(Rég nem jelentkeztünk már szubjektív előadásbeszámolóval és az ökológia egyébként is méltatlanul alul van reprezentálva nálunk, ezért is fogadtuk örömmel -szoszos- alább olvasható beszámolóját.)
Csütörtökön túlcsordult az MTA Kisterme, az „Elmélet-alapú ökológia és evolúcióbiológia: Hagyományok és perspektívák” című előadóülésre annyian érkeztek, hogy meg kellett nyitni a Nagytermet a hallgatóság előtt. A rendezvény apropóját az Oxford University Press gondozásában kiadott és globálisan terjesztett, a mesterképzés számára készített ökológia tankönyv megjelenése adta. A könyv 5 fős szerzőgárdája magyar, megjelenése tehát már önmagában is a magyar ökológia sikerének számít. Ráadásul, a szerzők nem akármilyen célt tűztek maguk elé: azt kívánták bizonyítani, hogy a sokrétű, egymással laza kapcsolatban álló ökológiai kutatások többségét lehetséges egységes rendszerben, néhány alapelv mentén összefoglalni. Ezért fejezhette ki Padisák Judit, az MTA Ökológiai Tudományos Bizottságának elnöke abbéli reményét, hogy a rendezvény tudománytörténeti jelentőséggel bír.
A magyar előzményeket személyében Vida Gábor akadémikus képviselte, aki elmondta, hogy Juhász Nagy Pállal együtt úgy gondolták, hogy jót fog tenni a kvantitatív, modellező szemlélet a magyar ökológiának és evolúcióbiológiának, amikor fél évszázada elindították kurzusaikat, s együtt dolgoztak az akkor még nem létező egységes populációbiológia megteremtésén. Pásztor Erzsébet (ELTE), a szerzői gárda vezetője, hangsúlyozta is, hogy generációjuk jó szakmai alapokat és célokat kapott. Előadása a könyv alapkoncepciójának bemutatásán túl, főként a természettudományok módszertani egységességét, a központi elméletek és a rájuk épülő szisztematikus modellezés fontosságát hangsúlyozta. A délelőtt további előadásaiban Magyar Gabriella fejezetről-fejezetre áttekintette a könyv tartalmát, majd Czárán Tamás (ELTE-MTA) két modell kapcsán bemutatta, hogy a modellezők milyen nehézségekkel néznek szembe, végül Botta-Dukát Zoltán (MTA) pedig terepi adatok feldolgozására vonatkozó néhány kutatási eredményének ismertetésével azt demonstrálta, hogy a diverz szakmai hátterű szerzői csapatban évek alatt kidolgozott koncepciókat hogyan hasznosítja egyéb munkáiban.
A szünet utáni három előadásból kettőt nem a szerzők, hanem a magyar elméleti biológia kiemelkedő alakjai, Barta Zoltán (Debreceni Egyetem) és Szathmáry Eörs tartottak. Barta Zoltánnak az állatok szezonális viselkedésének modellezéséről tartott előadása szépen simult a könyv koncepcionális keretébe. Igazi meglepetést Szathmáry Eörs tartogatott, aki a „konzervtudományon” túllépve, egy merész analógia alapján, a „ki tudja, hogy igazán létezik-e”, ökológiai memória modellezéséről tartott igen eredeti előadást.
A rendezvény utolsó előadója Meszéna Géza (ELTE), az új könyv 20%-át kitevő elméleti blokkok szerzője volt. Előadásában megmutatta, hogy az általa kidolgozott általános ökológiai koegzisztencia modell hogyan kapcsolódik egyéb evolúcióbiológiai munkáihoz, s hogy mi az elvi alapja az evolúció populációgenetikai és adaptív dinamikai elméletei közti egyesítésnek.
Scheuring István (ELTE, MTA) zárszavában szintén a természettudományok egységes módszertanára mutatott rá, amikor arra hivatkozott, hogy még a klasszikus fizika sem annyira egyszerű, amennyire azt a középiskolai oktatás láttatja, az intenzív modellezés a hidrodinamikában is elengedhetetlen. A hallgatóságot lényegileg lekötötték a változatos témájú, stílusú, de egységesen magas színvonalú előadások, az érdeklődés kitartott a délutáni programra is. A magyar ökológia és evolúcióbiológia egyszerre ünnepelhetett egy régóta várt, eredeti szintézist és egy eredeti, sokat ígérő ötletet.
(Itt hallgatható egy beszélgetés is az egyik szerzővel.)
