Nem, nem Tolkien mester egy eddig kallódó, de most hirtelen fellelt művéről lesz itt szó, hanem a Flores szigetén nemrég fellelt Homo floresiensis körül kirobbant szakmai vitáról.
Ha valakinek nem lenne világos, hogy miről van szó, akkor röviden összefoglalva: 2004 októberében a Nature-ben jelent meg egy cikk, amely egy indonéz szigeten talált új hominida maradványt írt le (lásd még a Nature mellékletét is). A csontok egy mindössze egy méter magas lénytől származtak és az előkerült (eddig egyetlen) koponyamaradvány - amely gyakran a legfontosabb egy-egy hominid fosszília meghatározása esetében - egy eddig teljesen ismeretlen új fajról árulkodott, amely a felfedezői szerint, a Homo sapiens-től teljesen függetlenül alakult ki. A felfedezés természetesen iszonyú média visszhangot kapott és ha nem is alapjaiban rengette meg, de azért kicsit megkavarta az ember-ősök fáját (lásd alább). Ugyanis ha az eredeti vizsgálatok igaznak bizonyulnak, az azt jelenti, hogy mindössze bő tízezer évvel ezelőtt két Homo faj is koptatta a Földet.
Kis mérete miatt (ami feltehetőleg a szigeten rekedés miatt alakult ki - lásd még itt vagy itt) az új Homo faj a "hobbit" becenevet kapta, s sokan mindmáig azt feltételezik, hogy közvetlenül a Homo erectus-ból alakult ki. Eddig nyolc egyed csontjait tárták fel, amelyek kora 94,000 évtől 13,000 évig terjed; mellettük számos apró méretű szerszámot is találtak, ami viszonylagos fejlettségről árulkodik. A legteljesebb csontváz és az egyetlen amelynek a koponyája is előkerült a 18,000 éves LB1 (a rövidítés a feltárás helyének nevéből, a Ling Bua barlangból származik).
Ugyanakkor már a felfedezés óta hallhatóak szkeptikus hangok, akik szerint egyáltalán nincs új fajról szó, egyszerűen egy pigmeus törzs egyik egyedére, vagy a véletlen folytán egy microcepháliában (kisfejűségben) szenvedő H. sapiens-re leltek. A kritikusok elhallgattatására a Science-ben jelent meg egy újabb cikk, ahol CT vizsgálatokra hivatkozva kizárták a fenti két lehetőséget, de a jelek szerint nem győztek meg mindenkit.
A PNAS honlapjára ugyanis tegnap került fel egy cikk, amely szerzői a koponya torzulása alapján (amelyet az eredeti leírók egyszerűen annak tudtak be, hogy a rárakódó rétegek összenyomták) arra következtetésre jutottak, hogy LB1 egy microcepháliában szenvedő pigmeus volt (a szerzők szerint korábbi vizsgálatok nem vették figyelembe, hogy egy ausztralomelanéz emberről lehet szó, pedig a helyszín ezt sugallja). A koponya torzulását érintő kritika lehet, hogy nem teljesen alaptalan, mindenesetre egy kicsit levon az értékéből, hogy a cikk első szerzője Teuku Jacob, Indonézia egyik fő paleontológusa, aki már a felfedezés kezdete óta mindent elkövet azért, hogy komolytalannak állítsa be azt (egyszer még a csontokat is elvitte rövid időre, vitatott körülmények között, majd amikor kénytelen-kelletlen visszaadta őket, a kollekció lényegesen ramatyabb állapotban volt, ráadásul két csont el is tűnt belőle). Ez aztán sokakban felkeltette a gyanút, hogy inkább egyszerű szakmai féltékenységről van szó és Jacob professzornak nincs ínyére, hogy nem ő fedezte fel saját területén a világszenzációt érő csontokat.
A történetnek még kétségkívül nincs vége, csak újabb leletek, illetve egy esetleges mitokondriális DNS (mtDNS) vizsgálat döntheti el, hogy kinek van igaza (utóbbi nem lehetetlen, hiszen már neadnervölgyi ember mtDNS-ét is tudták izolálni - sőt, ma már a teljes genomjára utaznak -, bár a DNS lebomlását elősegítő trópusi klíma nem biztos, hogy kedvez az ilyen kísérleteknek).
Bővebben és részletesebben: John Hawks blogjában és a Loom-on.
