A szépségipar tulajdonképp a tudományok dögevője opportunistája. Mindig lépést tartott a tudománnyal, mindig kicsipegette a neki tetsző részeket és az így elkészült termékeket csillagászati áron értékesítette. A high-tech kozmetikumok nem modernkori vívmányok. A 20 század elején az Egyesült Államokban már egyértelműen jelen volt az őrület. Mai szemmel nézve röhejes, gyakorlatilag hülyének nézték a fogyasztót. Plakátokon hirdették, hogy a Nobel díjat kiérdemelt radioaktivitást sikerült a szépség szolgálatába állítani.
1934 után ez ellenséggé vált, valószínűleg Marie Curie halálhíre nem tett jót a brand-nek. Egy ma is fellelhető reklámfilmben Geiger-Miller számlálóval vizsgálják a modell arcát, a műszer persze veszettül elkezd csiripelni, de miután a hölgy letörli az arcát a termékkel (úgynevezett cold cream, amit mára már csak popsi kenőcsként használnak), csodák csodája, az arca már csak a boldogságtól sugárzik.
Az ipar két, azóta is nagyon jól bevált marketing húzását figyelhetjük meg: a megfélemlítést és a tudományos hókuszpókuszt. A megfélemlítés könnyű volt, hiszen épp, hogy túl voltak egy borzalmas háborún, és a tudomány középpontjában a radioaktivitás volt, amiről mindenkinek az atombomba jutott eszébe, az pedig nem veszélytelen. A hókuszpókusz rész pedig, jól átlátható okokból, sokkal könnyebben volt megvalósítható, mint manapság.
Ó, azok a csodás őssejtek!
Most, hogy kinevettük felmenőinket, mert bedőltek az áltudományos hablatynak és nagyon drágán vásároltak maguknak örök fiatalságot, nézzük, ma mitől leszünk szebbek! Persze, minket már nem szédít el a bulvárhírek szintjén terjedő tudományos összeesküvés elméletek sokasága és szkeptikusan állunk minden világrengető újdonsághoz. A gyártók szerencséjére, nem.
Gyógyszertárak kirakatában virító plakát –állítólag- smink nélküli celebekkel (hazugság), alatta nagy betűkkel: „Őssejtes kozmetikumok a szépségért”. Hm, nézzük, őssejt! Mit hallottunk róluk? Olyan sejtek, amik gyógyítják a rákot, meg egy sor betegséget, de morális probléma van velük, ezért csak annak lehet olyanja, akinek a szülei erről újszülött korában gondoskodtak, rengeteg pénzért. A plakát tanulmányozása közben megtudtam, hogy egy tévés műsorvezető, egy énekes és egy paralimpikon hölgy szerepelnek rajta. Ez azért zseniális, mert sokan kapcsolják össze a mozgássérülteket (A blogon található bejegyzés egy sikeres terápiáról, melynek során sikerült egy lebénult pácienst lábra állítani.) az őssejt terápiával, tehát újabb „bizonyíték”, hogy a termék csodákat tesz. Persze a kettőnek ebben az esetben semmi köze egymáshoz, de a kismanók máris ott dolgoznak az összezavarodott fogyasztó agyában. Ha valakinek visszaadja az életét, neki is visszaadhatja a fiatalságot. Súgok: nem fogja.
Az egész úgy kezdődött, hogy Svájcban termesztésben van egy olyan almafajta, az ‘Uttwiler Spätlauber’ (Uttwil-i kései lombfakadású), amelynek az áltermése, tehát maga az alma, sokáig eláll. Ez mindent megmagyaráz, mert ilyen csak Svájcban történhet, esetleg még Angliában, de ott is csak brit tudósokkal. Megnézegették ezt a fajtát, és rájöttek, hogy „őssejtjei tele vannak olyan epigenetikus faktorokkal (módosító enzimek és átalakító faktorok) és metabolitokkal (anyagcseretermékek) amelyek a bőr sejtjeinek életét is meghosszabbítja”. Végre egy kis tudományos halandzsa! Sőt, egy nagyon komoly cikk is a rendelkezésre áll, ami szerint ez tényleg a világ kilencedik csodája. Csak egy baj van: ezt az egyetlen kutatást is a gyártó kivitelezte, semmilyen más sikeres növényi őssejtes kezelésről nincsen szakirodalom. A másik baj (kinek mi a baj), hogy ezek csak kivonatok, tehát nem élő sejteket kapunk, mint amikor rákot gyógyítanak, és egyéb csodákat tesznek. Az őssejtek pedig valóban képesek bármilyen sejtté alakulni, de az alma őssejtek, csak alma sejtekké tudnak alakulni. Különben is, ha szigorúan vesszük, a növényeknek minden sejtje őssejt, ugyanis megvan bennük a potenciál, hogy egyetlen sejtből egy egész új növényt neveljenek, ahogyan azt teszik is igen gyakran, ezt hívják totipotenciának, ez az oka annak, hogy növényeket sokkal egyszerűbb klónozni, mint állatokat.
Mielőtt jönne a köpködés, hogy megint a rohadt nyugatiak akarnak minket sok pénzért átvágni, el kell mondjam, hogy két igen prominens magyar márka repült rá a lehetőségre, hogy olyan „értékes” összetevőket dobjon utánunk mint az argán őssejt, vagy a szőlő őssejt.
Az az értékes Arabidopsis thaliana kivonat!
Nagy port kavart szépészeti körökben, hogy egy közel 30 éve a piacon jelen levő ikonikus arcápolási termék összetevőlistájáról eltűnt a „közismerten értékes antioxidáns hatású Arabidopsis thaliana kivonat”, nyílván, ha árulok egy terméket ami több mint ezer forintba kerül milliliterenként (a legkisebb kiszerelés 25 ezer forint), akkor azt is szeretném éreztetni, hogy nagyon megéri, mert tele van értékes összetevőkkel. Az Arabidopsis thaliana a.k.a. lúdfű (máris oda a vonzerő fele) egy gyom, ha valahol kinő, ott nem örülnek neki. Az értéke az, hogy kicsi a genomja, ami el is érhető a The Arabidopsis Information Resource(TAIR) weboldalon, és itt a blogon is találtok róla érdekes bejegyzéseket. Kutatásokhoz ideális, mert kistermetű, a rövid élettartama lehetővé teszi a gazdaságos növénytartást és a gyors generációváltást. Egy évben akár 6-8 lúdfű nemzedéket is fel lehet nevelni. Az önbeporzás miatt a homozigóták aránya is magas, a jelentős magprodukció, a későn felnyíló termés mind olyan tulajdonságok, amik miatt szeretik a kutatók. Először Johannes Thal a XVI. században élt német orvos mutatta be, 1943-tól használják modellnövényként genetikai kutatásokhoz, és ez volt az első virágos növény, amelynek feltérképezték a teljes bázisszekvenciáját 2000-ben. Tényleg ennyire jó ez a növény, hogy még az öregedést is megállítja? A válasz nem teljesen egyértelmű. Létezik egy bizonyos 8-oxoguanin-glikoziláz nevű enzim, amely gyakorlatilag minden eukariótában megtalálható, tulajdonképpen „kivágja” az oxidatív stressz következtében létrejött 8-oxoguanint a DNS-ből. Annak ellenére, hogy a 8-oxoguanin akkumulálódása a DNS-ben összeköthető az öregedéssel, sőt a rákkal is, viszont paradox módon az 8-oxoguanin-glikoziláz enzimmel nem rendelkező egerek élettartama nem csökken, tumor képződési hajlamuk csak kevéssé emelkedik, valamint mind a krónikus oxidatív stresszel, mind a gyulladásos folyamatokkal szembeni állóképességük megnövekszik.
A 8-oxoguanin jelenléte továbbá segít meghatározni a szervezetet ért oxidatív stressz mértékét. Tehát egy elterjedt dologról van szó, és nem valami marketingfogásról, sőt olyan kutatást is van, ahol kifejezetten Arabidopsis kivonatot használnak. Viszont az idő múlásával találtak olyan szervezeteket, amelyek gazdaságosabbak és nagyobb mennyiségben tartalmazzák a 8-oxoguanin-glikozilázt, ilyen például az élesztő, viszont neki az INCI (International Nomenclature of Cosmetic Ingredients) neve nem olyan csábító, mint a lúdfűé. A kérdés viszont marad: vajon ezek a kozmetikumok tényleg képesek ennyire mélyre hatolni és molekuláris szinten hatni? Sajnos erről nem találtam szakirodalmat, de van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül. A kérdés itt is felvetődik: biztos azt fogja csinálni az enzim az én bőrömön, ha rákenem? A kedvenc példám: ha elmegyek kempingezni és a sátramhoz csak hozzávágom a rudakat, abból legfeljebb vászon lesz, rudakkal, sátor semmiképp, ha pechem van, még agyon is csaphatok valakit az egyik rúddal. Itt sajnos ugyanez a helyzet, hiába stimmelnek az összetevők, a szerkezet sajnos nem lesz ugyanaz. Bár ez a bukta segített kifejleszteni az egyik legjobb hidratálót a hialuron savat. Erről is szerették volna elhitetni, hogy belemegy a bőrbe és „aládúcolja”, amitől simábbnak tűnik, a valóságban nem megy sehova, csak a bevonja a felületet és emiatt hat simábbnak a bőr, viszont valóban hidratáltabb lesz, ami megelőzheti az öregedés látható jeleinek kialakulását. A házi használatra kiadott kencék között pedig egyelőre nem létezik olyan, amely képes lenne az epidermisz alá bejutni. És nem, ha megeszed, akkor sem.
Akkor mit tehetünk? Álljunk szkeptikusan a témához, itt is erősen működik a placebo hatás, sőt, ami még rosszabb, ezeknek a termékeknek a hatékonysága csak hosszútávon igazolható, hiszen már minden kozmetikus egyetért, hogy amint sikerül kinőni a pubertáskori ragyákat, egyből fel kell venni a harcot a ráncokkal, és ajánlgatják a kimondhatatlan nevű összetevőket.
Remény márpedig van, nagyobb gyártók valódi kutatásokat végeznek, amik nem nélkülözik a valódi tudományos technikákat, mint pl. a 3D nyomtatott bőrön végzett in vitro kísérletek, félelmetesen hangzik. Így néz ki:
A másik pozitívuma, hogy ennek a projektnek köszönhetően sikerült teljesen felszámolni Európában a kozmetikai célú állatkísérleteket.
Emellett van klinikai tesztelésen is bizonyított ránctalanító hatóanyag, ez pedig a retinol. Hátránya, hogy orvosi felügyeletet igényel, ha olyan töménységben alkalmazzák, hogy hatásos legyen. Viszont a bolti kencékben csak nyomokban fordul elő, ami hatással nemigen lesz a bőrre, de a szépülni vágyó legalább nem tud magában kárt tenni, mivel a retinol komoly hámlást tud előidézni.
Sajnos száz százalékig sosem lesznek megbízhatók ezek a gyártók, mert teljesen más szabályozás vonatkozik rájuk. Az orvostudomány pedig nem fog olyan problémával foglalkozni, mint a szépség, mert olyan hülyeségekre koncentrálnak mint a bőrrák, vagy hogy valakinek a haja és a bőre helyén köröm kezd el nőni. Ha valódi eredményre vágysz, keresd fel bőrgyógyászodat!
(A bejegyzést a gyakornoki programunkra jelentkező LevendualPóni irta)
