Feltételezem, hogy mindenki evett már banánt, ám a genetikája kevéssé közismert. Az étkezési célokra használt banán, amit mi a boltban veszünk triploid, azaz minden egyes kromoszómájából három példányt tartalmaz minden egyes sejtmagja. Ennek előnye, hogy nem tartalmaz magokat, mivel a számfelező sejtosztódás végén általában életképtelen leánysejtek jönnek létre, így a banán gyakorlatilag képtelen magot hozni, vagyis ivarosan szaporodni. Valamiért senki sem nevezi ezt "terminátor technológiának" és nem is tüntet senki sem a betiltásáért, illetve hogy a gazdák kizárólag termékeny banánt ültessenek.
A termékeny banán látható ugyanis az első képen, telis-teli apró magokkal. Viszont ennek a következménye, hogy a banánt ivartalanul szaporítják, klónozással, így minden egyes banánnövény annyira hasonlít egymásra, amennyire csak lehetséges. Éppen ezért ha valamilyen betegség támadja meg a termesztett banánokat, akkor az egész fajtát letarolja, mivel kicsi a genetikai változékonyság az egyes egyedek között, amit növelni szinte lehetetlen, hiszen nem tudják mivel keresztezni a triploid növényeket. Ezek nem feltételezések, hanem történelmi tapasztalatok, a korábban szinte egyeduralkodó Gros Michel banánfajtát az ötvenes években egy gomba támadta meg (Panama betegség), ami tíz év alatt Thaiföldet kivéve az egész világon kiirtotta. A gyümölcstermesztők az egyetlen rendelkezésre álló megoldással éltek és lecserélték az ültetvényeiket egy másik banánfajtára, a Cavendishre, ami ellenállt a kórokozó gombának, bár állítólag íze meg sem közelíti a Gros Michelét. Ezt ismerjük mi mindannyian banánként, a Cavendish teszi ki a kereskedelmi célú banántermelés nagyját. Azonban a banánnemesítés azóta is folyamatos, egyrészt újabb betegségek bukkannak fel amikre a Cavendish is érzékeny, másrészt nyilván a nemesítők folyamatosan újabb, előnyösebb tulajdonságokkal rendelkező banánfajták létrehozásán ügyködnek. A banánnemesítés egyik módja, hogy termékeny diploid fajtákat, amelyek minden kromoszómából kettőt tartalmaznak tetraploid fajtákkal kereszteznek, amelyek minden kromoszómájukból négyet hordoznak sejtmagonként, így a két termékeny banán utódja minden kromoszómából hármat tartalmaz majd, azaz terméketlenné válik. Viszont időnként ez a módszer nem várt meglepetésekkel szolgál, egy ilyet mesélnék el ma.
Az étkezési célra szolgáló banánok következő nemzedékét valószínűleg a Musa acuminata (A genom) és a Musa balbisiana (B genom) banánfajok különböző hibridjei alkotják majd, ezek bőven termők, egy csomó betegségnek ellenállók, azonban akad velük egy apró gond: A legtöbb a banáncsíkvírussal (banana streak virus - BSV) fertőzött. Olyan 1997 körül azonban kiderült, hogy ezek a banántörzsek nem külső forrásból fertőződnek meg a BSV vírussal. No de akkor honnan jön a vírusfertőzés? Lheureux és munkatársai 2003 -ban M. balbisiana és M. acuminata hibrideket vizsgáltak meg és kiderült, hogy a vírus genom a M. balbisiana szülő genomjába épült be, még be is tudták térképezni.
Geering és munkatársai 2005 -ben már meg is szekvenálták a banán genomba épült vírust, egy hibridben ami egy triploid növény AAB genommal, azaz két szerelvény M. acuminata és egy szerelvény M. balbisiana kromoszómát tartalmaz. Maga a beépült vírus genom mindössze 7650 bázispár méretű, mindössze három fehérjekódoló gént tartalmaz. Általában nyugvó állapotban marad, de stresszhatásra (sérülés, szövetkultúra) kitörhet és ekkor fertőzőképes vírusrészecskék képződnek a banán genomban kódolt vírusról, amik már más, a vírust nem hordozó banánnövényeket is meg tudnak fertőzni.
Chabanes és munkatársai 2013 -ban már arról írtak, hogy a BSVt, ami azelőtt jelentéktelen problémát jelentett csak a termelőknek, éppen ezekkel a különböző nemesítési kísérletekkel sikerült behurcolni az összes banántermesztő országba, látszólag egészséges növényekkel, amelyek B genomjában azonban ott lapult a beépült vírus, ami az első keresztezéskor el is szabadult. Eddigre még kettő beépült vírust azonosítottak a M. balbisiana genomban, FISH elemzéssel meg is tudták mutatni a banán kromoszómákra beépült vírus genomokat, ez látszik a harmadik ábrán, az A kép a Goldfinger vírus genomját mutatja a banán kromoszómán, a B kép az Imoe a C kép pedig az Obino l'ewai vírusét, mindhárom BSV vírus, de DNS szekvenciabeli eltérések alapján valamiért elkülönítik őket. Nem meglepő módon nem kizárólag fertőzőképes vírusok lapultak a genomban, hanem több működésképtelen, de még felismerhető vírus eredetű genomi szakaszt is találtak, a negyedik ábrán ezek láthatóak: Az első a fertőzőképes BSV vírus genom, a három szükséges génnel, a többi pedig a banán genomban található beépüléseket mutatja, látható, hogy mindenféle duplikációk és deléciók történtek a beépülés során. Ezek közöl viszont csak az eBSGFV-7 kódolt fertőzőképes Goldfinger vírust, az eBSOLV-1 -ről íródott át egyedül fertőzőképes Obino l'ewai vírus. Az Imoe vírus két beépülése annyira hasonlított egymásra, hogy egyként kezelték őket, az ábrán is csak egyet tüntettek fel.
Tehát a Musa balbisiana Pisang klutuk wulung vad banánfajtának (ez a teljes neve) a genomjában három egymástól kissé eltérő BSV vírus genom foglal helyet. Ezek általában nyugalmi állapotban léteznek, de stresszhatásra vagy keresztezéskor az utódokban fertőzőképes vírusrészecskék képződhetnek róluk, ezek nem csak a gazdanövényt betegítik meg, hanem más banánokat is megfertőznek. Így sikerült a hagyományos nemesítés során a ki tudja mióta nyugvó BSV vírusokat behurcolni majd újra életre kelteni az összes banántermelő országban. Természetesen utána a vírus már hagyományos vírusként fertőz, nagyon nehéz lesz megszabadulni tőle, ha egyáltalán lehetséges. Ennek ellenére ezt a banánfajtát és a hibridjeit minden további nélkül lehet szállítani, termeszteni, szaporítani, felhasználható emberi állati táplálékként, természetesen bármilyen rövid- vagy hosszútávú hatásvizsgálat, biztonsági teszt vagy akármi nélkül, hiszen mi baj lehetne belőle, a hagyományos nemesítés terméke. Azért egy pillanatra játsszunk el a gondolattal, hogy mi történne a Monsantoval, ha bejelentenék, hogy kérem itt egy új GM-banán, a genomjába pakoltunk három különböző vírust, általában nem okoznak bajt, de időnként kiszabadulnak, olyankor letarolják az ültetvényt, meg a vadon növő banánfajtákat, aztán már nem lehet majd őket kiirtani. Természetesen nem vizsgáltattuk be, minek kellenek ide mérések, természetesen nem is jelöltük a csomagoláson, hogy ez vírusbeépüléseket tartalmaz, minek kellene ilyesmivel törődni?
Lheureux, F., Carreel, F., Jenny, C., Lockhart, B., Iskra-Caruana, M., 2003. Identification of genetic markers linked to banana streak disease expression in inter-specific Musa hybrids. Theor Appl Genet 106, 594–598. doi:10.1007/s00122-002-1077-z
Geering, A.D.W., Pooggin, M.M., Olszewski, N.E., Lockhart, B.E.L., Thomas, J.E., 2005. Characterisation of Banana streak Mysore virus and evidence that its DNA is integrated in the B genome of cultivated Musa. Arch Virol 150, 787–796. doi:10.1007/s00705-004-0471-z
Chabannes, M., Baurens, F.-C., Duroy, P.-O., Bocs, S., Vernerey, M.-S., Rodier-Goud, M., Barbe, V., Gayral, P., Iskra-Caruana, M.-L., 2013. Three Infectious Viral Species Lying in Wait in the Banana Genome. J. Virol. 87, 8624–8637. doi:10.1128/JVI.00899-13