A Siberian Times május 29-i beszámolója alapján hihetetlen mamutleletre bukkantak a minap Novoszibirszkben: a tízezer éve fagyott állat húsa és vére meglepően jó állapotban konzerválódott, a cikk szerint ezek esetlegesen élő sejteket is tartalmazhatnak. A csöppet amorf, 40-50 éves nőstény állat alól a helyszínen sikerült folyékony állapotú vérmintát venni, ami aztán a laboratórium -17 fokos fagyasztójában sem fagyott meg. Szemjon Grigorjev, a leletet kiásó kutatócsoport vezetője szerint ennek az érdekes jelenségnek a hátterében az állhat, hogy a mamut vére (a jégkorszak extrém hidegéhez alkalmazkodva) valamiféle fagyásgátlót tartalmazott.
Gyima
Szibériában nem ritka a fagyott mamut, szinte minden évben előkerül egy szőrös jégkorszaki ormányos. Ezek közül számos lelet aktuálisan sokkal jobban állapotban van, mondjuk hasonlít is az eredeti élőlényre, nem úgy, mint ez a mostani. Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt a szentpétervári Állattani Múzeumban tett látogatás, 6-7 évesen szinte belém égett a pár évvel azelőtt talált 8 hónapos kis mamut látványa. Emlékszem, hogy külön fényképes kiállítás is volt arról, hogy 1977-ben az akkori Szovjetúnió Madagan területén aranyásók találtak rá Gyimára, a kis mamutra – most azonban senki se a vadnyugati emlékképekeit hozza fel a folyóparton szitáló szerencsevadászokról, itt buldózerrel tolták arrébb a völgyet, amikor az egyik munkás egy fagyott vízzel teli gödörben meglátta a mamutbébit. Amikor kiásták, még látszódott a barnás szőre a kb negyvenezer éve elpusztult állatnak. A belső szervei, azon kívül, hogy dehidratálódtak és összelapultak, teljesen épen megmaradtak. A múzeum honlapján található leírás alapján akkoriban átfogó anatómiai, morfológiai, szövettani és biokémiai vizsgálatoknak vették alá.
Ljuba
Legutóbb 2007-ben találtak egy hihetetlen jó állapotban levő mamutot, neki a szőrén és a körmein kívül mindene tökéletes állapotban megmaradt. A Ljubának elnevezett állatot Japánban CT-vel vizsgálták, majd egy szentpétervári genetikai laboratóriumban mindenféle tesztnek vetettek alá, amik alapján kiderült, hogy miután megfulladt, testét a folyóban található tejsavképző baktériumok konzerválták. A DNS-minta elemzése alapján sikerült beazonosítani a populációt, amelybe tartozott. A beleiből vett mintában felnőtt mamutürüléket találtak, ami alapján feltételezik, hogy az afrikai elefántokhoz hasonlóan a gyapjas mamutok is fécesz-transzplantációval adták át bélflórájukat az anyatejről a normál táplálkozásra átálló utódaiknak.
A mostani maradvány a fenti kép alapján csak egy absztrakt mamuthoz hasonlítható. Na akkor miért is ez a legjobb állapotban lévő mamutlelet? A cikk alapján az öreg nőstény mamut megmaradt húsa vörös és puha, mint egy nemrég elhullott állaté, és a kémcsőben felfogott vörös folyadék a néhai mamut vére. Hovatovább, a hírek szerint nagy az esély arra, hogy a lelet élő sejteket tartalmaz, ami lehetővé tenné a rég áhított mamutklónozáshoz szükséges DNS kinyerését. Nos, ezek az állítások igencsak kétes alapokon állnak. A Scientific American című folyóirat által megkérdezett szakértők diplomatikusan úgy nyilatkoznak, hogy valószínűleg fordítási hiba vagy a tények félreértelmezése áll e kijelentések mögött; biztosan nem élő sejtekről volt itt szó, hanem "életképes" DNS-ről, ami elég intakt ahhoz, hogy érdemes legyen vele bajlódni a klónozáshoz. De látatlanul, előzetes vizsgálatok nélkül ilyesmit kijelenteni nem igazán lehet. A szövetek (mint például a húst alkotó izomszövet) a halál beállta után elkezdenek bomlani. Annak a valószínűsége, hogy egy tízezer éve bomlásnak indult szövetben ép sejtet vagy akár csak egy ép DNS-t tartalmazó sejtmagot találjanak, nagyon kicsi.
A vérrel kapcsolatban Kevin Campbell azt nyilatkozta, hogy lehetséges, hogy a folyadék tényleg vér és intakt vörösvérsejteket tartalmaz, ami Campbell számára igencsak érdekes, hisz a mamut hemoglobin az egyik kutatási témája – de a vörösvérsejtek, mint tudjuk, nem tartalmaznak nukleáris DNS-t. Ami a mínusz tíz fokban is folyékony vér halmazállapotát illeti, Campbell eléggé szkeptikusnak mutatkozott, szerinte bármi történhetett azzal a vérrel, lehet, hogy fagyásgátlót termelő baktériumokkal van teli az amúgy besűrűsödött mamutvér, már ha tényleg vérről van szó, merthogy még ez is bizonyításra vár. A megkérdezett Campbell volt az egyébként, aki Alex Greenwood és Michael Hofreiter segítségével pár éve kidolgozott egy multiplex PCR-en alapuló eljárást, amivel egy negyvenezer éves csontból kinyert DNS-t használva sikeresen megszekvenálták a teljes mamut mitokondriális genomot. Ezt a módszert továbbfejlesztve nukleáris géneket is sikerült szekvenálniuk, például a melanokortin1 receptorét valamint a hemoglobint alkotó béta-globinét. Sőt, a projekt odáig fajult, hogy a teljes sejtmagi DNS-t már egyszeres lefedettséggel megszekvenálták, legalábbis a Pennsilvania Egyetemen futó Mamut Genom Projekt honlapja szerint. A Campbell-féle módszert némileg módosították, ugyanis nem csontból, hanem szőrtüszőből származó DNS-t használnak a szekvenáláshoz. Ezek szerint tényleg egy hajszálnyira vagyunk attól, hogy nagy pontossággal ismerjük a gyapjas mamut teljes genetikai anyagát. Hogy ez mit is jelent? Ha valaki össze szeretné hasonlítani a gyapjas mamut egyik génjét legközelebbi rokonának, az ázsiai, más néven indai elefántnak a homológ génjével, itt lesz rá a lehetőség. A mamut és az elefánt béta-globin génje például csak pár bázispárban tér el egymástól. Az elefánt genomi DNS-ének irányított mutációjával Campbell képes volt előállítani a mamut béta-globin gént, arról fehérjét termeltetni, és az így kapott mamut hemoglobint biokémiai vizsgálatoknak alávetni. Ha a mamut genom projekt teljesen kész lesz, hasonló kísérleteket bármilyen más fehérjével el lehet majd végezni, szükségtelen ezekhez mamutot klónozni.
A mamutklónozással egyébként 1997 óta próbálkoznak Akira Iritani professzor vezetésével a Kyotoi Egyetemen, ám a fagyott ősi sejtekből kinyerhető, apróra fragmentálódott DNS nem könnyíti meg az egyébként sem könnyű projekt megvalósítását. Ha sikerülne is egy teljesen ép sejtmagot izolálni a több tízezer éves mintákból, azt be kéne injektálni egy olyan elefánt petesejtbe, amelyiknek a sejtmagját előtte eltávolították, az embriót beültetni egy hormonkezelt elefánt méhébe, amit remélhetőleg nem lök kis az elefánt immunrendszere, és uszkve két év vemhesség után megszülethetne a várva várt mamutbébi. Amivel aztán, magát Iritanit idézve, az a céljuk, hogy a génjeit vizsgálva rájöjjenek, miért is halt ki. Ehhez azonban, mint fenn is láttuk, nincs szükség a mamutok újraélesztésére.
Kíváncsian várják tehát a paleontológusok, hogy a bulvársajtó bejelentése után valami kézzel fogható bizonyítékot tegyenek le az asztalra a nemrég megtalált mamutlelettel kapcsolatban, mert az a kijelentés, hogy a jó állapotban lévő lelet izomszövete és a folyékony állapotú mamutvér élő sejteket tartalmazhat, eléggé hatásvadász és egy csöppet talán elhamarkodott, arról nem is beszélve, hogy a mamutklónozás maga pedig egy teljesen értelmetlen vállalkozás.