Régebben már írtunk egy omega-3 zsírsavakat termelő GM-növényről, most újabb közlemény jelent meg erről a találmányról, így megint visszatérünk hozzá. Legutóbb ott fejeztük be, hogy egy magvas gomborka nevű növényből olyan génmódosított fajtát készítettek, amelyik omega-3 zsírsavakat, DHA -t és EPÁ -t termelt. Na de miért fontos ez? Ezekről a zsírsavakról a közvélekedés úgy tartja, hogy igen egészségesek, a Zsírsvakat és Lipideket Tanulmányozó Nemzetközi Társaság (én is meglepődtem, hogy létezik ilyen) ajánlása szerint a tökéletesen egészséges szív-érrendszerhez naponta és fejenként fél gram DHA+EPA szükséges. Ha ezt fölszorozzuk hétmilliárddal, évi 1,25 millió tonna DHA+EPA -t igényelne a Föld népessége. Mi ezzel a probléma?
Ezt a két zsírsavat egysejtű algák termelik, az őket fogyasztó halak szervezetében halmozódik föl, így a tengeri halak fogyasztása kifejezetten jó DHA+EPA forrás. No de mivel az emberiség élelmiszerigénye folyamatosan növekszik, már 2009 -re eljutottunk oda, hogy az emberek által fogyasztott tengeri halmennyiség fele akvakultúrából, vagy más néven vízművelésből származik, azaz tengerekben, hálóval elkerített, tenyészetekből. Mivel ezekben a zárt tenyészetekben a halak nem vadászhatnak maguk, értelemszerűen táppal etetik őket, márpedig ha azt akarják, hogy a végtermékben maradjon DHA+EPA, vagyis azok az omega-3 zsírsavak, amik ennyire értékesek számunkra, akkor bizony halliszttel vagy halolajjal is ki kell hogy egészítsék a tápot. A halliszt és a halolaj pedig a tengerből kifogott apróhalból készül, magyarul hiába tenyésztett a lazac, amit eszünk, attól még ugyanúgy vadon fogott halak kellenek hozzá. Ez komoly mennyiség, az utóbbi néhány évtizedben az összes tengerekből kifogott hal harmada-negyede került halliszt és halolaj gyárakba. Mindemellett a vízművelés robbanásszerűen növekvő iparág, 1995 és 2007 között megháromszorozódott a termelés, a szabadon élő tengeri halállomány viszont nem nőtt azonos mértékben (sőt, inkább csökkent), tehát ez egy véges erőforrás, ami bizony kimeríthető. Hogy valamennyire növeljék a vízművelés fenntarthatóságát, az összes iparági szereplőnek érdeke lenne csökkenteni a vízművelés halliszt és halolaj igényét, a kérdés az, hogyan?
Jó pár olajnövényt termesztünk, azonban a szárazföldi növényekből hiányzik a DHA+EPA, úgyhogy hiába adnánk a halaknak napraforgóolajat, nem válthatnánk ki vele a halolajat. Viszont az egyetlen fenntartható megoldás, ha valahogyan előállítjuk magunknak a két szükséges zsírsavat. Mivel növényi olajokat így is nagy mennyiségben termesztünk, kézenfekvő lenne olajnövényekben termeltetni a két kérdéses zsírsavat, ezzel meg is szüntethetnénk a vízművelés halolaj igényét. A legutóbbi közleményben egyszerűen azt írták le, hogy a magvas gomborka (Camelina sativa) genomba juttatva egysejtű moszatokból származó négy gént, amelyek ott a DHA és az EPA előállításáért felelős enzimeket kódolják, a magvas gomborka is elkezdett nagy mennyiségű DHA -t és EPA -t termelni. Nem is keveset, a GM-magvas gomborka olajának 20% át tette ki az EPA, magában is használható lenne omega-3 zsírsav pótlásra.
A kísérlet egyszerűen indult, három csoport halat neveltek fel, az első halolajas tápot kapott (FO), a második nem-GM magvas gomborka olajas tápot (WCO) a harmadik pedig GM-magvas gomborka olajjal készült tápot (ECO). Mint az első ábrán látható, a három csoport növekedésében, súlygarapodásában, táphasznosításában semmilyen különbséget sem tapasztaltak. A következő ábra mutatja a lényeget, vagyis milyen zsírsavakat tartalmazott a halak húsa? Valamiért minden zsírsavat megmértek és egyszerre ábrázoltak egy táblázatban, így talán kicsit elveszik a lényeg, az EPA 20:5n-3 néven rejtőzködik, a DHA 22:6n-3 néven bújkál. Mint a táblázatból is látszik, az így etetett halakban a halolajjal etetettekhez képest kicsit több az EPA és kicsit kevesebb a DHA, de mindkettőből jóval többet tartalmaznak, mint a sima növényi olajjal etetett jószágok. Én itt egy dolgot nem értettem, a legutóbbi közleményükben több GM-magvas gomborkát is bemutattak az egyik csak EPA -t termelt, a másik EPA -t és DHA -t is. Ebben a kísérletben viszont csak az első törzset használták, így nyilván kevesebb DHA található a halakban, mert a tápjukba tett növényi olaj semennyit sem tartalmazott ebből a zsírsavból. Hogy miért nem a másik törzset használták, amelyik DHA -t is termel, számomra felfoghatatlan.
A tárgyalás részben teszik csak hozzá, hogy a WCO táp azért tartalmazott hallisztet is, ugyanis a lazac növekedéséhez elengedhetetlen némi esszenciális zsír, úgyhogy kicsit megtévesztő, hogy a nem-GM olajjal készült tápon is jól híztak a lazacok, a valóságban sokkal rosszabbul viselnék a halolaj teljes hiányát. A szerzők három táplálékigényt különböztetnek meg. Az első, kb. 1% -nyi halolajat/hallisztet tartalmazó táp, ami ahhoz kell, hogy a halak egyáltalán életben maradjanak. A második változat, ami ahhoz kell, hogy a lehető leggyorsabban növekedjenek, ez fajonként változik, de mindenhol magasabb 1% -nál. A harmadik szint a számukra érdekes, mivel ez ahhoz kell, hogy a vízművelésből származó halak legalább annyi omega-3 zsírsavat tartalmazzanak, mint a tengerből fogott halak, ez sokkal magasabb, mint a puszta túléléshez szükséges mennyiség, erre megy el a felhasznált halolaj nagy része.
Összefoglalva, nagyon úgy néz ki, hogy fenntarthatóbbá tették a vízművelést, növényi termékkel váltották ki a halolajat. Ez azért nagyon fontos, mert a vízművelés elég nyersanyagigényes vállalkozás, a lazactenyésztés tengeri hal igényét általában a FI/FO hányadossal szokták leírni, ami azt jelenti, hogy hány kiló tengerből kifogott hal szükséges egy kiló lazac előállításához. Ez az érték jelenleg négy körül mozog, de nyilván ha a halolajat helyettesíthetnénk GM-magvas gomborkával, akkor jelentősen csökkenne. Szerencsére nem nagyon fenyeget az a veszély, hogy valaha alkalmazni kezdjük ezt a rendszert, hiszen mi babonásan félünk a génmódosítástól.
Naylor, R.L., Hardy, R.W., Bureau, D.P., Chiu, A., Elliott, M., Farrell, A.P., Forster, I., Gatlin, D.M., Goldburg, R.J., Hua, K., Nichols, P.D., 2009. Feeding aquaculture in an era of finite resources. PNAS 106, 15103–15110. doi:10.1073/pnas.0905235106
Betancor, M.B., Sprague, M., Usher, S., Sayanova, O., Campbell, P.J., Napier, J.A., Tocher, D.R., 2015. A nutritionally-enhanced oil from transgenic Camelina sativa effectively replaces fish oil as a source of eicosapentaenoic acid for fish. Sci. Rep. 5. doi:10.1038/srep08104