Az egész egy ujjperccel kezdődött, amit az orosz kutatócsoport egy szibériai barlangban talált egy kb. negyvenezer éves rétegben. Első blikkre "csak" egy neandervölgyi csontdarabkának tűnt, az ami az Altaj hegység Denisova barlangjából került elő és mivel az utóbbi években, aki a neandervölgyiekkel foglalkozik az mindenképpen kapcsolatba kerül a szóban forgó Homo faj mitokondrium-genomját már korábban megszekvenáló és jelenleg teljes genomjával bíbelődő Svante Pääbo-val, így nem meglepő módon ez a csontdarabka is az említett úr lipcsei laborjában kötött ki.
Itt aztán már szinte nagyüzemben folyik a neandervölgyi genom-szekvenálás (ami egyébként nem triviális móka, mert extrém tisztaság kell ahhoz, hogy a csontokból "modern" szennyezés nélkül kinyerjék a töredezett DNS darabokat) és az új mintát is betették a gépezetbe. A kijövő eredmény azonban mindenkit megdöbbentett: a csontdarabban levő szekvencia közel kétszer annyi helyen különbözött a modern emberi (H. sapiens) genomtól, mint a már ismert neandervölgyi mitokondriumok. Mivel ez egyben azt is jelentette, hogy jó eséllyel nem is egy neandervölgyiből származott (bár, lásd később), a szekvenciát újból, más eljárással is meghatározták, de az eredmény nem változott.
Azaz egy olyan mitokondriális szekvencia került a kutatók kezébe, amelynek a vonala mintegy egy millió éve vált el a miénktől, régebben, mint az eddig ismert neandervölgyiek, viszont nem olyan régen, mint a H. erectus, amelynek nevéhez fűztük eddig a H. sapiens előtti utolsó nagy ázsiai expanziót (közel kétmillió éve).
Mi lehet ennek a magyarázata? A legnépszerűbb (és talán legszenzációsabb) teória az az, hogy véletlenül a Homo nemzettség eddig ismeretlen ágába futottak bele az orosz kutatók, és egy eddig nem ismert Homo fajról van szó. Ez a H. erectus után, de a neandervölgyiek ősének számító H. heidelbergiensis előtt hagyta el a az emberiség bölcsőjének számító "fekete kontinenst", Afrikát, és vándorolt el Ázsiáig. A hely, ahol végül megtelepedett nem lehetett rossz, hiszen Denisova néhány száz km-es körzetéből kb. ugyanebből a korból származó, bizonyított neandervölgyi maradványok is előkerültek, illetve olyan kőszerszámok, amelyek egyértelműen a modern emberhez kapcsolhatók: azaz könnyen elképzelhető, hogy három Homo faj keresztezte egymás útjait ezen a tájon. Figyelembe véve, hogy valami hasonló történt párhuzamosan Flores szigetén is, ahol a "hobbit" osztotta meg életterét a cro-magnoni emberrel, könnyne beláthatjuk, hogy emberi magányunk, evolúciós léptékkel mérve, nagyon rövid ideje tart.
Vagy esetleg nem is, ugyanis léteznek alternatív magyaráztaok, mint arra Carl Zimmer és John Hawks is utal a blogjában.
Az egyik arra épít, hogy a mitokondriális DNS, vagy mtDNS, csak anyai úton öröklődik és soha nem rekombinálódik. Így az is lehet, hogy a megtalált csont valójában vagy egy olyan modern emberhez, vagy "standard" neandervölgyihez kapcsolódott, amelyiknek valamelyik anyai őse sok-sok generációval korábban az említett, eddig ismeretlen Homo faj soraiból került ki, egy hibiridzáció eredményeként. Ennek a különleges ősanyának a (lány) utódai azonban már mind a modern/neandervölgyi közösségben nőttek fel és ott szaporodtak tovább, így több tízezer évvel később már csak az mtDNS őrizte a korabeli "félrelépés" emlékét.
Hawks még tovább megy, szerinte semmi sem bizonyítja, hogy nem egy különleges, "keleti" neandervölgyivel van dolgunk. Más állatok esetében nem kirívó, hogy két populáció nagyon hosszú ideig külön él, és így sok genetikai különbség halmozódott fel közöttük, mégsem tekintjük őket még külön fajnak (a mamutokat hozza fel példaként). Lehet, hogy valójában a neandervölgyi mtDNS-ről alkotott képünk egyoldalú egy kicsit a viszonylag alacsony mintaszám okán, és több szekvencia alpaján ki fog derülni, hogy a nagy területen élő faj genetikailag sokkal diverzebb volt, mint ahogy eddig gondoltuk.
Ha pedig már a "hobbitok" előkerültek, akkor gyorsan megemlékeznék egy tavaly novemberi cikkről, amely a faj első komoly kladisztikai elemzését tartalmazza. Ennek érdekessége, hogy cáfolja, amit eddig gondoltuk a H. floresiensis leszármazásáról, azaz ezek a kis emberek nem származhattak a H. erectus-tól. Az elemzés alapján mindenképpen ősibb az elágazásuk a, vagy a H. habilis, vagy annak őse, a H. rudolfensis idejében "ágazódtak le" a felénk tartó leszármazási vonalról. Azaz már az egészen korai emberősöknek is "mehetnékje" volt, hiszen másként nem juthattak volna el Floresig.
Krause J, Fu Q, Good JM, Viola B, Shunkov MV, Derevianko AP, Pääbo S (2010) The complete mitochondrial DNA genome of an unknown hominin from southern Siberia. Nature doi:10.1038/nature08976
Brown TA (2010) Human evolution: Stranger from Siberia. Nature doi:10.1038/nature09006
Argue D, Morwood MJ, Sutikna T, Jatmiko, Saptomo EW (2009) Homo floresiensis: a cladistic analysis. J Hum Evol 57(5): 623-39.
