Érdekes kutatási terület a tömegvonzás élőlényekre gyakorolt hatása, ám elég nehezen kutatható. Itt a Földön a nehézkedés alig változik, körülbelül 1 g. Elvileg lehetséges űrhajókkal hosszabb időre is pályára állítani élőlényeket, amik így tetszőleges időt tölthetnek a súlytalanság állapotában, ám ez nem meglepő módon rendkívül költséges.
Richard J. A. Hill és munkatársai ezeket a vizsgálatokat akarták megkönnyíteni, ecetmuslicákon vizsgálták a csökkentett gravitáció hatásait itt a Földön. Ehhez egy viszonylag új módszert vettek igénybe, amit ékes angol kifejezéssel "diamagnetic levitation" -nek vagy magyarul diamágneses lebegésnek hívnak. Három csoportot különítettek el, az első gyakorlatilag teljes súlytalanságban élt (0g), a második a szokásos nehézkedés mellett (1g), a harmadik viszont a szokásos nehézkedés kétszerese alatt görnyedezett (2g). Ez a berendezés látható az első ábrán.
Érdekes kutatási terület a tömegvonzás élőlényekre gyakorolt hatása, ám elég nehezen kutatható. Itt a Földön a nehézkedés alig változik, körülbelül 1 g. Elvileg lehetséges űrhajókkal hosszabb időre is pályára állítani élőlényeket, amik így tetszőleges időt tölthetnek a súlytalanság állapotában, ám ez nem meglepő módon rendkívül költséges.
Richard J. A. Hill és munkatársai ezeket a vizsgálatokat akarták megkönnyíteni, ecetmuslicákon vizsgálták a csökkentett gravitáció hatásait itt a Földön. Ehhez egy viszonylag új módszert vettek igénybe, amit ékes angol kifejezéssel "diamagnetic levitation" -nek vagy magyarul diamágneses lebegésnek hívnak. Három csoportot különítettek el, az első gyakorlatilag teljes súlytalanságban élt (0g), a második a szokásos nehézkedés mellett (1g), a harmadik viszont a szokásos nehézkedés kétszerese alatt görnyedezett (2g). Ez a berendezés látható az első ábrán.
A kísérletben a legyek mozgási sebességét vizsgálták, ami nagyrészt a járást jelentette, mivel a legyek alig repültek, az idő nagy részét a dobozuk falán vagy alján töltötték. A legyek mozgását egy kamerával figyelték, a felvételek alapján kiszámítva az egyedek által megtett utat. Egy ilyen mérés látható a második ábrán. Nem meglepő módon a 0g legyek sokkal gyakrabban és sokkal gyorsabban sétáltak, mint 1g társaik a 2g legyek pedig náluk sokkal kevesebbet. Sőt, azt is megfigyelték, hogy a 0g legyek arányaiban kétszer annyi időt töltöttek aktív mozgással, mint az 1g legyek (aktív mozgásnak azt vették, ha másodpercenként 4 mm -nél többet tett meg az egyed), míg a 2g és 1g legyek közt ilyen különbséget nem mértek.
Érdemes valós értékén kezelni ezt a cikket, tulajdonképpen egy vizsgálati módszert közöltek le, így ebből a kísérletből nem sok következtetést lehet levonni, azon kívül, hogy úgy tűnik az így előállított mikrogravitáció működik, földi körülmények között is vizsgálható a súlytalanság élőlényekre gyakorolt hatása, nyilván jóval olcsóbban, mintha űrhajóval utaztatnák ugyanezeket a jószágokat.
Hill RJ, Larkin OJ, Dijkstra CE, Manzano AI, de Juan E, Davey MR, Anthony P, Eaves L, Medina FJ, Marco R, Herranz R. (2012): Effect of magnetically simulated zero-gravity and enhanced gravity on the walk of the common fruitfly. J R Soc Interface. 2012 Feb 3. [Epub ahead of print]