Akik cigiznek általában többet is isznak, ez eddig tiszta empirika, de hogy pontosan miért is van ez az összefüggés, nem teljesen világos. A klasszikus addiktológiai nézetek szerint elképzelhető, hogy aki már hódol egy szenvedélynek, az könnyebben válik egy másik rabjává is. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy mivel mindkét szenvedély ugyanazon a módon, a dopamin nevű ingerületátvivő molekula segítségével okoz a szervezetnek örömet, a dohányosoknak (mivel szervezetük már megszokta a magas dopamin szintet) több alkoholt kell fogyasztaniuk, ahhoz, hogy hasonlóan deliriumos állapotba kerüljenek mint nem dohányzó társaik.
Vagy egyik sem, és erre látszik utalni a news@nature hírecskéje. Igaz, hogy egyelőre csak patkányokról van szó, de szerintem jó eséllyel igaz lehet emberekben is.
Amerikai kutatók arra figyeltek fel, hogy niktonhoz szoktatott patkányoknak általában 30%-al alacsonyabb lesz az alkoholszintje, ha gyomrukba alkoholt juttatnak, mint nem addikt társaiknak, mégpedig valószínűleg azért, mert a nikotin lassítja a gyomor kiürülését. Ez azonban azt is jelenti, hogy több ideje marad az alkoholnak a lebomlásra mielőtt a vékonybélbe kerül, ahol általában gyorsan felszívódik. (Ha közvetlenül a vékonybélbe juttatták az alkoholt, nem volt különbség a két csoport között.) A kevesebb vérbe jutó alkohol, pedig értelemszerűen kevésbé módosult tudatállapotot jelent, vagy fordítva nézve több alkoholra van szükség a berúgásig.
De mielőtt a legközelebbi sörözésre mindenki egy-két karton cigarettával felszerelkezve állítana be, egy-két dolgot ajánlatos észben tartani: egyrészt a cigarettázás nem véd a másnaposságtól, hiszen azt éppen az alkohol toxikus bomlástermékei okozzák, másrészt a cigaretta meg önmaga sem éppen az egészség-növelő hatásairól híres. Kicsit közvetettebb következmény, hogy amennyiben a nikotin valóban lassítja a gyomor ürülését, sok gyógyszer kevésbé hatékony dohányosokban, mert feloldódik mielőtt igazi célhelyére, a vékonybélbe jutna.
