Angelina Jolie vallomása a NYTimes hasábjain kétségtelenül a hét híre lett és az egész világ figyelmét a mellrákra, illetve a gyakran mögötte álló örökletes okra, a BRCA1 és 2 génekben bekövetkező mutációkra irányította.

Öröm az ürömben, hogy a hasznos figyelemfelhívás és ismeretterjesztés mellett megjelentek a legostobább ezoterikus konteo elméleteket nyomató fantaszták is, akik - jól bizonyítva, hogy akinek csak kalapácsa van, minden problémát szögnek lát - az alkalmat arra használták ki, hogy amúgy is lejárt szavatosságú kedvenc "elméleteiket" nyomják az előtérbe.

Olvasótáboruk és relatív ismertségük miatt a mezőnyből  kiemelkedik Somamamagésa, és régi ismerősünk, Szendi Gábor. Míg előbbinek a bornírt hülyeségéről Szily Laci a Cinken már leszedte a keresztvizet, méltatlanul kevés figyelem irányult utóbbi tudományosabbnak hangzó, de nem kevésbé ostoba állításaira (amelyeket, mint volt oly kedves emlékeztetni minket, a más téren is kétes elméleti háttérrel megtámogatott "Paleolit táplálkozás" c. művéből reciklizál - ezzel korábban itt és itt foglalkoztunk).

Szendi állítása szerint Jolie-t megvezették és tulajdonképpen elég lett volna a súlyára vigyázni, na meg persze egy kis D-vitamin és sose lett volna semmi baja:

"Példának okáért itt vannak a mellrák kapcsán az 1990-es években felfedezett BRCA1 és BRCA2 gének. [...] A két gént úgy kezdik tekinteni, hogy ezek az öröklődő mellrák genetikai hordozói. [...] Amerikában az e két gént hordozóknál mellamputációt és petefészek vaklamint méhkürt eltávolítást végeznek a rák megelőzésére.

A mellrák ellenes kampányokban a hatékonyabb szűrésre buzdítanak, aminek a következménye 20-25%-os fölösleges műtét és megelőző mellamputáció, de soha nincs szó pl. a D vitaminról, mint a legolcsóbb és az egyik leghatékonyabb megelőzésről. Moray Campbell és munkatársai 2000-ben kimutatták, hogy a D vitamin a BRCA1 gén szabályozója (Campbell és mtsi., 2000). A BRCA1 és 2 géneket tehát a D vitaminhiány provokálja. Milyen különös, hogy egészen máig erről összesen egy vizsgálat jelent meg. Vizsgálták viszont a rák egyéb tényezőit. Amikor BRCA1-2 gént hordozó mellrákos nőket hasonlítottak össze kontrollokkal, kiderült, hogy a BRCA1-2 gént hordozók közt 44% volt 30-as BMI-nél nagyobb testtömeg indexű, szemben a kontrollok 22%-os arányával (Ready és mtsi., 2010).[...]

Tovább is van, mondja még, de nem lesz jobb, csak hosszabban köszön vissza ugyanaz a nonszensz. És ebben a két bekezdésben benne van minden, aminek alapján biztosak lehetünk, hogy Szendinek halvány fogalma sincs az egészről.

Mielőtt ízekre szedjük a fenti irományt, lássuk először, hogy a valóságban mit is csinálnak a BRCA gének.

A névhasonlóság ellenére két különböző, egymásra aminosavsorrendben nem hasonlító fehérjéről van szó, amelyeket az kapcsolt össze, hogy mindkettőt mellrákos betegekben azonosították először, mert mutációjuk a megbetegedés okozójának bizonyult. Ma már tudjuk, hogy emellett a funkciójuk is kapcsolódik egymáshoz, ez magyarázza a bennük bekövetkező mutációk hasonló következményét.

A BRCA1 feladata, egészséges egyedekben, hogy a károsodott DNS-t kijavítsa. A kettősszálú DNS ugyanis időnként eltörik (ennek lehet az oka pl. UV-sugárzás, vagy reaktív (sejt)anyagcsere-melléktermékek), amit a sejt hibajelző mechanizmusai jeleznek és olyan molekuláris mechanizmusok kapcsolnak be, amelyek a hibát igyekeznek megszüntetni. Alapvetően két mechanizmus jön szóba a javításnál: az úgynevezett Homology Repair (HR), amikor a sejt, kihasználva, hogy a diploid élőlények minden kromoszómából nem egyet, hanem egy párat hordoznak, a másik kromoszómán meglevő, nem sérült kópia információja alapján javítja ki a sérülést. Ez nagy pontosságú folyamat, aminek a végén csak ritkán marad bent hibás információ. A másik a Non-Homologous End Joining (NHEJ) folyamata, amikor törött DNS végeket összekapcsol a sejt, nem törödve azzal, hogy esetleg a két végpont közül elvész valamennyi információ, vagy, ha több törés is van, esetleg eredetileg nem összeillő szálak is összekapcsolódhatnak. Könnyen belátható, hogy ez a pontatlanabb javítás sokszor új mutációk megjelenéséhez vezethet.

A BRCA1 fehérje a HR folyamatában játszik szerepet, a DNS-törés után aktivizálódik és egyrészt segít összeszerelni azt a molekuláris apparátust, amely a homológ javítás elvégézéséhez (illetve a gyakran ezzel együttjáró homológ rekombináció lezajlásához) kell, másrészt megállítja a sejtciklust, hogy amíg a hiba ki nem javítódott, a sejtosztódás ne folytatódhasson, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. 

A BRCA2 kevésbé központi fehérje, ugyanakkor a HR lezajáláshoz szintén nélkülözhetetlen. A BRCA gének nélkül tehát nem tud lezajlani a nagy pontosságú HR, így a DNS hibajavítás az NHEJ útvonalon zajlik. S a nagy számok törvénye alapján ez előbb-utóbb mutációk megjelenését eredményezi. Minél több mutáció jelenik meg, annál nagyobb esély van egy káros, rákot okozó (pl. metasztázist elősegítő) elváltozás megjelenésére és rögzülésére is. Azaz, ha a BRCA gének nem működnek rendesen valamilyen mutáció miatt, azzal a teljes sejt mutációs rátája megnő. Tehát az öröklött mutáció megnöveli a rák kockázatát (nőkben és férfiakban egyaránt, tegyük hozzá), és az általános populációhoz képest, ahol a nők 12%-a lesz mellrákos, a BRCA1 mutációt hordozók közt az arány 60% körüli. Ezért fontos a genetikai szűrés (annak vizsgálata, hogy valaki hordoz-e hibás BRCA variánst) és ezért súrolja a perverzió határát, hogy ez egyetlen cég monopóliuma lett, de ez egy másik történet.

Mindkét génben számos mutációt azonosítottak különböző betegekben, ezek többsége olyan - szaknyelven nonszensz - mutáció, amely egy rövid, funkcióképtelen fehérje megjelenését okozzák. (Aki bővebben szeretne erről olvasni, annak ajánlom Oláh Edit cikkét a Magyar Tudományban.)

E zanzásított felvezetés során ugyan még csak a BRCA-król való tudás felszínét kapargattuk meg, de már tudunk annyit, hogy pontosan megérthessük, hogy hogyan és hány helyen mond blődséget Szendi.

Kezdjük rögtön azzal, hogy "az e két gént hordozóknál mellamputációt és petefészek vaklamint méhkürt eltávolítást végeznek", ami, ha igaz lenne, azt jelentené, hogy minden nőt ivartalanítanak és a férfiakat is mellamputációnak vetik alá. Ugyanis a két gént természetesen mindannyian hordozzuk, egészségesek és mellrákosok is, csak míg az egészségesek génjei ellátják a funkciójukat, a betegekéi nem. Szendi tévedésének oka, hogy keveri a gén és az allél fogalmát, vagyis nem tudja a jelek szerint, hogy egy génnek egy adott közösségben több variánsa (allélja) is létezhet, normális és mutáns. A mellrák kockázatát nem a gén jelenléte növeli meg, hanem az, ha mutáns allélt hordoz valaki.

Ehhez a ponthoz kapcsolódik tulajdonképpen az is, hogy mint az az idézett szövegből kiderül, Szendi a BRCA gének indukálását tartja valamiért ördögtől valónak ("soha nincs szó pl. a D vitaminról, mint a legolcsóbb és az egyik leghatékonyabb megelőzésről. [...] A BRCA1 és 2 géneket tehát a D vitaminhiány provokálja.  [...] Ezek a "gyilkos gének" elsősorban a nyugati táplálkozás és mozgásszegény életmódra aktiválódtak"), vagyis nem érti, hogy nem az a baj, ha jelen vannak a gének, hanem ha nincsenek jelen, vagy hibás formában vannak jelen. Ismét ott vagyunk tehát, hogy a mutáns és nem-mutáns allélok létezését és működését nem érti polihisztor étrendszakértőnk. (És ugyan nem világos, hogy mit ért Szendi "provokáció" alatt, de abból kiindulva, hogy korábban a gének jelenléte miatt már kezdte is volna a masztektómiát, illetve a szövege végén az egyértelmű "aktiválódás" kifejezést ahsználja, némi joggal feltételezhetjük, hogy a gének indukciójára próbál utalni. Ez esetben csak hab a tortán, hogy az általa citált cikk pont arról szól, hogy a D-vitamin aktív formája indukálja a BRCA1 átíródását, nem pedig a hiánya, így fejti ki ráksejtek osztódását gátló hatását...)

Szintén meg kell említenem, akárcsak Szendi máshol más kontextusban elejtett "a paleolitikumban így volt" levezetései kapcsán, ez esetben sincs jelnleg semmilyen adatunk arról, hogy mekkora lehetett 100, 1000, 6000 évvel ezelőtt a BRCA mutációk, illetve a mellrák gyakorisága (de az biztos, hogy nem nulla). 

Végül szintén ide kapcsolódik, hogy Szendi nem hallott az autoszomális domináns mutációkról sem, márpedig, ha valaki megnézi az előbbi ábrát, láthatja, hogy minkdét gén öröklődése kapcsán előkerül ez a fogalom. Autoszomális dominanciáról akkor beszélhetünk, ha a gén mutáns alléljáról egy olyan termék képződik, ami a jelen levő egészséges fehérjék működését is gátolja (az iskolai biológia órákon előkerülő klasszikus genetikai példák ezzel szemben általában recesszív mutációkat hoznak fel, ahol csak akkor van következméne a mutációnak, ha mindkét génkópia hibás). Vagyis egyetlen hibás allél jelenléte közel olyan hatást vált ki, mintha teljesen hiányozna ez a gén, illetve mindkét verziója hibás lenne.

Összefoglalva Szendi mindössze azt nem tudja, mi a gén és mi az allél, hogyan működnek a BRCA gének és meghibásodásuk miért okoz mutációt. Ki is lenne alkalmasabb, hogy genetikai szaktanácsadásba kezdjen...

(BRCA témában még ajánlom Kiss Gergő posztját.)

Chowdhury D, Choi YE, Brault ME. (2013) Charity begins at home: non-coding RNA functions in DNA repair. Nat Rev Mol Cell Biol 14(3):181-9.