből. " (96. old). Sajnos azt nem mondja meg, mikor lenne egy élőlény "minőségileg fejlettebb" vagy éppen "lényegesen eltérő". (Valahol utal ugyan rá, hogy új szervek kialakulása jelentené a fejlődést, de akkor például egy ember sem fejlettebb egy csimpánznál, mert nincs egyetlen új szerve sem, tehát ezt a meghatározást ő maga sem használja. A 271-280. oldalon SZA negyvenkilenc jelleget sorol fel, amiben szerinte az ember különbözik a majmoktól, de ezek között egyetlen új szervet sem említ, ráadásul baktériumok fejlődéséről is ír a 202. oldalon, akiknek egysejtűek lévén szervei eleve nem lehetnek.)

Sajnos az evolúció fogalmával éppen úgy problémák vannak, mint a "fejlettséggel": "A biológiában az evolúció alatt folyamatos változások olyan sorozatát értik, amelynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak. Más megközelítésben az evolúció a populációknak a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodása, amelyet génállományuk, ezek keresztül tulajdonságaik megváltoztatásával érik el, oly módon, hogy hogy egyre fejlettebb fajok alakulnak ki. " (95. oldal) Ha elolvassuk a Wikipedia "evolúció" szócikkét azt tapasztaljuk, hogy SZA meghatározása majdnem betű szerint egyezik az első két mondatával, kivéve az általam aláhúzott félmondatot, ami úgy tűnik SZA betoldása (a Wikipedián nem található meg). Vajon miért érezte szükségét ennek a betoldásnak? Annak fényében furcsa ez, hogy mint láttuk, már Darwin is a "fejlettség" ellen érvelt és eredetileg sem úgy határozta meg az evolúciót, mint ami valamilyen irányba tartana.

Ettől gyökeresen eltérő meghatározásokat is olvashatunk a könyvben, például a negyvenötödik oldalon: "A darwinisták szűkebb értelemben folyamatos változások olyan sorozatát értik alatta, amelynek során az élettelenből véletlenek közreműködésével élő keletkezett, valamint bizonyos populációk ... öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak." Sajnos arra nem mutat példát a szerző, hogy kik is azok a "darwinisták", akik ezt állítják. Ha körülnézünk az interneten, zavaró módon, ezt pont nem találjuk. Például Hraskó Gábor „evolúciós kérdezz-felelek” írásában is foglalkozik a kérdéssel: "-Megmagyarázza az evolúcióelmélet, hogy hogyan keletkezett az élet?

-Nem, azt nem! Az evolúcióelmélet - pontosabban a természetes kiválasztódás elve - abból a feltételezésből indul ki, hogy már léteznek az evolúció alanyai ..."

Deák Péter meghatározása szerint: "A biológiai evolúció az élőlénycsoportok öröklődő tulajdonságainak egymást követő generációkon keresztül bekövetkező változása (módosulása). ... Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy mi az, ami nyilvánvalóan nem evolúció: Big Bang, az élet eredete, természetfeletti lény(ek) létének tagadása, vagy a moralitás tagadása."

No, de ne akadjunk fenn apróságokon! Ha viszont a szerző tisztában van ezzel, akkor a bevezetőből idézett mondat csak még érthetetlenebbé válik, mivel ebből elég egyértelmű, hogy az evolúció elmélete nem magyarázza az első élőlény létrejöttét, evolúcióról csak onnantól beszélhetünk, amikortól már a tulajdonságaikat az utódaikra örökítő jószágok léteznek. Akkor viszont mit akar az élet kialakulásával? Mert ugye ezzel a kérdéssel az abiogenezis foglalkozik. Elő is kerül a dolog (96. old), de ezt az önellentmondást kurtán-furcsán lezárja: "Harmadrészt az evolúció alatt értik még annak a kutatását is, ami szorosan véve az ún. abiogenezishez tartozik: az élet hogyan jött létre földi körülmények között élettelen anyagból." Mint látjuk, akad olyan fejezet, ahol a szerző belátja, hogy az abiogenezis nem azonos az evolúcióval, de a könyv nagy részében valamiért mégis egyként kezeli a kettőt.

Ennél meredekebb állítások is megjelennek ebben a könyvben, például: "Az evolúcióelméletről tudjuk, hogy azt is hangoztatja: képes megmagyarázni az eredetet, a világegyetemben található összes jelenség elrendezését és fejlődését anélkül, hogy szüksége lenne egy természetfeletti teremtőre;" (47. old) "Ezzel szemben a hatáskörét folyton túllépő evolúcióelmélet mást sem tesz, mint abszurdabbnál abszurdabb elméleteket gyárt a világ és az élet kialakulásával kapcsolatban." (19. old) Mondjuk igazán érdekelne egy forrás arról, hogy mikor és ki állította, hogy az evolúció a magyarázata mondjuk a gravitációnak vagy a Doppler-hatásnak. Ez amúgy az egész könyvre jellemző, a leghajmeresztőbb vádakkal illeti a biológusokat, de sajnos forrást nem hoz rájuk. Ha kicsit tovább olvassuk a könyvet, a szerző még inkább belegabalyodik ebbe a dologba, később egyértelműen leszögezi: "Mivel az általánosan elfogadott elmélet szerint a populáció génkészletének időbeli változása maga az evolúció..." (133. old) Itt már nincs se fejlődés se abiogenezis se a világegyetemben található összes jelenség. Ha ez az evolúció általánosan elfogadott meghatározása, akkor az összes többi (abiognezeis, fejlődés) micsoda? Mert a könyvben több, egymásnak részben vagy egészben ellentmondó meghatározást ad az evolúció fogalmára.

Maradjunk annyiban, hogy az evolúció folyamata az élőlénycsoportok öröklött tulajdonságainak időbeli változása. Hogy ez hogyan történik, annak a magyarázata az evolúció elmélete: Ahhoz, hogy egy rendszerben meginduljon az evolúció, három feltételnek kell teljesülnie:

1) Az egyedek szaporodjanak és saját tulajdonságaikat az utódaikra kell örökítsék.
2) Ebben a folyamatban időnként hibák kell hogy történjenek.
3) Az egyes egyedek szaporodási esélye különböző kell hogy legyen, öröklött tulajdonságaik függvényében.

Az első pont az öröklődés, az élőlények saját genomjukban hordozzák a felépítésükhöz szükséges adattömeget. A második a mutáció, az élőlények örökítő anyaga időnként véletlenszerűen megváltozik, ezeket a változásokat mutációknak nevezzük. A harmadik maga a szelekció, ami annyit jelent, hogy két különböző élőlény nem azonos eséllyel szaporodik, a viszonylag előnyösebb tulajdonságokkal bírók több utódot hoznak létre, a viszonylag hátrányosabb tulajdonságokkal rendelkezők kevesebb utódnak adhatják tovább saját génjeiket. Ez az evolúció működésének alapvető modellje. A biológusok azt állítják, hogy ha egy rendszer elemei ezt a három feltételt teljesítik, megindul benne az evolúció. Legyenek az egyedei számítógépes programok vagy élőlények, változni kezdenek, alkalmazkodnak a környezetükhöz, új működések alakulnak ki bennük. Ha csak egyik is hiányzik, nem működik az evolúció. A zsebóra, motorgyár, vagy bármilyen más rendszer, ami ezt a három egyszerű feltételt nem teljesíti, eleve nem evolvál, azért, mert nem rak tojást vagy nem szül kis zsebórákat, gyárakat. Ezekről nem is állítja a biológia, hogy működne bennük az evolúció.

Sajnos hamar kiderül, hogy a szokásos problémába ütközünk, amikor SZA megpróbálja egyszerűen elmagyarázni az evolúció lehetetlenségét: "Az egész evolúciós jelenség képtelensége egyszerűen és jól szemléltethető a következő példával: ha egy csomó, egyébként egybeillő alkatrészt berakunk egy zsákba, és rázzuk, pörgetjük ... soha sem fog semmilyen szerkezet összerakódni belőle." (45.-46. old) Magyarán SZA úgy akarja szemléltetni az evolúció "képtelenségét", hogy fog egy rendszert, ami éppen nem teljesíti az evolúció három alapfeltételét, majd kijelenti hogy az nem evolvál. De állította valaki, hogy evolválni fog? A biológia mindössze annyit állít, hogy a fenti három feltételnek megfelelő rendszerek evolválnak, az összes többi nem. Hogy kicsit érzékeltessem a "modell" értelmetlenségét, gondoljuk kicsit tovább! Az alkatrészekkel teli zsákunkban születnek új alkatrészek? Bizony nem. Akkor ebből ugyanezzel a logikával az következik, hogy a "születéscionisták" csak hazudnak, amikor azt állítják, hogy a kisbabák az anyjuk méhéből jönnek? Ugyanígy az alkatrészek mennyi idő alatt halnak éhen, ha nem kapnak enni? Nyilván soha. Akkor ebből az következik, hogy az "evéscionisták" hazudnak amikor azt állítják, hogy ennünk kell ahhoz, hogy életben maradjunk? Nyilván ezek hülyeségek, egy marék fémalkatrész nem jó modellje sem az anyagcserének, sem a szaporodásnak. De akkor miért gondolja a szerző, hogy éppen az evolúciónak lenne ez jó modellje?

Természetesen nem lenne teljes az evolúcióellenes gyűjtemény a kötelező hatványozások nélkül. Röviden az érv annyi, hogy egy fehérje átlagosan háromszáz aminosavból áll, ha mindegyik helyre húszféle aminosav épülhet be, akkor a fehérje "létrejöttének az esélye" húsz a mínusz háromszázadikon. Hűha, ez nem lehet véletlen! Ez az érvelés teljesen általános, annak ellenére, hogy két bődületes hibát tartalmaz:

1) Egy adott működést nem csak egy fehérje képes ellátni. Nyilván, ha egy adott feladatot egynél több fehérje képes ellátni, az azt jelenti, hogy a működőképes fehérjék mennyiségével arányosan nő az esélye annak, hogy egy aminosavakból véletlenszerűen összeállított fehérje éppen azt a működést végzi. Hogy egy valós példát is mutassak: Ebben a kísérletben hetvenöt bázispár hosszúságú véletlenszerűen létrehozott DNS szakaszokat használtak és azt vizsgálták, ezek közül hány képes elpusztítani az E. coli baktériumokat. Ha SZA módszerét használjuk, akkor 25 aminosav hosszúságú peptidek esetén húsz a huszonötödiken különböző változat lehetséges belőlük, az olyan 10³² nagyságrendű szám, vagyis így egy antimikrobiális peptid létrejöttének az esélye SZA szerint 1:10^-32. Ezzel szemben az elvégzett kísérletben százezer véletlenszerűen előállított peptidet vizsgáltak meg, ezek közül hatnak volt antimikróbiális hatása, vagyis ez a működés 1:10^-5 eséllyel jelenik meg, ami köszönőviszonyban sincs az elméleti úton számított 1:10^-32 eséllyel, így ennek a számolgatásnak semmi értelme, nagyon durva, huszonhét nagyságrendnyi eltérést tapasztalunk ebben a példában a számított és a mért értékek között.

2) SZA az evolúció lehetetlenségéről akart könyvet írni. Ehhez képest ebből a roppant magvas fejtegetésből egy valami hiányzik: Az evolúció. Abból a modellből, hogy oldott aminosavakból hirtelen összeáll egy működőképes fehérje, csak három apró dolog hiányzik: Az öröklődés, a mutációkkal kialakult változékonyság és a szelekciós nyomás, vagyis az evolúció három alapfeltétele. Azé az evolúcióé, amivel azok a csúnya "evolucionisták" a ma ismert fehérjekódoló gének létrejöttét magyarázzák. Szóval SZA érve tulajdonképpen úgy hangzik, hogy az "evolucionistáknak" az evolúción kívül, amit ő valamiért eleve nem vesz számításba, semmi más magyarázatuk sincs a ma ismert fehérjekódoló gének kialakulására. Igen, ugyanis ez a bizonyos magyarázat éppen az evolúció, B tervről nem tudok.

Ugyanezt az érvelést süti el SZA "a DNS" -ről is, de a probléma is ugyanez vele: Ő annak az esélyét akarja kiszámolni, hogy mi történik, ha oldott nukleotidokat véletlenszerűen polimerizálunk, kijön-e belőle egy teljes genom? No, most a véletlenszerűen összeállított DNS szekvencia az minden, csak nem evolúció. Hol a négymilliárd évnyi szaporodás, a mutáció, a szelekció? Ha jól értem, SZA ebben a könyvben az evolúció lehetetlensége mellett akar érvelni, de ezt valamiért úgy teszi, hogy az egész fejezetben az evolúciót meg sem említi, hanem e helyett más, nyilvánvalóan nem evolúciós folyamatok esélyeit számolgatja. Hogy ennek mi köze az evolúcióhoz, az sajnos a könyvből nem derül ki.

Egy alapos szerkesztés is ráfért volna az egész szövegre. Például a "Prokarióta és az eukarióta sejt" vagy "A növényi és állati sejt főbb jellemzői" fejezeteket nyugodtan kihagyhatta volna, semmi közük az evolúcióhoz.  Bár a végén levonja a következtetést: "... senki, sem ember, sem más élőlény sem képes parancsot adni a mitokondriumainak, hogy kezdje meg a terminális oxidációt. Vagy vajon melyikünk közölte a lizoszómáival, hogy kebelezze be a sejtbe került kórokozót? Ugye senki? És mégis megtörténik. Hogy miért? Azért, mert Isten így teremtette meg a világot és az élőlényeket." (88. old) Mondjuk azt nem írja le, miért szükségesek az evolúcióhoz akaratlagosan irányított mitokondriumok, miért nem evolválhat egy jószág, amelyik nem tudja közvetlenül szabályozni a mitokondriumaint?

Külön fejezetet kap a könyvben az átmeneti alakok vélt hiánya. Sajnos részletesen nem foglalkozik vele a szerző, egyszerűen többször egymás után kijelenti, hogy ilyenek nincsenek és kész, minden további magyarázat nélkül. Például a 130. oldalon kijelenti: "Az átmeneti forma azt jelenti, hogy hogy létezik olyan élőlény, amely pl. félig-meddig puhatestű de félig gerinces is, vagy félig hüllő és félig emlős. Ilyenek azonban a valóságban nem, csak a képzeletben léteznek. Tény, hogy átmeneti formából egyetlen példány sem él most és nem is találtak a régészek sem."

Az emlősök kialakulásáról egészen részletes ismeretekkel rendelkezünk. Az egyik lényeges különbség a hüllők és az emlősök között, hogy a hüllők állkapcsa több csontból áll, az emlősöké viszont csak egyből, utóbbiaknál a fölös csontok mérete lecsökkent és a hallásban kaptak új szerepet, a hüllők szögletcsontjából lett a dobcsont, az ízületcsontjukból pedig a kalapács. Viszont ez a folyamat kövületeken egészen jól követhető, például a Morganucodonta csoport tagjainak állkapcsa egyaránt tartalmazta a hüllőkre jellemző csontokat és az emlősökre jellemző ízületet, egy úgynevezett dupla ízületben Tehát azért ha kicsit alaposabban körülnézünk (mondjuk elolvassuk a Wikipedia "Evolution of mammals" szócikkét), mégiscsak megtalálhatjuk azokat a bizonyos nem létező átmeneti alakokat.

De mondok egy ennél sokkal jobbat is, keressünk ma élő állatokat, amik eséllyel pályáznak erre a címre! Nézzük meg a kacsacsőrű emlőst! Ez a jószág ugye szőrrel borított, állandó testhőmérsékletű és az utódait a tejével táplálja. A belső füle az emlősökére jellemző, ám a fül külső nyílása az állkapocs alján található. Viszont nincsenek mellbimbói, a tejét verejtékmirigyszerű tejmirigyek termelik, amik egyszerűen a testfelületre csorgatják váladékukat, ahonnan az utódok lenyalogatják. A szaporodása is eltér az emlősökétől, a nőstény lágy héjú tojásokat rak (mint a hüllők), amiket testével melegít a költési idő alatt. Kloákával rendelkezik (mint a hüllők), vagyis ugyanazon a testnyíláson keresztül üríti a vizeletet, székletet, és a tojásaikat is ezen keresztül tojják a nőstények.

Szóval még ma élő állatok közül is találunk olyanokat, amelyek a hüllők és az emlősök jellegzetességeit is egyszerre mutatják. Ez azért különösen kínos, mert a 174. oldalon SZA külön kiemeli: "Ezen a helyen most beszélhetnénk a hüllők és az emlősök közötti olyan alapvető különbségekről, mint a kültakaró (pikkely-szőr), szaporodás (tojás-elevenszülő)..."

Akkor nekiindulhatunk a másik oldalról is, megnézhetjük a szkinkeket. Ezek a jószágok valódi hüllők, semmi közük sincs az emlősökhöz, nem ilyen jószágokból alakultunk ki, az ide sorolt fajok körülbelül fele tojásokat rak. A mi szempontunkból azonban a másik felük érdekes, ezek nagy része ovovivipar, vagyis tojásokkal szaporodik, de a tojások végig az anyaállat testén belül fejlődnek és az utódok elevenen jönnek világra. Viszont találni köztük még ennél is furább szaporodású fajokat, az Óriás zebragyík például valódi elevenszülő, egyfajta méhlepényen keresztül táplálja a hat-nyolc hónapon át a testében fejlődő magzatokat.

Szóval a kacsacsőrű emlős szőrös és tojást rak. Az óriás zebragyík meg pikkelyes és elevenszülő. Akkor mégsem olyan alapvetőek ezek a különbségek a hüllők és az emlősök között?

De természetesen előkerül a kambriumi robbanás is, de mi is volt ez az esemény? Több mint ötszázharmincmillió évvel ezelőtt egy viszonylag rövid idő alatt (40-70 millió év) számos különböző élőlény jelent meg, amelyekben már hellyel-közzel felismerhetőek a ma élő jószágok ősei. Ezek véletlenül sem emlékeztettek a ma ismert állatokra Olyasmikre kell gondolni, mint például az Opabinia, ami egy szelvényezett jószág lehetett öt összetett szemmel és egy hajlékony ormánnyal, a végén egy rákollószerű fogószervvel, és talán a ma élő ízeltlábúak őse lehetett. A többi ekkor élt jószág sem lehet sokkal ismerősebb, az Anomalocaris vagy a Wiwaxia igazából csak nagyon távolról hasonlít ma élő állatokra. Még az egyértelműen besorolható élőlények sem feleltethetőek meg ma élő állatoknak. Például az egyik leggyakoribb kövületről, a Marelláról látszik, hogy valamilyen ősi ízeltlábú, de ennyi. Az ebből az időből fönnmaradt legősibb gerinces egy állkapocs nélküli hal, a Haikouichthys. Ezek az élőlények nem hirtelen jelentek meg minden előzmény nélkül, több tízmillió év alatt alakultak ki (összehasonlításképpen: a dinoszauruszok 65 millió éve haltak ki, majdnem ennyi ideig tartott a "robbanás"), ráadásul már jóval korábbról ismertek többsejtű állatok kövületei, tehát nem a semmiből vagy egysejtűekből „ugrottak elő” hirtelen. Ezek az élőlények legföljebb távolról emlékeztettek a ma ismert jószágokra, például szárazföldi állatok vagy növények egyáltalán nem léteztek ekkor, de a ma ismert állkapcsos gerincesek is hiányoztak.

Lássuk, mivel érvel SZA: "Csak a teremtéssel lehet megmagyarázni, hogy azt, hogy az összes ma létező élőlény-csoport egyszerre bukkant fel. És nemcsak, hogy ugyanakkor jelentek meg, hanem változatlan formában léteznek azóta is. Az ősmaradványok azt mutatják, hogy a rákok, a hangyák, a szúnyogok, a gerincesek, a szivacsok, a növények és minden más faj semmit, vagy alig változtak az állítólag eltelt sok százmillió év alatt." (131. old) Lássuk csak, hangyák (130 millió éve léteznek), szúnyogok (90-100 millió éve élnek), állkapcsos gerincesek (a kétéltűek csak 370 millió éve jelentek meg, a hüllők 300-350 millió éve, az emlősök meg 204 millió éve ) vagy szárazföldi növények pont nem éltek a kambriumban, az ekkor élt állatok nem hogy semmit sem változtak, hanem olyannyira különböznek a ma élő jószágoktól, hogy a besorolásuk is sokszor kétséges.

Természetesen felbukkan a szokásos, minden magyarázat nélküli állítás, hogy "nem létezik olyan genetikai mutáció, amely javítana a genetikai információn, vagy új információt tenne hozzá" (132. old). Ez egy teljesen alaptalan állítás, csak ezen az egy blogon több előnyös mutációról írtunk csak az elmúlt egy évben. Ennek ellenére a szerző valamiért állítja, hogy minden fehérjekódoló génben történt mutáció hátrányos az élőlény számára. ("A mutáció eredményeként a DNS alapján szintetizálódó fehérje nem fog megfelelni annak az eredeti fehérjének, amit a szervezet DNS szakasza kódolt, hibás termék keletkezik, ami az élőlény számára hátrány" 142. old) Sajnos erről semmi mást sem ír. Az egész érv egy szójáték, ő azt állítja, hogy a mutáció tulajdonképpen hiba, tehát ha hiba, akkor nem is lehet előnyös. Ezt kísérletesen lehet cáfolni, mert már rengeteg előnyös mutációt megfigyeltünk. De inkább mutatnék egy általánosabb kísérletet: Itt olyan E. coli törzseket kevertek össze egyenlő arányban, amelyek mutációs rátája különbözött, vagyis az egyes törzsekben különböző gyakorisággal történtek mutációk. Valamivel több mint háromszáz nemzedéken át hagyták versenyezni a baktériumtörzseket, majd megnézték, a kultúrában mely törzsek maradtak életben. Nem meglepő módon a vad törzs és azok a baktériumtörzsek, amelyekben a vad típusúnál kevesebb mutáció történt, kivesztek ezekből a kultúrákból, a túlélő törzsek mind azok közül kerültek ki, amelyekben a vadnál több mutáció történt. Hogyan magyarázható ez, ha "a mutáció", mint olyan, káros és az élőlénynek mindenképpen hátrányt okoz?

De kicsit később megtudhatjuk, hogy a biológusok tévednek: "Összekeverik azokat a mutációkat, amely az egyed vagy környezete számára valamilyen előnyt jelent azzal, ami előre vinné az adott fajt a fejlődésben." (191. old) Csak három dolgot nem árul el a szerző:
-Szerinte merre van az "előre"?
-Szerinte mi az a "fejlődés", hogyan lehetne eldönteni egy mutációról, hogy fejlődésben előre visz-e?
-Ha ezek szerint mégis léteznek előnyös mutációk (amiket a biológusok összekevernek a "fejlődéssel"), akkor a 142. oldalon miért írta, hogy minden mutáció hátrányos?

Valahogy az egész könyv olyan benyomást kelt, mintha többen írták volna, akiknek fogalmuk sem volt egymás munkájáról, így állandóan önellentmondásokba futunk. Például a fajkeletkezés kérdésében tetten érhető ez a jelenség. A biológiában a faj meghatározása egyszerűen ennyi: Azon egyedek tartoznak egy fajba, amelyek egymással termékeny utódokat képesek létrehozni, és az utódok életképessége nem csökken. Így például egy fajba tartozik egy kínai egy magyarral, de külön fajba tartozik a ló és a szamár, mert az öszvérek általában életképesek, de terméketlenek. Fajkeletkezési eseményeket már jópárat leírtak. Az elsőt 1928-ban Gregorij Karpecsenkó, aki retek (Raphanus sativus) és káposzta (Brassica oleracea) növényeket keresztezett, mivel mindkettőjük diploid kromoszómaszáma tizennyolc, így feltételezte, hogy az utódaik termékenyek lesznek majd. Ám a két növény hibridjei nem hoztak magokat, nem képeztek ivarsejteket. Azonban az egyik növényen egyszer néhány mag jelent meg, és az ezekből kikelő növények termékenynek bizonyultak. Mint kiderült, mutáció(k) nyomán az új növények kromoszómaszáma megkétszereződött, így ezek harminchat kromoszómával rendelkeztek. Egy teljes retek genomot és egy teljes káposzta genomot is tartalmaztak, így már képessé váltak ivarsejtek létrehozására is. Ezt az új növényt nevezték el Raphanobrassicának. A Raphanobrassica növények egymás között korlátlanul keresztezhetőek, az utódaik termékenyek, ám sem a retekkel, sem a káposztával nem hoznak létre termékeny utódokat. Kétségkívül ez egy olyan eset, amikor egy új faj keletkezését figyelték meg.

Ehhez képest egyik helyen egyértelműen leírja: "Egyes fajcsoportok és nemzetségek között lehetséges a közös leszármazás, egy eredeti teremtett ősfajból..." (132. old) Magyarán új fajok kialakulhatnak az "ősfajon" belül. Hogy mi ez az "ősfaj", miben különbözik a biológia fajfogalmától, azt sajnos a könyvben nem találtam meg. Ennek ellenére a 145. oldalon már éppen ennek az ellenkezőjét olvashatjuk: "Egy élőlény ugyanis vagy egy adott fajhoz tartozik vagy egy másikhoz. Nincs átmeneti forma. Egy elefánt kölyke elefántbébi lesz és nem valami más élőlény." Akkor ezek szerint mégsem lehetséges fajkeletkezés? Vagy az elefánt már "ősfaj", sőt egy olyan különleges alesete a "teremtett ősfajnak", amin belül nem lehetséges "közös leszármazás", bár más ősfajok esetében ez lehetséges? A 146. oldalon hosszabban fejtegeti a "gazella akkor is csak gazella marad" érvet. Aztán pár oldallal később megint az ellenkezőjét állítja: "... nem kizárt az sem, hogy más fajjá alakul át hosszú időn keresztül az adaptáció révén az adott populáció." (148. old) Akkor mégiscsak lehet, hogy egy gazellából valami más lesz? A 149. oldalon kísérletet tesz a kérdés kibogozására, de sajnos az eddigiekhez hasonlóan megmarad az üres kinyilatkoztatások szintjén, semmilyen érvvel sem támasztja alá az állításait, használható ősfajfogalom nem kerekedik ki belőle. "... a fajok nem tetszőlegesen, végtelen változatban képesek átalakulni egyikből a másikba. Ennek genetikai korlátai vannak. ... vannak határok, amiket nem lehet átlépni: oroszlánból nem lesz vaddisznó és káposztából sem alakul ki fűzfa." Sajnos arról, hogy hol húzódnak ezek a bizonyos átléphetetlen határok, mik ezek a genetikai korlátok és miért ne lehetne őket átlépni, semmit sem mond.

A 150. oldalon ráadásul megjelenik egy teljesen új fogalom. Ugye eddig "fajokról", "ősfajokról" írt, de itt előkerül, hogy a Biblia szerint Isten nem fajokat, hanem "nemeket" teremtett. "A min a mai biológiai fogalomtárban általában a fajjal, a nemzetséggel vagy az (al)családdal azonosítható." No, de hát mint fentebb is látszik van, ahol SZA azt állította, hogy új fajok keletkeznek. Akkor új "min"-ek is keletkeznek? Már ha ez a fogalom azonosítható a fajjal. Sajnos a "min" mibenlétére nem ad semmilyen használható meghatározást, csak egy újabb nevet: Alaptípus. Szóval van ez a "nem/min/alaptípus", ami vagy azonos a biológia fajfogalmával vagy nem, de ezek már nem alakulhatnak egymásba. De sajnos semmilyen módszert sem ad, amivel eldönthető lenne, hogy két élőlény azonos "nem/min/alaptípus"-ba tartozik-e vagy nem, úgyhogy ettől sajnos nem lesz világosabb az érvelése. Később újra eltűnik az "ősfaj", a "nem/min/altípus", a 177. oldalon újra azt olvashatjuk, hogy "... fokozatosan új fajok kialakulására semmilyen bizonyíték sincs...", de a 178. oldalon "... tény, hogy a már létező fajokból újak keletkezhetnek.". Szóval akkor melyik? Célszerű lett volna még a könyv megírása előtt eldönteni, hogy a fajkeletkezés lehetséges-e a szerző szerint, aztán ahhoz tartani magát végig. Ha kicsit tovább bújjuk a könyvet, találhatunk még ilyen fogalmakat. A 204. oldalon azt állítja, hogy a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállásának a megjelenése nem evolúciós folyamat, mert: "Az antibiotikummal szemben ily módon nyert immunitás nem eredményez olyan mutáns prototípust (őstípust) amilyentől az evolúcióelmélet igazolását várnánk." Akkor SZA mit ért prototípus (őstípus) alatt? Ez hogy viszonyul a fajhoz? Az ősfajhoz? A nemhez/minhez/alaptípushoz? A 211. oldalon azt írja: "... arra is alkalmazhatóak, hogy a különböző fajok génjeit egyikből a másikba átvigyék, de a fajtajelleget nem változtatják meg." Mi az a fajta? Hogy viszonyul az összes eddigi hasonló fogalomhoz (prototípus (őstípus), faj, ősfaj, nem/min/alaptípus)? Tényleg szép lenne, ha leírná, mit is ért pontosan ezek alatt a burjánzó szóvirágok alatt.

A "teremtéstudomány" hátborzongató értelmetlenségét gyönyörűen megmutatja a következő idézet: "Elképzelhető, hogy az összes nyúl egyetlen teremtett alaptípushoz tartozik. Ezt jól foglalja össze a nyúlfélék családja rendszertani kifejezés, amely közel 60 ma élő fajt (pl:üregi nyúl, házinyúl, havasi nyúl, sarki nyúl, stb.) tartalmaz. Kérdés lehet, hogy az úgynevezett pocoknyúlfélék családja is közös őssel rendelkezett a nyúlfélékkel, vagy más alaptípusba tartozik. De az is lehetséges, hogy a nyúlfélék jelenleg élő 11 féle nemzetsége mind különálló teremtmény. " (151. old) Magyarul teljesen biztos, hogy az általa példaként hozott hatvan faj vagy egy ősfaj/nem/min/alaptípus/faj/ősfaj/prototípus. Vagy kettő. Vagy tizenegy. Hogy miért nem három, tizenkettő, húsz vagy ötven, arra sajnos semmit sem mond. Nem lehetett volna legalább a saját könyvében saját maga által teljesen szabadon választott példaként olyan élőlénycsoportot hozni, melyen belül legalább ő maga látni véli azokat a bizonyos tuti létező, átléphetetlen határokat?

Megtalálhatjuk a könyvben a szokásos szónoki fordulatokat is, például: "Senki sem talált félig kétéltű-félig hal élőlényt." Lássuk csak, a Periophthalmus argentilineatus nevű trópusi hal, amely mangrovemocsarakban él, egészen ügyesen mászik a szárazföldön az úszói segítségével, az egész testfelületén keresztül képes felvenni a légköri oxigént, és nem meglepő módon rendszeresen hosszú időt tölt a vízen kívül is. Ez nem éppen az, amit SZA keres? De ha régebbi forrást szeretnénk, elég föllapozni Brehm, „Az állatok világa” című művét, a Dipnoi címnél: "A tüdős-vagy kettőslélekzésű halakat csak későn, 1835-ben fedezték fel és lélekzésük sajátságossága miatt igen nagy feltűnést keltettek. A megszokott kopoltyúk mellett ugyanis tüdejük van, amely egy vagy két, hártyásfalú zsákból áll, s a magasabbrendű gerincesek tüdejével minden lényeges pontban megegyezik. E tüdők a bél fölött helyezkednek el s hasoldali hangrés útján össze vannak a garattal kötve. Ugyancsak a garatba nyílnak hátulsó orrjáratukkal az orrüregek is, úgyhogy ezek az állatok a körlég levegőjét az orrukon át felvehetik és tüdejükbe szivattyúzhatják be. Csakugyan be is bizonyosodott, hogy a tüdőshalak a víz felszínére emelkedve levegőt lélekzenek be, sőt némelyik fajuk egyideig egészen elhagyja a vizet és csupán csak a körlégből lélekzik." Sőt, ha kicsit utánaolvasunk a kétéltűek légzésének, meglepő módon azt találjuk, hogy lárva korukban kopoltyúval lélegeznek és a kifejlett állatokban is fontosabb a bőrlégzés, mint a tüdőn keresztül bonyolított gázcsere. A klasszikus kísérletben, ha egy béka tüdejét elkötötték, túlélt tüdő nélkül is, de ha olajjal kenték be, ami megakadályozta a bőrlégzést, megfulladt. Megnézhetjük a mexikói axolotl nevű jószágot, ami bizony egy szalamandra, amelynek ivarérett korában is megmarad a kopoltyúja, de mellé tüdővel is rendelkezik. Magyarán ismerünk olyan halat, amelyik az apály idejét a mocsárban tölti, a vízen kívül, olyan halat is, amelynek kopoltyúja és tüdeje is van egyszerre, de még olyan kétéltű is akad, amely egyszerre rendelkezik kopoltyúval és tüdővel is. ehhez képest olvassuk el, mit ír erről SZA: "Mi késztette volna a halakat valaha is arra, hogy kijöjjenek a vízből és mindez hogyan ment volna végbe? A kopoltyú egy szempillantás alatt hogy alakul tüdővé és minek a hatására? Honnan lesz lába az uszonyos állatoknak? A tüdő és a kopoltyú közt nincs átmenet. ... Ezek olyan felépítésbeli eltéréseket okoznak a vízi és a szárazföldi élőlények között, hogy logikai képtelenség még az átmeneti forma keresése is." (172. old) Majd a következő oldalon maga a szerző írja le a tüdőshalakat, azaz válaszolja meg a saját kérdését, hogyan alakulhat ki egy halban a tüdő, de nem arra jut, hogy hát akkor megoldotta ezt a kérdést, hanem valamiért levonja a következtetést: "A tüdőt azért kapták a Teremtőtől, mert olyan helyen élnek, ahol kiszárad a folyómeder és ilyenkor az iszapba beleásva magukat nem tudják használni a kopoltyújukat." (173. old) Magyarán megvan, miért előnyös egy halnak a tüdő, megvan az élő példa is egy élőlényre, aminek kopoltyúja és tüdeje is van egyszerre, ráadásul hal létére hosszú ideig elvan szárazon, de SZA mégis állítja, hogy egy ilyen élőlény létezése "logikai képtelenség". No, de akkor hogyan létezik mégis? Lehetséges, hogy itt valamilyen logika hiba történt?

Sikerül a szárnyakkal kapcsolatban is önellentmondásba szaladni, a 173. oldalon azt olvassuk: "A szárny is - több más szervhez hasonlóan - egy olyan valami, ami csak akkor képes betölteni a szerepét, ha teljesen kialakult. ... Ez konkrétan azt jelenti, hogy hirtelen kellett volna megjelenniük a szárnyaknak úgy, hogy egy szárnnyal nem rendelkező állat olyan utódnak ad életet, amely már repülni tud!" Aztán a 237. oldalon a "nincsenek csökevényes szervek" gyakorlat során meglepő kijelentést olvashatunk: "Abból, hogy egy szervnek nincs olyan funkciója, mint azt mi, intelligens emberek "elvárnánk" tőle, nem jelenti azt, hogy fölösleges lenne. A futómadarak - legtöbbször hatalmas - szárnyukat egyensúlyozásra, és az ellenség elriasztására használják. Ezen kívül a szervezet hőháztartásának szabályozásában is szerepet kap. A párzási előkészületek és maga a párzás is elképzelhetetlen szárny nélkül. ... Ezen kívül a szárny tollai fizikai védelmet nyújtanak a támadás ellen és eleséskor is. " A szerző valamivel korábban éppen amellett érvelt, hogy a szárny nem alakulhat ki lépésenként, mert csak a röpképes szárny hasznos. Majd hirtelen kiderül, hogy ilyen hosszan tudja sorolni, mi mindenre lehet jó egy pár szárny egy röpképtelen madárnak is. Kár, hogy a saját magyarázatát nem alkalmazta saját korábbi fejtegetéseire, mert a könyv tekintélyes részét kivághatta volna, ha korábban belátja, hogy egy szerv nem csak a mai alakjában jelenthet előnyt a gazdájának, hanem bizony akkor is hasznosnak bizonyulhatott, amikor még a mai működésére nem volt alkalmas, mert attól egészen másra még jó lehetett. Például, mint a strucc szárnya.

Általánosít is, úgyhogy egy újabb csinos önellentmondást mutathatok be: "A szárazföldi lét megköveteli, hogy az állatnak tüdeje és veséje legyen; ezek a szervek a 100% -os vízi életmódban teljesen szükségtelenek és hasznavehetetlenek." (172. old) "Eleve lehetetlen bizonyítani, hogy egy szervnek nincs és nem is volt funkciója. " (238. old) Ha lehetetlen egy szerv haszontalanságát bizonyítani, a tüdő és vese esetén ez hogyan sikerült? (Az már csak hab a tortán, hogy a halak rendelkeznek kiválasztószervvel, általában ősvese típusúval, amely nem túl meglepő módon náluk is a kiválasztásban játszik szerepet, egyáltalán nem hasznavehetetlen.)

Az igazán gyönyörű állítás ennek a fejezetnek a lezárása: "Azért, mert valami ismeretlen előttünk, nem jelenti azt, hogy nem létezik." (238. old) Mindezt egy olyan könyvben olvashatjuk, aminek az egyik kulcsérve az, hogy ha az "evolucionisták" nem tudnak valamire példát mutatni, az nem is létezhetett soha. Talán ennek fényében érdemes lenne újra végigolvasni a könyvet és kihúzni minden olyan érvet, ami annyiból áll, hogy: Amit most nem ismerünk, az nincs és soha nem is volt. Csodálkoznék, ha a könyv negyede megmaradna, ha SZA saját érveire alkalmazná a saját axiómáit.

Előkerül a Miller-Urey kísérlet, természetesen ide is bekerült, gyakorlatilag az érvek azonosak a Harun Yahyánál olvasottakkal, akit érdekel, olvassa el ott!

A szerző érveit tulajdonképpen pár mondatban össze lehet foglalni:

1) Az evolúció elmélete nem magyarázza az élet kialakulását, a világegyetem keletkezését, a stb.. Ahogy ezt a biológusok is állítják, az evolúció elmélete élőlény-populációk öröklött tulajdonságainak az időbeli változását modellezi, mást nem. Így valóban igaz, hogy az evolúcióelmélet nem modellezi a gravitációt, vagy a szakállmetált, de ennek semmi köze ahhoz, hogy az evolúció folyamatát viszont igen.

2) Az élőlények változnak, de nem "fejlődnek", vagy nem "lényegesen" változnak. Sajnos nem határozza meg, mi az a "fejlettség" és hogyan lehet mérni, így nem lehet példát mutatni a "fejlettség" növekedésére. Ahogy a "hörömpölőre" is nagyon nehéz meggyőző példát mutatni, úgy, hogy nem tudni mi az.

3) Rengetegszer kijelenti, hogy átmeneti alakok nincsenek, annak ellenére, hogy rengeteg olyan kövületet ismerünk, ami éppen ilyen élőlények létét bizonyítja, sőt, ma is élnek olyan jószágok, amelyek két nagyobb csoport jellegzetességeit is mutatják, ezek létét SZA egyszerűen minden további magyarázat nélkül tagadja.

4) Az élőlények nagyon bonyolultak ... therefore goddidit.

5) A mutációknak csak kis hányada előnyös. Mondjuk az evolúcióelmélet éppen azt magyarázza meg, hogyan lehet, hogy a ritka, előnyös mutációk elszaporodnak, a gyakori, hátrányos mutációk meg nem hogy nem szaporodnak, de szép lassan eltűnnek a populációból.

6) Ha az evolúció igaz lenne, azt kellene látnunk, hogy... Sajnos általában nem fejti ki, hogyan következik az evolúció elméletéből az általa várt eredmény, ráadásul többször éppen hogy az őáltala tett predikció valós, tehát maga is hoz bizonyítékokat az evolúció mellett.

A könyv maga semmi újat sem mond az interneten ingyen megtalálható alkotásokhoz képest. Ha fogod a biológia tankönyvedet, és minden második mondat után beírod ceruzával, hogy "de ez nem igaz", akkor pontosan ugyanezt az élményt kapod. Egy csomó érv egyszerű szójáték, ahogy a Fradit sem győzték le soha, bár olyan volt, hogy egy mérkőzésen az ellenfél több gólt rúgott... Aki életében járt már könyvtárban, vagy tudja, mi az a Google keresőprogram, percek alatt megtalálja a hibákat ezekben az érvelésekben.

Az esetleges hozzászólók kedvéért leírom a kérdéseket, amikre legyenek szívesek válaszolni, ha kritizálni szeretnének:

K001: Mi az a fejlődés? Hogyan lehet mérni? Hogyan méred, hogy egy mutáció/folyamat növeli vagy csökkenti a fejlettséget?

K002: Mennyi egy kukorica fejlettsége, mennyi egy mézelő méh fejlettsége, mennyi egy fürge gyík fejlettsége, mennyi egy harcsa fejlettsége, mennyi egy ember fejlettsége? Hogyan számítottad ki?

K003: Mi az a faj? Mikor tartozik két élőlény azonos fajba, mikor tartozik különbözőbe?

K004: Mi az a min/nem/alaptípus? Mikor tartozik két élőlény azonos nembe, mikor tartozik különbözőbe?

K005: Mi az az ősfaj? Mikor tartozik két élőlény azonos ősfajba, mikor tartozik különbözőbe?

K006: Mi az a prototípus (őstípus)? Mikor tartozik két élőlény azonos prototípusba, mikor tartozik különbözőbe?

K007: Mi az a fajta? Mikor tartozik két élőlény azonos fajtába, mikor tartozik különbözőbe?

K009: Akkor új fajok keletkezhetnek? Minek? Ősfajok? Prototípusok? Fajták? Ha nem, miért nem?

K010: Mikor számít "lényegesnek" két élőlény közti különbség? Hogyan állapítod meg, hogy egy adott mutáció már lényeges különbséget okoz-e?

K011: Akkor egy populáció öröklött tulajdonságai megváltozhatnak vagy nem?

K012: Hol vannak ennek a változásnak a korlátai? Miért éppen ott?

K013: Léteznek előnyös mutációk? Válaszodat indokold!

K014: Mi az a genetikai információ? Hogyan méred a mennyiségét?

K015: Hogyan lehet "javítani" a genetikai információt?

A végére az apraja azoknak, akik még mindig nem unják:

74. old: "Mivel sem a véletlen, sem bármilyen természetes mechanizmus nem képes különbséget tenni a két térszerkezet közt." (L és D aminosavak közt)

A bentonit, ami egy egyszerű agyagásvány, jóval nagyobb affinitással köti az L-aminosavakat és a D-glükózt, mint a D-aminosavakat és az L-glükózt. Bondy SC, Harrington ME (1979)

1%-nyi koncentráció-különbség 95% L-aminosav túlsúlyhoz vezet két kristályosítási lépés után. Breslow R, Levine MS (2006)

74. old: "Ha egyetlen jobbkezes aminosavat találnánk a fehérjeláncban, az élet szempontjából használhatatlan selejt lenne."

Kúpcsigák mérge D-valint és D-hidroxivalint is tartalmaz, mégis működik, egyértelműen nem "használhatatlan selejt".

82. old: "Ha minden matematikai valószínűséget félretéve feltételeznénk az élet természetes úton való kialakulását, kizárt lenne, hogy minden élő szervezetnél minden kodon ugyanazt az aminosavat határozná meg."

Például az emberi mitokondriumok kicsit más genetikai kódot használnak.

Ugyanígy az általánostól eltérő genetikai kódot használnak egyes Mycoplasmák és Candidák.

115. old: "Darwin hangsúlyozta azt a mára már az evolucionisták által is megdöntött elvet, hogy a populációban fellelhető változatosság örökletes alapú."

Hogy ezt mégis ki, mikor és hogyan döntötte meg, arról sajnos nem szól a szerző, de a könyv többi részében maga is öröklődő változásokkal számol.

130 és 171. old: "Az átmeneti forma azt jelenti, hogy hogy létezik olyan élőlény, amely pl. félig-meddig puhatestű de félig gerinces is"

"A "legfejletlenebbnek" tartott gerinces állat a hal, vagyis a halnak kellett volna a puhatestűből kialakulni."

A puhatestűek ősszájúak, a gerincesek viszont újszájúak, így olyan élőlényt, ami félig gerinces, félig puhatestű, a biológia nem tételez fel, mivel a puhatestűek nem ősei a gerinceseknek, hanem egy velük párhuzamosan, tőlük függetlenül alakuló csoport.

131. old: "Az élővilágban az egyes rendszertani törzsek és osztályok közti átmeneti formák teljes hiánya az uralkodó elv."

A Wikipedia egész szócikket szentelt ezeknek a nem létező átmeneti formáknak.

143. old: "A természetes szelekció hatása valójában abban jelenik meg, hogy meggátolja a fajok leromlását, azaz változatlan állapotban tartja a populációt."

A populációk viszont éppen hogy változnak. Kézenfekvő példa Richard Lenski E. coli evolúciós kísérlete, ahol húsz év alatt a legkülönbözőbb változásokat figyelték meg a sejtméret növekedésétől, az citromsav aerob körülmények között való felhasználásáig.

145. old: "Mindamellett a természetes kiválasztódás egy másik oldalról is megközelíthető. Ahogy mondtuk a folyamat valóban létezik és lehetővé teszi az élőlények környezethez való alkalmazkodását."

Az előző idézet éppen az ellenkezőjét állította, vagyis, hogy a szelekció változatlan állapotban tartja a populációt. Akkor most melyik?

153. old: "Ha a véletlen természeti folyamatok alakították ki az életet és az élőlényt, miért nem csupán egy faj bontakozott ki a fejlődés útján?"

A Földön nem mindenhol azonos környezetben élnek az élőlények, például ami egy jegesmedvének előnyös a sarkkörön túl, az nem biztos, hogy előnyös egy oroszlánnak, egy mélytengeri halnak, vagy az Escherichia coli baktériumnak.

172. old: "A neodarwinisták bemutatják az ősi vízi életmódú halakat és a szárazföldi kétéltűeket. Köztük azonban semmit sem tudnak produkálni. Mégpedig azért, mert nem létező karaktereket keresnek, és soha nem is fogják őket megtalálni."

Panderichthys, Tiktaalik, Acanthostega, Ichthyostega, Hynerpeton. De a Wikipedia egész szócikket szentel ezeknek az SZA szerint sohasem létezett állatoknak.

184. old: "Nem találja senki furcsának, hogy jelenleg nem keletkezik az élettelenből élő és az egyszerűbb felépítésű élő szervezetekből bonyolultabbak?"

Például a Drosophila melanogaster nyilvánvalóan bonyolultabbá vált, amikor a P-elem bekerült a genomjába.

199. old: "Az evolúció szerint a faj javulását eredményező kedvező mutációk a génállományban lévő információ jelentős növekedését okozzák. De ilyen növekedést sohasem figyeltek meg."

"Az, hogy nem sikerült megfigyelni egyetlen természetes mutációt sem, amely növelné az információt: erős bizonyíték az evolúció ellen."

Például a Drosophila melanogaster genomja új génekkel gazdagodott, amikor a P-elem bekerült a genomjába.

200. old: Ezeket - a csírapályákon bekövetkezőgénváltozásokat - nevezzük a fentebb már említett kromoszóma mutációknak, amelyek az orvostudomány és a génkutatás szerint is nagyon sokféle hatással járnak és sohasem kedvezőek."

A pontmutációk is öröklődnek, nem igazán érthető, ezeket miért zárja ki SZA a csíravonalból.

202. old: A nyírfaaraszoló lepkékről: "... nem keletkezett új faj, nem történt semmilyen evolúció."

Az evolúció az élőlénycsoportok örökletes tulajdonságainak időbeli változása. Ez a folyamat éppen az. Az evolúció nem csak a fajkeletkezést jelenti.

204. old: Antibiotikum-rezisztanciáról: "És ezzel a baktérium nem lesz sem fejlettebb, sem jobb, sem gyorsabb stb. élőlény, kizárólag egy tulajdonságot nyert (az adott antibiotikummal szembeni ellenálló képességet), de emellett el is vesztette valamely korábbi jellegzetességét a DNS változása miatt."

A legtöbb antibiotikum-rezisztanciagén éppen plazmidokon kódolt, úgyhogy ha a sejt fölvesz egy plazmidot, az eredeti genomja ettől mit sem változik, csak kiegészül egy kromoszómán kívüli, attól függetlenül replikálódó DNS szakasszal. Értelmezhetetlen, milyen jellegzetességek elvesztéséről ír SZA, hiszen egy ilyen plazmid felvételekor a kro