Méltatlanul kevés figyelmet kapott a napokban a Hatodik Elemen megjelent "ökofilozofálgatás" Kardos-Horváth Jánossal, pedig van egy rész, ahol minden picit is tájékozott embernek el kellett kerekedjen a szeme.
Ugyanis a magyar alternatív rock eme állócsillaga élete és világképe nagy axiomái közé sorolta az alábbiakat:
"A fehér ember testileg, genetikailag, pszichikailag a legsatnyább, viszont neki volt a legnagyobb agya. Nézzünk meg egy néger futóbajnokot, egy fehér futóbajnok azért ritka. Egy sárga meg iszonyatos munkabírású. A fehér ember meg inkább az agyát használta mindig. Voltak persze jobbágyok, de ez inkább már egy kaszton belüli cucc."
Namost ez kellett volna legyen az a pont, ahol az interjút készítő szelíden visszakérdez, "mond János, te tényleg ennyire sötét vagy?", de nem az interjú megy tovább gördülékenyen, mintha mi sem történt volna. De ha már, akkor ez kellett volna legyen az a pont, amelynek megjelenése után minden politikai formáció, amely valaha is közösséget vállalt KHJ-al, kezét-lábát törve határolódik el. De nem, úgy tűnik a többség szerint ezek teljesen rendben levő, vállalható nézetek.
De nem kellene azok legyenek. Ezek, definíció szerint, rasszista nézetek, több szemszögből is. Lehet ezt "egy nagyon progresszív, osztálytudatos, baloldali fajelméletnek" tekinteni ((C) Király András), de attól még ugyanolyan undorító marad.
Mielőtt túlzott politikai korektséggel lennék megvádolva, tisztázzuk, miért is mondom mindezt: egyrészt a "fehér ember" genetikailag kódolt szellemi fölénye egy nem létező dolog, mint azt már évekkel ezelőtt a blogban is körbejártuk. De az axióma másik oldala, a feketék fizikai fölényéről szóló sem áll sokkal jobban.
Akik ugyanis ezt állítják, arra hivatkoznak, hogy lám a futást igénylő sportokat mennyire a fekete bőrszínű atléták dominálják. Csakhogy ez a(z egyébként tényszerű) megfigyelés semmit nem mond a jelenség okairól. Márpedig aki ismeri az amerikai ösztöndíjrendszert, az pontosan tudni fogja, hogy az egyes felsőoktatási intézmények imádják a sportcsapataikat építeni, nagyvonalú ösztöndíjakkal csábítják a tehetséges gyerekeket, ami már fiatalkorban is komoly ösztönzőt jelent. Hát még ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy befutott atléta mennyit keres felnőttként.
A szociálisan rosszabb helyzetben levő (többségében fekete) közösségekben felnevelkedő gyerekek számára gyakran ez az egy út marad az érvényesüléshez, így kellő motiváltságú és számú ember kerül be minden évben a gépezetbe, ahhoz, hogy az a feketék túlreprezentáltságát megmagyarázza. Magyarán kb. annyira van a sport az ő génjeikbe kódolva, mint a miénkbe a vízilabda: semennyire. Egyszerűen a kitartó szorgalmas munkát, esetleges tehetséget és motiváltságot mossák egyesek össze az öröklődéssel.
Ha esetleg ezt valaki nehez tudná megemészteni, ajánlom megfontolásra, hogy miként változott Kína teljesítménye a modern olimpiákon. El lehet dönteni, mit hiszünk jobban: néhány évtized alatt, a kínaiak "genetikailag jobbak lettek", vagy esetleg az erre irányuló vasfegyelmű (és minden egyéb szempontból szörnyű) edzőtáborok hozták meg a gyümölcsüket?
KHJ kijelentése abszurd és vállalhatatlan. Végetelen ignoranciát tükröz, ami egy művésznél is aligha megbocsájtható, de egy politikába bele-bele folyó személynél mégkevésbé. És aki ennek tudatában KHJ-t felkarolja, aligha ítélhet el később más politikai formációt, ha az szellemiségében hasonlót mond.
