Madagaszkár nem természetes otthona a pontyoknak, olyannyira nem, hogy a franciák csak 1912-ben telepítették be a halat tenyésztési céllal. Akkor sem akármilyen pontyot, hanem a gazdaságilag sokkal nyereségesebben tenyészthető tükörpontyot. Pár évtized múlva azonban elkezdődtek a bajok: valahogy a tükörponty "elromlott", és 1958-ra már elég egyértelmű volt, hogy nem csak pikkelytelen tükörpontyok élnek a vizekben, hanem nagyon is pikkelyes halak. Nem pont olyanok, mint a hagyományos pontyok, mert nagyobb pikkelyeik vannak, de ettől eltekintve kétségtelenül pikkely borította őket.
Sokáig nem volt világos, hogy mi történhetett, és ugyan azóta volt még pár betelepítés (hagyományos és tükörpontyokat is vittek, pl. Magyarországról is) a "pikkelyes tükörpontyok" továbbra is jelen voltak és titkuk megfejtésre várt. Most a Proceedings of the Royal Society B lapban jelent meg egy részleges válasz, amely alapján úgy tűnik, hogy ez is egy olyan eset, amikor az evolúció egy kicsit rükvercbe kapcsol.
Pár évvel ezelőtt már írtam a tükörpontyok evolúciójáról, ami természetesen a mesterséges szelekció iskolapéldája, és amely esetében kiderült, hogy egyetlen gén, az fgfr1a recesszív mutációja (s) okozza a mendelien öröklődő fenotípust (azaz s/s az homozigóta mutáns genotípusú tükörponty, az S/s és S/S pedig hordozó, vagy homozigóta vad típusú, kinézetre hagyományos ponty). Ami érdekes, hogy a madagaszkári pikkelyes tükörpontyok egytől egyik homozigóta mutánsok voltak, vagyis, mindaz alapján, amit az fgfr1a szerepéről tudunk nem kellene pikkelyük legyen.
De mégis van (bár, mint a grafikon mutatja, lényegesen kevesebb, mint a vad pontyoknak), ami csak azzal magyarázható, hogy léteznek valamilyen háttér polimorfizmusok (azért több, mert a keresztezések alapján nyilvánvaló, hogy több gén összejátszása kell ahhoz, hogy egy s/s halnak pikkelye nőjön), magyarán olyan allélek, amelyek ezen mutáció ellenére is képesek beindítani a pikkelyképződés folyamatát. Mivel vannak az fgfr1a-nak léteznek paralóg génjei, lehet találgatni, hogy ezekhez van-e közük a "pikkelyesítő" alléleknek, de egyelőre nem tudjuk a választ. De ezek az allélek, amolyan kriptikus genetikai polimorfizmusként már jelen lehettek abban abban a vad populációban is, amelyekből a tükörpontyok lettek, meg a tükörpontyokban is, csak megnyilvánulásukhoz szükség volt arra, hogy egy szelekciós nyomás legyen azon, hogy visszaálljon a pikkelyképződés.
Ez a szelekciós nyomás a másik érdekes kérdés: a tanulmányban hosszabban is foglalkoznak vele és bár ők nem tudnak fitnessz-növekedést kimutatni a pikkelyes tükörponytokban, mégis valószínűsítik, hogy azért terjedt el kb. 40 generációval a tükörpontyok betelepítése után a kompenzáló allélsereg, mert valamilyen szelekciós előnyt adott (feltehetőleg fertőzések elleni védelmet - hiszen a pikkelyek mégis növelik a köztakaró védőképességét).
Nem ez az első eset, amikor ilyen evolúciós visszalépéssel találkozunk - egy korábbi, szintén halas példa, már előkerült nálunk is: akkor a háromtüskéspikó kapcsán írtam arról, hogy korábban pácéltalanná vált édesvízi populációk lettek ismét páncélosak, a szelekciós hatások változásával párhuzamosan.
(A pikkelyzett tükörponty képe a Catsandcarp oldalról származik.)
Hubert J-N, Allal F, Hervet C, Ravakarivelo M, Jenez Zs, et al. (2016) How could fully scaled carps appear in natural waters in Madagascar? Proc Roy Sco B doi: 10.1098/rspb.2016.0945
