A madarak törzsfája mindig is bonyolultnak tűnt, nem véletlenül volt szükséges 48 különböző faj genomjának megszekvenálásához, hogy végre tiszán láthassuk, ki-kivel rokon.
A puszta rokonsági kapcsolatok megállapításán túl, azért ez a jelentős mennyiségű adat mindenféle más érdekességet is feltárt a madarak evolúciójáról és genetikai anyagának változásáról. Például, hogy hogyan változott a szex-determinációjért felelős nemi kromoszómáik struktúrája, milyen konvergens gén-expressziós változások játszódtak le a különböző énekesmadarak agyában, vagy, hogy miképpen hagyott lenyomatot a genomon is a fogak elvesztése.
Az nem is igen vitatott tény, hogy a madarak valamikori őse fogakkal rendelkezett. Nem is kell itt hatalmas őshüllőkig visszamenni, elég ha a már egyértelműen madár alkattal és életmóddal rendelkező Ichthyornis-ra tekintünk, ami amolyan ősi sirályként lebegett a korabeli tengerek felett (ettől persze még nem közelebbi rokona a sirálynak, az alkati hasonlóságokért a hasonló niche betöltése miatt jelentkező konvergens evolúció a felelős).
De ugyanígy, fejlődésbiológiai szempontból, a különleges körülmények között előidézhető fogszerű kinövések jelenléte is azt bizonyítja, hogy egy "fogképző program" fokozatos elromlása vezetett a fogazat teljes hiányához.
Ez pedig érdekes hipotézisek tesztelését teszi lehetővé, hiszen mint azt más fogazat-nélküli fajokban (hangyászok, cetek) megfigyelhető, a fogképzés elmaradása egyenes úton vezet ahhoz, hogy a kizárólag a fogképzésben szerepet játszó gének (pl. zománc-szintézisért felelős ENAM) fokozatosan elsatnyuljon, mutációk révén elromoljon, pszeudo-génné váljon. Ha pedig megnézzük a több tucat frissen megszekvenált madár-genomot, akkor azt is fel lehet mérni, hogy a fog-specifikus génekben mennyire hasonlóak a mutációk, vagyis mennyire mondható el, hogy azok a modern madarak (Neornithes) egy valamikori közös ősében jelentek meg, vagy a külön vonalakban az egyes gének függetlenül inaktiválódtak.
Nos, az összesített kép abszolút a fogak közös ősben történő elvesztését támasztja alá. A specifikusan fogzománc és dentin létrehozásához kapcsolódó hat (pszeudo-)gén közül öt pontosan a fent említett képet mutatja, vagyis sok, különböző madárvonalhoz tartozó fajban ugyanazokat a mutációkat találhatjuk.
A fogak elvesztése ugyanakkor (és ezt már inkább a fosszilis anyag alapján mondhatjuk), valószínűleg nem volt teljesen véletlen, hanem nagyon is része lehetett a csőr-kialakulási folyamatának. A csőr külső felét borító, erősen keratinizált réteg, az ún. ramphoteca fokozatos megjelenése ugyanis jól arányul a fogazat csökevényesedéséhez.
Meredith RW, Zhang G, Gilbert MTP, Jarvis, ED, Springer MS (2014) Evidence for a single loss of mineralized teeth in the common avian ancestor Science 346: 1336 doi: 10.1126/science.1254390
