A tavalyi év többek között azzal a tudományos cikkel zárult, amelyben Ken Sayers és C. Owen Lovejoy tételesen cáfolta a paleo-diéta alapelveit. A szerzőpáros többek között arról számol be a The Quarterly Review of Biology oldalain, hogy az eddigi atropológiai, biológiai és kémiai kutatási eredmények alapján irtózatosan nehéz meghatározni, pontosan mit is ettek a paleolitikumban a hominidák, annyi biztos, hogy az élőhelyek széles skáláján éltek, és táplálkozásukat elsősorban az élőhely határozta meg. Ergo nem létezik egyetlen, AZ IGAZI paleoit-diéta. Mig a melegebb égtájakon legfőképpen növények képezték az előemberek és ősemberek táplálékát, addig az északabbra élők több állati fehérjét fogyasztottak a könnyen elérhető és tápláló növényi táplálékok (gyümölcsök, tartalék tápanyagban gazdag gumók) mellett. Vagyis a húsevőknek titulált ősemberek sem főként húst fogyasztottak, étrendjük a mai mindenevőkére (vaddisznó, medve) hasonlithatott. Ráadásul őseink valószinűleg a fűfélék magjait is fogyasztották, igy okafogyott a diéta gabonaellenessége is.
Az általános vélekedés szerint a húsevő őseink főként nagytestű emlősöket fogyasztottak, ám Sayers és Lovejoy szerint a paleolit-korabeli elő- illetve ősemberek még nem voltak túl jó vadászok. William C. McGrew, cambridge-i antropológus szerint őseink gyakrabban fogyasztottak csúszó-mászókat, mint vadászat során elejtett nagyvadakat. Mindez nemcsak puszta spekuláció, az 1938-ban feltárt dél-afrikai, korai paleolitikumi lelőhelyen talált egyik csonteszközről nemrégiben kideritették, hogy azt a Paranthropus robustus arra használta, hogy termeszeket szedjen ki a várukból.
Ez nem annyira meglepő, hiszen a ma élő főemlősök nagy része ma is előszeretettel fogyaszt rovarokat. Sőt, a nyugati világ kivételével az emberek egy jelentős része is csemegézik belőlük. Mindezek ellenére első hangzásra eléggé meghökkentőnek tűnhet, hogy a Wageningeni Egyetem növénytani tanszéke a rovarevés népszerűsitését tűzte ki egyik céljaként. 2010-ben az akkori holland mezőgazdasági miniszter, Gerda Verburg, azon túl, hogy kamerák 
előtt rovarlárvákkal teli szendvicset rágcsált, egymillió euróval támogatta az egyetem rovarevést kutató projektjeit. Innen egyenes út vezetett az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2013-as kiadványáig, amit az egyetem kutató irtak, és amely az Edible insects - Future prospects for food and feed security cimet viseli, és az ehető rovarok népszerűsitésének egyik legrészletesebb propaganda anyaga. Az egyetem ezen felül rendszeresen rendez rovar-tematikájú előadásokat, rovarkostolót, tartanak rovarfőző kurzusokat, sőt megjelent már szakácskönyvük is, telis teli izgalmas recepttel.
Tehát nem minden háttér nélkül kezdett el 2014. novemberében egy holland szupermarket-lánc izesitett kukacot, illetve rovarlisztből készült különféle ételeket árusitani, és 2015. január elseje óta országszerte kaphatók e termékek. Ezek közül kis városkánkban csak a penészevő gabonabogár lárvájából (angolul buffalo worm) készült hamburger kapható, ezt rögtön ki is próbáltuk, stilusosan a holland nemzeti eledel, az endiviás stamppot köreteként.
A több, mint egymillió fajból főként az alábbi csoportokba tartozó rovarok szerepelnek a főemlősök és az ember étlapján: Coleoptera (bogarak), Hymenoptera (hártyásszáryúak: hangyák, méhek, darazsak), Isoptera (termeszek), Lepidoptera (lepkék), and Orthoptera (egyenesszárnyúak: tücskök, sáskák).
A bogarak lárvái ideális táplálékforrásnak számitanak: sok fehérjét és zsirt tartalmaznak, könnyű megrágni őket, hiszen legtöbbször a tesük puha, csak a rágószájszervük kemény. “A hangyák sütve, főzve, de még nyersen is fogyaszthatók. A hangyatojás igen magas fehérjetartalmú és kalóriadús táplálék. A hangyatojás egyenkénti szedése időigényes, fárasztó tevékenység, ezért célszerű a gyűjtésükre a "tajgai módszert" átvenni: a magyar erdőkben is találhatók kisebb-nagyobb hangyabolyok mellé leterítünk egy PVC fóliát vagy sátorlapot, de a célnak akár még egy poncsó is megfelel. Néhány ágat teszünk rá úgy, hogy az annak mindössze kb. 1/3 területét foglalja el. Az ágakra úgy hajtjuk rá a poncsót, hogy pár cm-es hézag maradjon a felhajtott poncsó és a földön maradt esővédő között. Ez után a hangyabojt megbontjuk egy ásóval, és a hangyatojások elérésekor a földet a tojásokkal a poncsóra szórjuk. A hangyák a felszínre került tojásokat néhány perc alatt beviszik a ponyva alatti árnyékos részre. Innét már csak a tojásokat kell összeseperni. A sült hangyatojás íze nagyon hasonlít a garnéla rákéhoz, és könnyen emészthető táplálék. A cserebogár, szarvasbogár, csibor, és más hasonlóan erős páncélzatú bogár esetében célszerű a páncélt, szárnyfedőket eltávolítani, mivel ezek a részek nehezen emészthetőek. A méhek, darazsak is fogyaszthatók, csupán a fullánkos potroh részt kell csak a mérgek miatt levágni. Nedves avarral, vizes fűvel kifüstölhetjük a méheket az odújukból, és a mézen, lépen felül, szükség esetén még a rovarokat is fogyaszthatjuk." – irja a terebess.hu a magyarországon előforduló ehető rovarok kapcsán.
Az egy dolog, hogy egyes rovarok ehetőek, számos fajtársunk igazi csemegének tartja őket. Akik kóstolták már, állitják, hogy a tücskök ize és állaga is a garnélarákéra emlékeztet, a szöcskéknek zöldpaprika, a darázslárváknak meg egyenesen mogyoróízük van. Azonban az európai kultúrkörben ezek az inycsiklandozó és mellesleg rendkivül tápanyagdús élőlények gusztustalannak számitanak, miközben a homár inyencfalat és a rákcsipsz is teljesen elfogadott (pedig a rákok nem állnak annyira messze a rovaroktól, hogy igy megkülönböztessük őket). Mellesleg tudtunkon kivül már most is fogyasztunk rovarokat. A nagyipari termelés során több-kevesebb rovar belekerül az élemiszerekbe, legtöbbször már eleve a leszüretelt alapanyagban bújnak meg a lárvák, peték, bogarak, van, hogy a tárolás során kerülnek bele. Az amerikai élemiszeripar minőségellenőrzéésért felelős FDA úgy határozott, hogy teljesen rendben van az a csokoládé, amelyik 60 vagy annál kevesebb rovardarabot tartalmaz 100 grammonkén, vagy az a gyümölcslé, amelyikbe csak 5 muslica pete illetve 1-2 muslica lárva került. De nem csak véletlenül kerül légy a levesbe. A természetes szinezőanyagok közül a kármint, ami az epres joghurttól kezdve a piros cukorkákig mindenhol használatos, bíbortetű-őrleményből állitják elő. Apropó cukorkák, a szép, selymes csillogó bevonatukat sokszor a sellak nevű, rovar-eredetű gyantának köszönhetik.
Gusztustalan? Lefogadom, hogy legtöbbünk nem csipegetné le a bibortetűket a kaktuszokról uzsonnára, de az epres joghurtot akkor is megeszi, ha tudja, hogy nem az epertől piros. Innen már tényleg csak egy lépés azon élelmiszeripari termékek fogyasztása, amelyek úgy néznek ki, mintha húsból készültek volna, csak éppenséggel nem disznóhús, hanem rovarliszt az alapanyaguk.
Akár az eredeti formájukban, akár lisztté őrölve, és mindenféle ételekbe adagolva, az ENSZ fent emlitett kiadványa szerint a rovarok fogyasztása forradalmasitaná a fehérje- illetve húsfogyasztási szokásainkat, megoldhatná az állattenyésztés számos problémáját (erre lenne egy másik alternativ megoldás az in vitro hús) és a növekvő emberpopuláció növekvő étkezési igényeit. Mindezt fenntartható módon (lásd Marcel Dicke lenti előadását). Sőt, a rovarokat (viccen kivül) az angolszász paleo-diéta is elismeri, sőt négy sáskafaj még kósernek is minősül. Mégis, a rovarevés elterjedésének egy hatalmas akadálya van, méghozzá a rovarok reputációja a nyugati kultútában. A rovarokat koszosnak, fertőzőnek, gusztustalannak tartjuk, és ez a "gusztulansági faktor" mélyen bennük gyökerezik. Ez aztán a kommunikációs feladat, ezt a rossz hirnevet leküzdeni!
Egy 2014-ben holland illetve ausztrál mintán végzett felmérés szerint a rovaralapú termékek kipróbálásában a legnagyobb szerepe a termék árának és a garantált jó minőségének van. A rovarburger tápanyagtartalma és mindenféle jótékony hatása semlegesnek bizonyult, nem sokakat győzött meg arról, hogy jó móka lenne lárvákat eszegetni. Ezzel szemben egy hiteles információforrástól (egy kutatótól, egy hivatalos személytől vagy egy rokontól) származó pozitiv vélemény sokat segitett a rovarételek jobb megitélésén, a boltosok marketingszövege viszont egyáltalán nem ért el ilyen hatást, sőt. Vagyis tehát rá lehet venni az európai, észak-amerikai illetve ausztrál fogyasztókat is arra, hogy rovarokat egyenek, csak tudni kell a módját.
Mindezen információk birtokában fogtam magam, és felkerekedtem a legközelebbi Jumbóba. Ez a holland cég november eleje óta forgalmaz rovarokat illetve rovarliszt-alapú félkész ételeket két észak-holland városban, és a hirek szerint január elseje óta országszerte. Az elmúlt két hónap tapasztalatai alapján a Buggiecrisps a vásárlók kedvence, ami valójában paprika izesitésű sült viaszmoly lárva, ami – az elmondások alapján - kivül ropogós, belül viszont puha. Sajnos a helyi üzletben ez most éppen nem volt kapható, be kellett érjem a minden jóval kecsegtető nevű penészevő gabonabogár avagy alombogár (Alphitobius diaperinus) lárvájából készült hamburgerrel, pedig annyira szivesen megnéztem volna, hogy reagálnak a kukacokra a gyerekek. Na ezt majd máskor bepótolom. Addig is itt van a lárvaburger, ami nagyon finom, de kontroll-csoport hiányában nem tudom biztosra, hogy a lárvától, vagy a sok sok finom zöldségtől, ami még mellette van. Egészségünkre!
