Tisztelt Farkas Ferenc!
1. Önnek teljesen igaza van abban, hogy korai
Földön „jelenlevő elemek és vegyületek az akkor
és ott uralkodó állapotoknak megfelelően
reagáltak”. Napjaink kutatásai éppen annak
tisztázására irányulnak, hogy milyenek is
voltak ezek az állapotok, hiszen enélkül nem
lehetséges eldönteni, hogy az abiogenezisről alkotott
elméletek közül melyek működőképesek
és melyek nem. A kutatás, mint azt már előző
levelemben elismertem, nem egyszerű, és valóban, az is
elképzelhető (de nem szükségszerű), hogy a
későbbi eredmények fényében az
abiogenezisről alkotott ma uralkodó nézeteinket mind el
kell majd vessük. Azonban eddig semmi, de semmi nem utal arra,
hogy a biológiai élet keletkezésének
kérdésére ne lehetne végül
megoldást találni a tudományos módszer
keretein belül.
Ön azzal vádolja a munkájukat
végző kutatókat, hogy favorizált
elméletüknek megfelelő körülményeket
igyekszenek teremteni. Ez természetesen ebben a formában
csak részlegesen igaz. Amíg nem ismerjük a korabeli
Föld légkörének és
ősóceánjainak fizikai paramétereit és
kémiai össztetételét, nehéz
bizonyossággal kijelenteni, hogy milyen kémiai
reakciók játszódhattak le és milyenek nem.
Így amikor egy-egy kutató vagy kutatócsoport
felállít egy elméletet az élet
eredetére vonatkozóan, valóban alkalmaz
néhány szubjektívnek mínősíthető
kritériumot. Azonban ez pont az előzőleg említett
bizonytalanság miatt van így. Egyébként itt
jegyezném meg, hogy nyilván elkerülte a
figyelmét, de Ön saját kritikájának
csapdájába esik: olyan állapotokat
feltételez (teszem hozzá minden
forrásmegjelölés nélkül), amelyek
egyértelműen kizárttá teszik az abiogenezis
bármilyen formájának lezajlását...
Az Ön által hiányolt elméletekre a
biológiailag aktív makromolekulák
kialakulásáról előző leveleimben már
többször utaltam. (Ezen elméletek
összefoglalóját megtalálhatja a John Maynard
Smith és Szathmáry Eörs által írt „Az
evolúció nagy lépései” c. könyvben
is.) Ezek jelen pillanatban mind „megvédhetőek
tudományosan”, ám kétségtelen, hogy ahogy
ismereteink az abiogenezisről bővülnek, új elméletek
jelenhetnek meg, illetve számos ma létező elmélet
hamisnak bizonyul majd.
2. Előző levelemben szintén elég
részletesen kitértem azokra az elméletekre,
amelyek az RNS-világ - , azaz az első riboorganizmusok előtti
replikátorokkal foglalkoznak, így ezen
„vádját” nem tudom mire vélni. A legelső
(ön)replikátor természetes szelekció
során jöhetett létre: azon makromolekulák,
melyek nem voltak képesek replikációra,
előbb-utóbb lebomlottak, így strukturális
információjuk elveszett.
3. Senki nem állította, hogy az RNS-
templát másolásra képes ribozim hozta volna
létre az információt. Az említett molekula
azon állításának
megcáfolására szolgált, miszerint „RNS
előállításához fehérje kell”.
Még csak azt sem állíthatom, hogy a cikkben
leírt ribozim jelen lett volna a kezdeti riboorganizmusokban. A
kísérlet „mindössze” arra bizonyíték,
hogy a ribozimek rendkívül sokféle enzimatikus
funkió betöltésére alkalmasak, és
(így) fehérjék jelenléte nélkül
is megoldható a nukleinsavak replikációja. (Itt
jegyezném meg, hogy „fénymásolós” hasonlata
is sántít: egy RNS replikációra
képes ribozim csak olyan másológéphez lenne
hasonlítható, amely további másoló-
ill. más célra használt gépeket
„másolna” le, hiszen mint már többször
kiemeltem: az RNS nemcsak információt kódolt, de
enzimatikus funkciókat is ellátott.)
4. Mint arra a 2. pontban már utaltam, ezen
információ egyszerű szelekciós folyamatok
során alakult ki. A legjobb példát erre a
már emlegetett RNS-enzimek szolgáltatják:
számos „szintetikus” ribozimet állítottak elő,
mindenféle tervezés nélkül [1, 2].
Nagyszámú, random szekvenciájú RNS-ből
kiindulva egyszerűen egy adott enzimatikus tulajdonságra
való szelekciós és mutációs
lépéseket ismételgettek. Ennek a viszonylag
egyszerű folyamatnak az eredményeként biológiailag
aktív ribozimekhez jutottak, mint azt az előző pontban
említett RNS- polimeráz példája is mutatja.
Előző levelének izomeres
eszmefuttatásában pont az volt a hiba, amit fentebb
már boncolgattam: Ön az első nukleinsavak
kialakulásának problémáját egyszerű
gimnáziumi kémia-feladatként képzeli el,
ahol tudjuk az összes kiindulási paramétert,
és ennek alapján kell kiszámítani bizonyos
valószínűségeket. Sajnos a a
valóságban ezeket a paramétereket nem
ismerjük, nem tudjuk pontosan, milyen hőmérséklet
volt, nem ismerjük az ősóceán és a kezdeti
légkör kémiai összetételét, nem
tudjuk, milyen arányban voltak jelen katalizátorok, stb.
Önnek természetesen szíve joga a cirkulárisan
polarizált fény hatását
„lényegtelennek” tartani, de ettől még az egy elfogadott
tudományos elmélet marad. Sőt, további
érdekesség, hogy az elmúlt hónapokban
Armando Córdova és munkatársainak munkája
nyomán kiderült, hogy az egyszerű peptidek és
aminosavak rendkívül potens sztereoszelektív
katalizátorként működnek számos
szénhdirátok kialakulásával kapcsolatos
kémiai reakcióban (a vizsgált peptidek és
aminosavak közül is kiemelkedett a leegyszerűbb és
legősibbnek tartott aminosav, az L-alanin) [3,4,5].
5. Michael Cremo munkássága, mint már
előzőleg is írtam, hasonlóan Erich von Däniken
munkásságához, csak arra jó példa,
hogy ha valaki nagyon hinni akar valamiben, akkor hajlandó
dokumentumként és tényként kezelni a
legváltozatosabb mendemondákat és
legendákat. Az pedig, hogy Önök mint
mérvadó forrásként hivatkoznak egy olyan
műre, amely a Jetiről szóló történeteket
készpénzként kezeli, valóban kínos
(de nem a darwini elmélet követői számára),
és csak azt bizonyítja, hogy mennyire kettős
mércével mér a kreacionista mozgalom. Míg
az evolúció témakörében a
legaprólékosabb dokumentálást
várják el (egyébként helyesen) a
kutatóktól, addig saját táborukkal szemben
lényegesen lazább elvárásokat
támasztanak.
6. Feltételezem, hogy saját
csontrendszerére nem mint „élettelen tárgyra”
tekint, s hasonlóan számos fosszília is egykori
élőlények szerves részét képezte.
Ezért legutóbbi hasonlata minden
valóságalapot nélkülözött, hiszen
nincs olyan élőlény, melynek fejlődése
során benne/rajta egy telefon vagy egy ceruzatartó
jönne létre (amennyiben Ön mégis ismer ilyent,
kérném jelezze, mert szeretnék az elsők közt
lenni, akik szemrevételezik). Emiatt értelmetlen
és fölösleges ilyen párhuzamokat erőltetni az
evolúcióval kapcsolatban. A rendelkezésünkre
álló fosszilis anyag napról-napra gazdagabb,
és eleddig teljes mértékben
alátámasztja az evolúció
elméletét.
7. II. János Pál neve annak okán
került elő, hogy legelső levelében Ön
következetesen marxista- materialistának
aposztrofálta azokat, akik elfogadják az
evolúciót. Mint a volt pápa személye is
bizonyítja, ez egyáltalán nem felel meg a
valóságnak, de említhetem az Egyesült
Államokban nemrég közzétett ún. Clergy
Letter-t, melynek több mint tízezer
aláírója (lelkészek és papok)
amellett tör lándzsát, hogy a hit és az
evolúció nem inkompatibilisek egymással, hanem
egymás kiegészítői. Feltételezem, Ön
sem tartja valószínűnek, hogy a szóban
forgó lelkipásztorok hivatásukat „marxista
materializmussal” párosítanák...
a.) Ha jól látom, már lefutott
köröket kezdünk újra, hiszen ebben a pontban
összegyűjtött felvetésének
különböző elemeire már önnek illetve Tasi
Istvánnak írt előző leveleimben reagáltam. Mint
Tasi Istvánnak is írtam, senki nem állítja,
hogy a komplex fehérjék spontán jelentek meg. A
sejtek (napjainkban) fehérjék által
dominált világát minden jel szerint megelőzte egy
olyan korszak, amikor egy másik makromolekula, az RNS
látta el az enzimatikus és kódoló
funkciókat egyaránt. A genetikai kód
megjelenésével (amelynek
kialakulásáról Önnek címzett első
válaszlevelemben írtam hosszabban) az RNS enzimatikus
funkcióit fokozatosan átvették a
fehérjék.
b.) Nem ismertem a szóban forgó Crick
idézetet, de alapjában véve ez is csak egy
variációja a metodológiai naturalizmus
definíciójának. Annak a
definíciónak, melyet - mint arra Bérczi Alajosnak
írt legutóbbi levelemben is utaltam – már olyan
középkori tudósok is megfogalmaztak, mint
Aquinói Szt. Tamás.
A tudomány csak valamiféleképpen
mérhető jelenségekkel foglalkozik. Önök azonban
következetesen egy, a transzcendenst is magában
foglaló „tudományos” magyarázat
elfogadását követelik a kutatóktól.
Sajnos nem veszik észre, hogy ezen törekvésük a
tudományos módszer
definíciójából adódóan sosem
lesz sikeres, mert nem is lehet: a transzcendens a tudomány
szempontjából értelmezhetetlen. Így az
Önök gondolatrendszere, mint azt már
jónéhányszor leírtam, nem tudományos
elmélet, hanem egy filozófiai felvetés. S mint
ilyen, egy másik paradigmarendszerben
vizsgálható/-andó, ahol összevethető
például a filozófiai naturalizmussal.
A természettudomány nem „tol félre”
tudományos magyarázatokat, de tudományos
szempontból az élet sokféleségének
kialakulását taglaló témakörben a
darwini elméletnek a lamarckizmus óta nem volt
konkurenciája. Utóbbi, mint az
köztudomású, megbukott, így jelenleg az
egyetlen olyan tudományos elmélet, amely a
rendelkezésünkre álló hatalmas
adatmennyiséget meg tudja magyarázni, az
evolúció elmélete.
c.) Ezen felvetésére tulajdonképpen
már válaszoltam a 4. pontban . Azonban álljon itt
egy populárisabb magyarázat is: napjaink
közbeszédjében gyakran fellelhető két orvosi
vonatkozású téma. Az egyik a H5N1
madárinfluenza-vírus terjedése, amelyről sokan
valószínűnek tartják, hogy előbb-utóbb
valamilyen módon átalakul humán
influenzavírussá. A másik a
különböző baktériumtörzsek egyre
fokozódó antibiotikum-rezisztenciája, amely egyre
tehetetlenebbé teszi az orvosokat bizonyos fertőzések
kezelésében. Mindkét jelenség egy
közös okra vezethető vissza: szelekció során
felhalmozódó mutációk új
tulajdonságot/képességet
kölcsönöznek a mikrobáknak. Feltételezem,
hogy Ön is elismeri: ez azzal jár, hogy az említett
organizmusok genetikai anyagában új
információ (bárhogy is definiáljuk) jelenik
meg. És be kell valljam, én személy szerint
nehezen tudom felfedezni a fent említett folyamatokban a tudatos
tervezés jeleit.
d.) Természetesen egyetértek azzal, hogy a
tudomány számára az a legjobb, ha a
bizonyítékok magukért beszélnek.
Ezért hisz az evolúció elméletében a
biológus társadalom elsöprő többsége.
Összegzésként annyit mondhatok, hogy az
ÉRTEM tagjaival való eddigi vita megerősítette
azon meggyőződésemet, hogy a kreacionista mozgalom a
tudományos kérdésekre adandó választ
filozófiai-világnézeti harcnak tekinti. Ennek
jó példája, hogy az ID- hívők nem
saját elméletüket igazoló tudományos
eredmények bemutatásával próbálnak
meggyőzni másokat (ilyen eredményeket a fentebb
említett okok miatt nem is lehet produkálni);
érvrendszerük kimerül az evolúciós
elmélet hiteltelenségének
bizonygatásában (diszkreditálási
kísérleteiben). Ez az esetek elsöprő
többségében a tudományos irodalom nem
eléggé alapos ismeretén, vagy bizonyos
információk szelektív
ignorálásán alapul.
A tudomány működése azonban nem függ
vallási- vagy politikai meggyőződéstől, ahogy
attól sem, hogy milyen ízeket vagy színeket
szeretünk. A tudomány azért tudomány, mert a
saját szabályai szerint működik, mint a
körülöttünk levő világ mutatja, meglehetősen
hatékonyan. Amikor önök világnézeti
meggyőződésükből adódó
következtetéseiket akarják tudományos
nézetként beállítani, azzal - talán
észre sem veszik - a tudományos gondolkodás
alapjait próbálják megingatni.
Üdvözlettel,
Varga Máté
[1] Ekland EH, Szostak JW, Bartel DP.
(1995) Structurally complex and highly active RNA ligases derived from
random RNA sequences. Science 269: 364-370.
[2] Bartel DP, Szostak JW. (1993) Isolation of new ribozymes
from a large pool of random sequences. Science 261:
1411-1418.
[3] Cordova A, Ibrahem I, Casas J, Sunden H, Engqvist M, Reyes E.
(2005) Amino acid catalyzed neogenesis of carbohydrates: a plausible
ancient transformation. Chemistry 11(16): 4772-4784.
[4] Zou W, Ibrahem I, Dziedzic P, Sunden H, Cordova A. (2005)
Small peptides as modular catalysts for the direct asymmetric aldol
reaction: ancient peptides with aldolase enzyme activity. Chem
Commun (Camb). (39): 4946-8. Epub 2005 Sep 7.
[5] Cordova A, Zou W, Ibrahem I, Reyes E, Engqvist M, Liao WW.
(2005) Acyclic amino acid-catalyzed direct asymmetric aldol reactions:
alanine, the simplest stereoselective organocatalyst. Chem Commun
(Camb). (28): 3586-8. Epub 2005 Jun 21.