"A mérnökök szerint a dongó nem képes repülni, a dongó erről nem tud és vígan repül." Biztosan mindenki találkozott már ezzel a szellemes mondással, amit nem ritkán valami kifejezetten megkérdőjelezhető dolog igazolásához használnak fel. A dongó esete hol a tudományos igazság relativizálására, hol pedig az önbizalom fontosságára kellene, hogy felhívja a figyelmet.
A baj az, hogy a mondás nem igaz. Helyesebben hangzana így: "Szerintünk a mérnökök azt mondják, hogy a dongó nem tud repülni, a mérnökök erről nem tudnak és vígan mérnökösködnek."
Nem könnyű megtalálni az idézet forrását, 1934-ben egy Antoine Magnan nevű entomológus (rovarász) írta le, hogy a feszített szárnyara alkalmazott aerodinamika nem magyarázza meg a rovarok repülését. Megfogalmazása szerint az adott számítások alapján a rovarok nem repülhetnének, de rögtön maga is hozzá teszi, hogy ez csak azt bizonyítja, hogy a rovarok esetében más erők is szerepet játszhatnak. 2008-ban a republikánus elnökjelöltségért kampányoló Mike Huckabee emlegette fel a dongó repülését, a multilevel marketing guru Mary Kay pedig ezzel a példával biztatgatja az ügynököket az eladásra. Legutóbb a magyar gazdaságról derült ki, hogy dongó.
De mi a helyzet valójában az aerodinamika és a poszméhek viszonyával kapcsolatban? A 20. századi egyik legnagyobb evolúcióbiológusa John Maynard-Smith eredetileg repülőgép-tervező mérnök volt, nem véletlen, hogy ő is foglalkozott a rovarok repülésével. Itt megtekinthető egy előadása, amit a repülés evolúciójáról tartott. Ebben az alább is látható videóban (20:44-nél) felteszik neki a kérdést, hogy miként tud egy dongó repülni. Kiderül, hogy ő maga is vizsgálta a kérdést és kísérletekben állapította meg, hogy a rovarok szárnya méreteihez képest sokkal nagyobb örvényeket kelt, mint például a nagyobb madár szárnyak így nagyobb emelőerőt is produkál.
Noha a rovar repülést mindez jól magyarázza, a méhek (és a közeli rokon dongók) repülése mégis érdekes. Általában ugyanis minél nagyobb testű egy állat annál kisebb frekvenciájú szárnycsapásokra van szüksége a repüléshez. A muslicák másodpercenként 200-at csapnak, a szúnyogok 400-at, a muslicáknál jóval nagyobb méhek viszont 240-et. Ráadásul a méhek szárnycsapásainak amplitúdója jóval kisebb mint a többi rovaré. Douglas Altshuler vizsgálatai szerint amikor terhet (virágport) cipelnek ezek a rovarok nem a szárnycsapások frekvenciáját, hanem az amplitúdóját növelik, így sokkal nagyobb terheket is képesek szállítani, mintha fordítva lenne.
Douglas L. Altshuler, William B. Dickson, Jason T. Vance, Stephen P. Roberts,and Michael H. Dickinson (2005) Short-amplitude high-frequency wing strokes determine the aerodynamics of honeybee flight. PNAS 102: 18213-18218.
