Már beharangoztam korábban, de most azért mégis durván hat leírni: ma pontosan tíz éve, hogy létezik ez a blog. Tíz év az nagy idő, nem csak már-már, hanem konkrétan történelmi távlat. Nemcsak abban mérhető (bár számomra természetesen leginkább), hogy azt a bizonyos első posztot egy philadelphiai garzonban, huszonéves doktoranduszként gépeltem be, most meg már közeledve a negyvenhez, a gyerekek alvásidejében kell időt szakítanom az efajta szabadidős dolgokra. De tíz éve még olyan, ma már ikonikus dolgok is gyerekcipőben jártak, vagy egyáltalán nem is léteztek, mint a Facebook, vagy az iPhone. Nem is hallott senki az Iszlám Államról, az Egyesült Államok elnökét még George W. Bush-nak hívták, az Egyesült Királyság miniszterelnökét pedig Tony Blairnek.
Szóval sok idő ez, érdemes egy kicsit elmélázni azon, mi is történt itt (illetve előző lakhelyünkön a freeblogon), melyek voltak az emlékeztes pillanatok, na meg persze valamilyen módon felmérni, hogy elértük-e, amit szerettünk volna, vagy megmérettettünk és kevésnek találtattunk.
Ha úgy nézzük, hogy a korabeli nagy (angol nyelvű) példaképeink közül a Pharyngula szinte teljesen elment egy filozófikus irányba, a Loom pedig épp hibernál (mondjuk okkal, hiszen Carl Zimmer újabb könyvet ír), akkor talán elmondhatjuk, hogy végül is már önmagában az nem rossz teljesítmény, hogy ennyi idő után még mindig itt vagyunk és kb. azt csináljuk, amit korábban (bár nyilván más hangsúlyokkal). Persze, ha figyelembe vesszük, hogy az eredeti tervekből azért nem minden valósult meg - van olyan poszt, amit tíz éve készülök megírni... -, vagy hogy a szinte napra velünk egykorú xkcd hova jutott (jó, nem teljesen fair az összehasonlítás, de nem lehetett kihagyni :-)), akkor nem lehet nem azt érezni, hogy akár többet is kihozhattunk volna a dologból.
Persze, ha őszinte vagyok, hogy mit "hoztunk ki" a blogból, az azért nem korlátozható csak a kizárólag itt megjelent tartalomra: számomra talán a legfontosabb és legszemélyesebb, hogy számos barátot szereztem az itthoni lelkes ismeretterjesztő között, ami aztán újabb és újabb lehetőségeket teremtett. A CriticalBiomass nélkül sosem csöppenek bele a Budapest Science Meetup szervezésébe, ha pedig nem csinálom a Meetupot jó eséllyel nem jön létre mai formájában a ScienceMeetup blog, illetve az ott futó impaktás sorozat. Ha nincs CB, akkor biztos kevesebbet és kevesebbszer írtam volna az Élet és Tudományba, vagy egykor az origora, és azok nélkül kérdés, hogy elindult-e volna a cink-en a tudománytörténetes sorozat (és stay tuned, a cink megszünésével az még nem ért véget :-)- edit: itt is van a folytatás). És ami talán váratlan, de nagyon pozitív volt, hogy az idő múlásával egyre több és több biológus keresett meg támogató szavakkal - nem mondom, hogy ezek nélkül nem lett volna blog, de azért biztos az is, hogy a blogolás is egyfajta "hiúság vására", amit jobb kedvvel csinál az ember, ha tudja, hogy olyanok olvassák, akinek a véleménye számít.
Voltak persze így is emlékezetes események csak itt is, ezekből álljon itt egy szubjektív csokorral:
- a blog anno egy kreacionistákkal folytatott vitából nőtte ki magát (lásd még itt és itt is), és ennek az egyik legemlékezetesebb hozománya az volt, amikor megtorpedóztuk, hogy a TEDxDanubia-n Tasi István kreacionista agymenésével haknizzon. Ennek az egyik következménye lett, hogy életemben először (és egyelőre utoljára) valaki feljelentett egykori munkahelyemen, a másik pedig, hogy legalább egy kört futottunk még a lábastyúk kreacionista legendája körül;
- a másik emlékezetes pengeváltás Szendi Gábor paleo-kultusza kapcsán indult, ahol a tejbegríz pro- és kontráit tárgyaltuk ki, de aztán még a ketogén-diéta "érdemein" is elméláztunk
- írtunk elég sokat az oltás-ellenesség veszélyeiről;
- hosszú sorozatban tárgyaltuk az itthoni GMO-ellenesség irracionalitását, illetve a GMO növények potenciális (itthon nem is mérlegelt) előnyeit;
- és, ha más apropóból a politika belekontárkodott a tudományba, akkor általában visszaszóltunk, legyen szó mezei képviselőről, miniszterelnök-helyettesről, aktuális vagy egykori miniszterelnökről.
Egy ilyen lista természetesen sosem lehet teljes, és mindig szubjektív marad épp ezért kértem meg blog-olvasó kollegákat, hogy a saját kedvenceiket válasszák ki és pár sorban írják le, nekik miért tetszett az adott írás - ezeket a posztokat a következő napokban olvashatjátok majd.
Ha pedig velünk akartok ünnepelni, illetve azon mélázni, hogy a tudományos ismeretterjesztés blog-formájának van-e egyáltalán, és ha igen, mi a jövője, akkor gyertek el november 20-án este a Görbe Bögrébe, ahol erről is beszélünk majd.
(A kép 185Queens Flickr fiókjából származik.)
