Mitől számít egy élőlény GMO -nak? Aláírom, így 2021 -ben ez a lehető legérdektelenebb föltehető kérdésnek tűnik, de a közeljövőben ez a kérdés, illetve a rá adott válaszok alapvetően befolyásolják majd az EU és az USA kereskedelmét. Ugyanis 2021 áprilisától az USA Mezőgazdasági Minisztériumának az Állat- és Növényegészségügyi Vizsgálati Szolgálata (APHIS) alapvetően megváltoztatja azt, milyen növények számítanak génmódosítottnak vagyis GMO -nak. Az új szabályozás első tervezetét 2019 -ben tették közzé, ekkor felhívták a közönséget, hogy véleményezzék a tervet, majd idén egy jó negyven oldalas vitaanyagban tárgyalták a szabályozásmódosítást. Angolul tudóknak csak javasolhatom az átolvasását, a minisztérium világosan, értelmesen, az érveket és ellenérveket sorra végigvéve magyarázza el álláspontját.

Az USÁ -ban eddig génmódosított élőlénynek számított minden olyan jószág, amelynek a nemesítése során rekombináns DNS technológiát is használtak. Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, minden olyan módszer ide tartozik, amely során nem kizárólag véletlenszerűen tördelt DNS láncokat használnak. Ennek a szabályozásnak a világon semmilyen genetikai alapja sincs, olyan őrült helyzeteket eredményez, hogy például ha egy sárgarépafajta örökítőanyagából egy előre eltervezett ponton ki szeretnék vágni száz bázispárnyi szakaszt, az génmódosításnak minősül, az így nemesített répát lehetetlenül hosszú és drága engedélyezési eljárás után vihetném a piacra, mivel pontosan ismert helyen törtem DNS -t az előállítása során. De ha mondjuk kedvem szottyanna rá, hogy ugyanennek a répának a sejtjeit dohány sejtekkel olvasszam össze, majd gamma-sugárzással véletlenszerű pontokon DNS töréseket hozzak létre, így ismeretlen mennyiségű, ismeretlen genetikai információt hordozó répa és dohány örökítőanyagot keverjek véletlenszerűen, azt szabadon megtehetem, hiszen én magam sem tudom, hol történtek DNS törések, így nem is számít génmódosítottnak. A szabályozás egyáltalán nem vonatkozik rá, külön engedély nem kell ahhoz, hogy termesszem. Ez ráadásul nem képzeletbeli példa, ilyen dohány-répa hibrideket már a nyolcvanas években készítettek, ezt például éppen a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban [1]

Ez a szabályozás azonban jövő tavasztól gyökeresen megváltozik, ugyanis nem csak az előállítás módját veszik innentől figyelembe, hanem az örökítőanyag változásának minőségét is: azokat a növényeket, amelyeket ugyan rekombináns DNS technológiával nemesítettek, de egyetlen bázispárt módosítottak bennük, vagy bármekkora méretű genomi szakaszt vágtak ki a genomjukból bárhonnan, illetve olyan örökítőanyagot juttattak be, amely a növény meglévő génállományában már megtalálható, kivonják a szabályozás hatálya alól. Ezek nem számítanak többé GMO -nak, magától értetődően, külön kérvény, igazolás nélkül nem vonatkoznak rájuk a génmódosított növényekre vonatkozó szabályok. Semmilyen engedély vagy hatásvizsgálat sem szükséges a természetbe juttatásuk, termelésük, szállításuk előtt (ugyanis az APHIS csak ezt a három tevékenységet szabályozza, az emberi élelemként vagy takarmányként felhasználás ügyében az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) illetékes). A szabályozás értelmében az alanyi jogon járó mentesség csak azokra a növényekre vonatkozik, amelyekben egyetlen ilyen módosítást hajtottak végre, amelyekben egyszerre többet, azok ugyanúgy mentességet kaphatnak, de nem alanyi jogon, ezt kérvényezniük kell a minisztériumnál, akik vállalták, hogy egy éven belül döntést is hoznak. Mint a minisztérium a vitaanyagában kifejti, éppen az a céljuk, hogy ezek a növények sehol se kerüljenek a GMO -kkal azonos listákra, egyáltalán ne is kelljen felsorolni őket, mint mentességet kapott terményeket, egyszerűen csak a fajtaoltalmi papírokban szerepeljen egy rövid kitétel arról, hogyan készültek.

Ezen kívül még egy, a piacot rengető változást jelentettek be a vitaanyagukban: Ezentúl azok a GM-találmányok, amik már korábban engedélyt kaptak, újabb engedélyezési eljárás nélkül alkalmazhatóak majd bármilyen másik növényben is.

Amennyiben az FDA is hajlandó alkalmazni ezt az új szabályozást (az APHIS anyagában erre külön kitértek, de csak annyit írtak, hogy az FDA szabályváltozásairól az FDA -t kérdezze a nagyközönség), ez az aprónak tűnő szabályváltozás az USA teljes mezőgazdaságát átalakítja és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az EU teljes vetőmagiparát azonnal elavulttá teszi. Ugyanis a génmódosított mezőgazdasági termények piacát legfőképpen az értelmetlenül hosszú és drága szabályozás alakítja, a piac törvényei kevéssé érvényesülnek. Az eddig gyakorlat szerint egy génmódosított terményt egy országban engedélyeztetni átlagosan hét-nyolc millió dollárba került és csak az engedélyeztetési eljárás hat-hét éven át tartott [2]. Ami önmagában is ijesztő, egy akadémiai kutatónak gyakorlatilag elérhetetlen ár, ha elkészített egy génmódosított növényt és szeretne pályázni még hétmillió dollárra (körülbelül kétmilliárd forint), hogy akkor termesztési engedélyt is kérne hozzá egyetlen országban. Éppen ezért ez a piac rendkívül szokatlanul néz ki: Ha körülnézünk a szakirodalomban, számos génmódosított növényt közöltek már le, több száz, talán több ezer különböző elven működő GM-találmányt írtak le, de ezek egyszerűen sohasem kerülnek piacra, mivel az elkészítőiknek se pénzük, se jogi tapasztalatuk sincs, hogy végigvigyenek egy ennyire hosszú és drága jogi eljárást. Jobb híján a GM-termények piacán vagy nagy cégek működnek, akiknek elég tőkéjük és tapasztalatuk akad ahhoz, hogy végigvigyenek egy-két ilyen eljárást (Bayer, DuPont, BASF) és hasznot is termeljenek, vagy kis cégek, amiket megszállottak vezetnek és csodával határos módon engedélyeztetnek egy-egy GM-találmányt lehetetlenül hosszú idő alatt (például az Okanagan Specialty Fruits az Arctic Apple almát vagy az AquaBounty az AquAdvantage lazacot), bár erősen kétséges, hogy valaha hasznot látnak a találmányukból. Ezt a fajtaválaszték is tükrözi, az USÁ -ban napjainkig összesen 206 GM-növényt engedélyeztettek, pedig ez idő alatt (1994-2020) csak szójából több mint kétezer fajta kapott fajtaoltalmat az USÁ -ban.

A második fontos változás, hogy egy GM-találmányt csak egyszer kell majd engedélyeztetni. A régi gyakorlat szerint ha például készítek egy génkazettát, ami mondjuk egy gombakórokozó ellen védi a növényt és beillesztem egy paradicsomfajta örökítőanyagába, azt engedélyeztetnem kell. Ha egy másik paradicsomfajtába is be szeretném illeszteni, az újabb engedélyeztetést jelent. Éppen ezt tükrözik az USÁ -ban engedélyeztetett GMO -k, abból a bizonyos kétszázhat növényből huszonhat glifozátellenálló, gyakorlatilag ugyanazon az elven működik. A rekombináns DNS techológia előnye éppen az lenne, hogy könnyedén átvihető más növényfajtákba: ha kifejlesztünk egy új GM-találmányt, akkor onnantól ugyanazt a génkazettát bejuttatni egy másik növényfajtába alig kerül valamibe. Semmilyen technikai vagy gazdasági akadálya sincs, hogy egy ipari méretekben termelt paradicsomfajtában kifejlesztett génkazettával több száz régi tájfajtát korszerűsítsünk, ezt éppen az engedélyeztetés teszi lehetetlenné: az új fajtáknak mindnek ki kellene termelnie az új engedélyeztetés költségét is, ami nyilván csak a nagy területen termelt növényektől várható. Az új elvek alapján azonban ha elkészítek egy gombafertőzés ellen védő génkazettát, azt csak egyszer kell majd engedélyeztetnem, onnantól szabadon beilleszthetem akárhány növényfajtába. Várhatóan ugrásszerűen megnő majd az új GM-fajták száma, hiszen így az engedélyeztetés költsége nem függ attól, hány növényben alkalmazzák a találmányt.

A harmadik változás, ami valószínűleg a legnagyobb csapást jelenti majd az EU nemesítőire pedig a gének szabad mozgatása egy génállományon belül. Ugyanis az APHIS egy génállománynak (″gene pool″) értelmez minden olyan növényt, amivel bármilyen ivaros folyamat során bármilyen örökítőanyagot cserélhet az adott növény. Ez az a pont, ami az EU teljes nemesítési kapacitását egy az egyben elavulttá teszi. Ugyanis a növénynemesítés egyik alapfolyamata különböző, előnyös tulajdonságokat kódoló gének bejuttatása a termesztett növények genomjába mindenféle vadon élő rokonfajokból. Ez gyakran egészen bonyolult és küzdelmes munka, példának talán elég a Bionica krumplifajtát bemutatni. Ebbe egy vad krumpliból juttattak be egy gént, ami ellenállóvá teszi a burgonyavész kórokozójára. Maga a munka genetikai érdekesség, csavaros megoldásokhoz kellett folyamodni, hogy ez sikerüljön, igazi Európai fejlesztés, a Wageningeni Egyetemen készült. Nem számít GMO -nak, hiszen nem használtak hozzá rekombináns DNS technológiát. Viszont így negyvenhat évet igényelt a nemesítési program [3]. Az APHIS új szabályozásával ezt a munkát két-három év alatt elvégezheti egy nemesítő az USÁ -ban, ez behozhatatlan előnyhöz juttatja majd őket.

Ha az USA az APHIS által most kijelölt módon változtatja meg a rekombináns DNS technológia szabályozását, vagyis mindhárom ezt felügyelő hatóság (FDA, APHIS, EPA) bevezeti az új kivételeket a mezőgazdasága döntő előnyre tesz majd szert, mi pedig itt Európában a saját mezőgazdaságunkat lehetetlenítjük el, ha nem vagyunk hajlandóak csatlakozni. Az utolsó harminc évben egyedül azért nem történt meg ez, mert az USÁ -ban is messze túlszabályozták a génmódosított szervezeteket, de ez a kegyelmi állapot hamarosan véget ér és Európa mezőgazdasága eszköztelenül indul majd ebben a versenyben. Eddig abban a kényelmes helyzetben működtünk, ahol egy GMO engedélyeztetését a nagy vetőmaggyártó cégek fizették, mi pedig nagy kegyesen engedélyeztük az importjukat. Innentől viszont egyrészt a nagy cégek ezerszer meggondolják majd, hogy elindítsák -e a költséges eljárást, vagy csak azt mondják, hogy akkor az EU kimarad a piacaik közül. Főleg akkor, ha élnek az új jogukkal és ugyanazt a találmányt számos fajtában használják majd, ami itt Európában ugyanennyi engedélyezési eljárást jelent majd, míg az USÁ -ban csak egyetlen egyet. Másrészt várhatóan tömegével jelennek majd meg kis cégek, akadémiai kutatók a piacon, akiknek sem pénzük, sem eszközük, sem hajlandóságuk nem marad arra, hogy végigvigyenek egy évekig tartó, méregdrága engedélyezési eljárást. Hamarosan az EU és az USA (illetve azon amerikai országok, akik átveszik ezt a szabályozást) kereskedelme egyirányúvá alakul: Az EU termékeit kiviheti az óceánon túlra, viszont onnan semmit sem hozhat majd be, hiszen a saját törvényei teszik ezt lehetetlenné. Ez bizony egyértelműen katasztrofális hatással jár majd az itteni állattenyésztésre például, ami jelenleg teljes egészében amerikai génmódosított szóján alapul. Ennek a takarmányforrásnak a kiesése jelentős áremelkedéssel jár majd, ami versenyhátrányt jelent majd az itteni állattartóknak. 

Szeretnék a "valódi" sajtóba írni szabadúszóként, de sajnos kívülről bekerülni szinte lehetetlen. Úgyhogy ha újságíró, szerkesztő, laptulajdonos, stb. vagy és szívesen látnád a tudományos ismeretterjesztő cikkeimet a lapodban, bátran keress meg! janoszsambokibio@gmail.com

[1] Dudits, D., Maroy, E., Praznovszky, T., Olah, Z., Gyorgyey, J., & Cella, R. (1987). Transfer of resistance traits from carrot into tobacco by asymmetric somatic hybridization: regeneration of fertile plants. Proceedings of the National Academy of Sciences, 84(23), 8434-8438.

[2] Smyth S.J., Kerr W.A., Phillips P.W.B. (2017) Domestic Regulatory Approval Costs. In: Biotechnology Regulation and Trade. Natural Resource Management and Policy, vol 51. Springer, Cham.

[3] Haverkort, A. J., Struik, P. C., Visser, R. G. F., & Jacobsen, E. J. P. R. (2009). Applied biotechnology to combat late blight in potato caused by Phytophthora infestans. Potato Research, 52(3), 249-264.