A paraziták általában néma borzadályt, vagy heveny undort váltanak ki az emberekből, pedig, ha atavisztikus félelmeinket leküzdjük és közelebbről megvizsgáljuk őket, gyakran hihetetlen izgalmas biológiai kérdésekre kaphatunk választ. Hogyan próbálják a paraziták áttörni a szervezet védelmét a bejutásuk során, hogyan bújnak el az immunrendszer elől, vagy épp hogyan változtatják meg a viselkedésünket, hogy saját érdekeink helyett már az ő prioritásaikat vegyük elsődlegesen figyelembe.
Ezek az idegrendszerre (is) ható, viselkedést-moduláló élőlények különösen megmozgatják nem csak a laikusok fantáziáját, de a kutatókét is, nem véletlen, hogy viszonylag intenzív tanulmányozások alanyai. Köztük is különösen jól jellemzett a Toxoplasma gondii nevű parazita egysejtű, amelynek a végső gazdaszervezete a macska (vagy valamely macskaféle), de köztes hordozóként nem ritkán olyan fajokat találunk, amelyek a macskák/macskafélék táplálékai.
Házimacskák esetében az eddigi tanulmányok arra utalnak, hogy pl. a fertőzött egerek nem ódzkodnak annyira a macskaszagtól, mint egészséges társaik, patkányoknál pedig kifejezetten erős vonzalmat láthatunk a macskák irányában (ami természetesen megnöveli annak az esélyét, hogy táplálék lesz belőlük és így a parazita is révbe ér).
Úgy tűnik, ez a jelenség nem korlátozódik azonban a macska-rágcsáló viszonylatra, hanem főemlősökre is igaz. Toxoplasma fertőzött csimpánzokat vizsgálva ui. kiderült, hogy szignifikánsan jobban vonzódnak a természetes-(macskaféle)ragadozójuk, a leopárd vizeletének illatához, mint fertőzetlen társaik. És ez nem egy általános vizelet-szeretet volt, hanem elég specifikus, ugyanis sem az emberi, sem más macskafélék (oroszlán vagy tigris) testnedve nem váltotott hasonlót ki a toxoplazmózisos majmokból.
Mindez persze biztos beindítja majd megint az ötletáradatot, hogy az emberekben milyen változásokat okoz a Toxoplasma fertőzés. Hiszen ugyan már nincs macskaféle ragadozónk, de egykor volt és máig fel-felmerül, hogy az egyébként viszonylag tünetmentes humán toxoplazmózis csökkenti a veszélyérzetet, hajlamosabbá tesz a skizofréniára, esetleg extrém macska-szeretet gerjeszt. Az előbbieket ráadásul statisztikák is alátámasztják, csak épp az a gond velük, hogy emberekben nehéz az ok-okozati viszonyt tisztázni és hát a korreláció az még nem kauzáció.
Hogy ez meg mit is jelent pontosabban? Azt elmagyarázza a zállatorvos:
Poirotte C, Kappeler PM, Ngoubangoye B, Bourgeois S, Moussodji M, Charpentier MJ (2016) Morbid attraction to leopard urine in Toxoplasma-infected chimpanzees. Curr Biol 26(3): R98-9.
