A csodálatos cím sajnos nem az én kreativitásomat dicséri, hanem egy 1997-es Nature cikk tetején volt található, amit a Hox gén-kutatás egy félistene, Denis Duboule jegyez. A napokban futottam bele egy másik cikk irodalomjegyzékében, és mivel a címen túl a téma is meglehetősen érdekes, egyértelmű, hogy itt a helye.

A cikk egyike azoknak a korai publikációknak, amelyek a Hox gének végtagokban való kifejeződését vizsgálják, pontosabban az egyik klasszikus mutáns-leíró cikk "utórezgése".

Az ún. A és D Hox gén-klaszterek utolsó (poszterior) génjei a végtagfejlődés során két fázisban fejeződnek ki a fejlődő végtagbimbóban, egyszer klasszikus kolinearitás alapján (vagyis minél előrébb helyezkedik el a gén a klaszterben, annál közelebb kezdődik a kifejeződése a testhez), egyszer (a fejlődés során később) pedig fordított kolinearitás szerint. Ekkor az ujjak identitását határozzák meg és míg a hátsó Hox-gének (Hoxa13 ill. Hoxd13) a teljes tenyérben kifejeződnek, a többiek a leendő hüvelykujjból hiányoznak (itt egy bővebb leírás a teljes folyamatról).

Ennek az utóbbi inverz kolineritásnak egy érdekes tulajdonsága, hogy közben egy intenzitásbeli kolineritás is megfigyelhető: a hátsó gének erősebben fejeződnek ki, mint a klaszterben előttük levők. És ez az intenzitás-kolinearitás a test egy másik fejlődő "nyúlványán" is észlelhető: hímek esetén a péniszről van szó, míg nőstényeknél a klitoriszról.

Mindez alapján már adódik is a kérdés: mennyiben hasonló ezeknek a nemi struktúráknak a fejlődése, illetve annak Hox-gének általi szabályozása a végtagokéhoz?

A jelek szerint sok mindenben. A Hoxd13 és Hoxa13 génjeiket egyaránt elvesztő egerek (Hoxd-13^-/-;Hd/Hd) egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy végtagjaik csökevényesek, kezük és ujjaik nem alakulnak ki. (A csökevényesedés egyébként fokozatos, ha csak az egyik gént ütjük ki a kettő közül, akkor egy átmeneti forma figyelhető meg.) Ugyanezekben a kettős mutáns egerekben azonban a testfalból kiálló nemi szervek is eltűnnek, azaz ezek fejlődését és növekedését ugyanazon a (Hox-gén vezérelte) folyamatok vezérlik, mint az ujjaink kialakulását.

Így a sliccükön az ujjukat kidugó tinédzserek sokkal mélyebb biológiai azonosságra tapintanak rá, mint azt gondolnák. ;-)

Kondo T, Zákány J, Innis JW, Duboule D. (1997) Of fingers, toes and penises. Nature 390: 29.