Viszontválasz3 Farkas Ferencnek

dolphin
Vissza a bloghoz

Tisztelt Farkas Ferenc!

1. Önnek teljesen igaza van abban, hogy korai Földön „jelenlevő elemek és vegyületek az akkor és ott uralkodó állapotoknak megfelelően reagáltak”. Napjaink kutatásai éppen annak tisztázására irányulnak, hogy milyenek is voltak ezek az állapotok, hiszen enélkül nem lehetséges eldönteni, hogy az abiogenezisről alkotott elméletek közül melyek működőképesek és melyek nem. A kutatás, mint azt már előző levelemben elismertem, nem egyszerű, és valóban, az is elképzelhető (de nem szükségszerű), hogy a későbbi eredmények fényében az abiogenezisről alkotott ma uralkodó nézeteinket mind el kell majd vessük. Azonban eddig semmi, de semmi nem utal arra, hogy a biológiai élet keletkezésének kérdésére ne lehetne végül megoldást találni a tudományos módszer keretein belül.

Ön azzal vádolja a munkájukat végző kutatókat, hogy favorizált elméletüknek megfelelő körülményeket igyekszenek teremteni. Ez természetesen ebben a formában csak részlegesen igaz. Amíg nem ismerjük a korabeli Föld légkörének és ősóceánjainak fizikai paramétereit és kémiai össztetételét, nehéz bizonyossággal kijelenteni, hogy milyen kémiai reakciók játszódhattak le és milyenek nem. Így amikor egy-egy kutató vagy kutatócsoport felállít egy elméletet az élet eredetére vonatkozóan, valóban alkalmaz néhány szubjektívnek mínősíthető kritériumot. Azonban ez pont az előzőleg említett bizonytalanság miatt van így. Egyébként itt jegyezném meg, hogy nyilván elkerülte a figyelmét, de Ön saját kritikájának csapdájába esik: olyan állapotokat feltételez (teszem hozzá minden forrásmegjelölés nélkül), amelyek egyértelműen kizárttá teszik az abiogenezis bármilyen formájának lezajlását...

Az Ön által hiányolt elméletekre a biológiailag aktív makromolekulák kialakulásáról előző leveleimben már többször utaltam. (Ezen elméletek összefoglalóját megtalálhatja a John Maynard Smith és Szathmáry Eörs által írt „Az evolúció nagy lépései” c. könyvben is.) Ezek jelen pillanatban mind „megvédhetőek tudományosan”, ám kétségtelen, hogy ahogy ismereteink az abiogenezisről bővülnek, új elméletek jelenhetnek meg, illetve számos ma létező elmélet hamisnak bizonyul majd.

2. Előző levelemben szintén elég részletesen kitértem azokra az elméletekre, amelyek az RNS-világ - , azaz az első riboorganizmusok előtti replikátorokkal foglalkoznak, így ezen „vádját” nem tudom mire vélni. A legelső (ön)replikátor természetes szelekció során jöhetett létre: azon makromolekulák, melyek nem voltak képesek replikációra, előbb-utóbb lebomlottak, így strukturális információjuk elveszett.

3. Senki nem állította, hogy az RNS- templát másolásra képes ribozim hozta volna létre az információt. Az említett molekula azon állításának megcáfolására szolgált, miszerint „RNS előállításához fehérje kell”. Még csak azt sem állíthatom, hogy a cikkben leírt ribozim jelen lett volna a kezdeti riboorganizmusokban. A kísérlet „mindössze” arra bizonyíték, hogy a ribozimek rendkívül sokféle enzimatikus funkió betöltésére alkalmasak, és (így) fehérjék jelenléte nélkül is megoldható a nukleinsavak replikációja. (Itt jegyezném meg, hogy „fénymásolós” hasonlata is sántít: egy RNS replikációra képes ribozim csak olyan másológéphez lenne hasonlítható, amely további másoló- ill. más célra használt gépeket „másolna” le, hiszen mint már többször kiemeltem: az RNS nemcsak információt kódolt, de enzimatikus funkciókat is ellátott.)

4. Mint arra a 2. pontban már utaltam, ezen információ egyszerű szelekciós folyamatok során alakult ki. A legjobb példát erre a már emlegetett RNS-enzimek szolgáltatják: számos „szintetikus” ribozimet állítottak elő, mindenféle tervezés nélkül [1, 2]. Nagyszámú, random szekvenciájú RNS-ből kiindulva egyszerűen egy adott enzimatikus tulajdonságra való szelekciós és mutációs lépéseket ismételgettek. Ennek a viszonylag egyszerű folyamatnak az eredményeként biológiailag aktív ribozimekhez jutottak, mint azt az előző pontban említett RNS- polimeráz példája is mutatja.

Előző levelének izomeres eszmefuttatásában pont az volt a hiba, amit fentebb már boncolgattam: Ön az első nukleinsavak kialakulásának problémáját egyszerű gimnáziumi kémia-feladatként képzeli el, ahol tudjuk az összes kiindulási paramétert, és ennek alapján kell kiszámítani bizonyos valószínűségeket. Sajnos a a valóságban ezeket a paramétereket nem ismerjük, nem tudjuk pontosan, milyen hőmérséklet volt, nem ismerjük az ősóceán és a kezdeti légkör kémiai összetételét, nem tudjuk, milyen arányban voltak jelen katalizátorok, stb. Önnek természetesen szíve joga a cirkulárisan polarizált fény hatását „lényegtelennek” tartani, de ettől még az egy elfogadott tudományos elmélet marad. Sőt, további érdekesség, hogy az elmúlt hónapokban Armando Córdova és munkatársainak munkája nyomán kiderült, hogy az egyszerű peptidek és aminosavak rendkívül potens sztereoszelektív katalizátorként működnek számos szénhdirátok kialakulásával kapcsolatos kémiai reakcióban (a vizsgált peptidek és aminosavak közül is kiemelkedett a leegyszerűbb és legősibbnek tartott aminosav, az L-alanin) [3,4,5].

5. Michael Cremo munkássága, mint már előzőleg is írtam, hasonlóan Erich von Däniken munkásságához, csak arra jó példa, hogy ha valaki nagyon hinni akar valamiben, akkor hajlandó dokumentumként és tényként kezelni a legváltozatosabb mendemondákat és legendákat. Az pedig, hogy Önök mint mérvadó forrásként hivatkoznak egy olyan műre, amely a Jetiről szóló történeteket készpénzként kezeli, valóban kínos (de nem a darwini elmélet követői számára), és csak azt bizonyítja, hogy mennyire kettős mércével mér a kreacionista mozgalom. Míg az evolúció témakörében a legaprólékosabb dokumentálást várják el (egyébként helyesen) a kutatóktól, addig saját táborukkal szemben lényegesen lazább elvárásokat támasztanak.

6. Feltételezem, hogy saját csontrendszerére nem mint „élettelen tárgyra” tekint, s hasonlóan számos fosszília is egykori élőlények szerves részét képezte. Ezért legutóbbi hasonlata minden valóságalapot nélkülözött, hiszen nincs olyan élőlény, melynek fejlődése során benne/rajta egy telefon vagy egy ceruzatartó jönne létre (amennyiben Ön mégis ismer ilyent, kérném jelezze, mert szeretnék az elsők közt lenni, akik szemrevételezik). Emiatt értelmetlen és fölösleges ilyen párhuzamokat erőltetni az evolúcióval kapcsolatban. A rendelkezésünkre álló fosszilis anyag napról-napra gazdagabb, és eleddig teljes mértékben alátámasztja az evolúció elméletét.

7. II. János Pál neve annak okán került elő, hogy legelső levelében Ön következetesen marxista- materialistának aposztrofálta azokat, akik elfogadják az evolúciót. Mint a volt pápa személye is bizonyítja, ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak, de említhetem az Egyesült Államokban nemrég közzétett ún. Clergy Letter-t, melynek több mint tízezer aláírója (lelkészek és papok) amellett tör lándzsát, hogy a hit és az evolúció nem inkompatibilisek egymással, hanem egymás kiegészítői. Feltételezem, Ön sem tartja valószínűnek, hogy a szóban forgó lelkipásztorok hivatásukat „marxista materializmussal” párosítanák...

a.) Ha jól látom, már lefutott köröket kezdünk újra, hiszen ebben a pontban összegyűjtött felvetésének különböző elemeire már önnek illetve Tasi Istvánnak írt előző leveleimben reagáltam. Mint Tasi Istvánnak is írtam, senki nem állítja, hogy a komplex fehérjék spontán jelentek meg. A sejtek (napjainkban) fehérjék által dominált világát minden jel szerint megelőzte egy olyan korszak, amikor egy másik makromolekula, az RNS látta el az enzimatikus és kódoló funkciókat egyaránt. A genetikai kód megjelenésével (amelynek kialakulásáról Önnek címzett első válaszlevelemben írtam hosszabban) az RNS enzimatikus funkcióit fokozatosan átvették a fehérjék.

b.) Nem ismertem a szóban forgó Crick idézetet, de alapjában véve ez is csak egy variációja a metodológiai naturalizmus definíciójának. Annak a definíciónak, melyet - mint arra Bérczi Alajosnak írt legutóbbi levelemben is utaltam – már olyan középkori tudósok is megfogalmaztak, mint Aquinói Szt. Tamás.

A tudomány csak valamiféleképpen mérhető jelenségekkel foglalkozik. Önök azonban következetesen egy, a transzcendenst is magában foglaló „tudományos” magyarázat elfogadását követelik a kutatóktól. Sajnos nem veszik észre, hogy ezen törekvésük a tudományos módszer definíciójából adódóan sosem lesz sikeres, mert nem is lehet: a transzcendens a tudomány szempontjából értelmezhetetlen. Így az Önök gondolatrendszere, mint azt már jónéhányszor leírtam, nem tudományos elmélet, hanem egy filozófiai felvetés. S mint ilyen, egy másik paradigmarendszerben vizsgálható/-andó, ahol összevethető például a filozófiai naturalizmussal. A természettudomány nem „tol félre” tudományos magyarázatokat, de tudományos szempontból az élet sokféleségének kialakulását taglaló témakörben a darwini elméletnek a lamarckizmus óta nem volt konkurenciája. Utóbbi, mint az köztudomású, megbukott, így jelenleg az egyetlen olyan tudományos elmélet, amely a rendelkezésünkre álló hatalmas adatmennyiséget meg tudja magyarázni, az evolúció elmélete.

c.) Ezen felvetésére tulajdonképpen már válaszoltam a 4. pontban . Azonban álljon itt egy populárisabb magyarázat is: napjaink közbeszédjében gyakran fellelhető két orvosi vonatkozású téma. Az egyik a H5N1 madárinfluenza-vírus terjedése, amelyről sokan valószínűnek tartják, hogy előbb-utóbb valamilyen módon átalakul humán influenzavírussá. A másik a különböző baktériumtörzsek egyre fokozódó antibiotikum-rezisztenciája, amely egyre tehetetlenebbé teszi az orvosokat bizonyos fertőzések kezelésében. Mindkét jelenség egy közös okra vezethető vissza: szelekció során felhalmozódó mutációk új tulajdonságot/képességet kölcsönöznek a mikrobáknak. Feltételezem, hogy Ön is elismeri: ez azzal jár, hogy az említett organizmusok genetikai anyagában új információ (bárhogy is definiáljuk) jelenik meg. És be kell valljam, én személy szerint nehezen tudom felfedezni a fent említett folyamatokban a tudatos tervezés jeleit.

d.) Természetesen egyetértek azzal, hogy a tudomány számára az a legjobb, ha a bizonyítékok magukért beszélnek. Ezért hisz az evolúció elméletében a biológus társadalom elsöprő többsége.

Összegzésként annyit mondhatok, hogy az ÉRTEM tagjaival való eddigi vita megerősítette azon meggyőződésemet, hogy a kreacionista mozgalom a tudományos kérdésekre adandó választ filozófiai-világnézeti harcnak tekinti. Ennek jó példája, hogy az ID- hívők nem saját elméletüket igazoló tudományos eredmények bemutatásával próbálnak meggyőzni másokat (ilyen eredményeket a fentebb említett okok miatt nem is lehet produkálni); érvrendszerük kimerül az evolúciós elmélet hiteltelenségének bizonygatásában (diszkreditálási kísérleteiben). Ez az esetek elsöprő többségében a tudományos irodalom nem eléggé alapos ismeretén, vagy bizonyos információk szelektív ignorálásán alapul.
A tudomány működése azonban nem függ vallási- vagy politikai meggyőződéstől, ahogy attól sem, hogy milyen ízeket vagy színeket szeretünk. A tudomány azért tudomány, mert a saját szabályai szerint működik, mint a körülöttünk levő világ mutatja, meglehetősen hatékonyan. Amikor önök világnézeti meggyőződésükből adódó következtetéseiket akarják tudományos nézetként beállítani, azzal - talán észre sem veszik - a tudományos gondolkodás alapjait próbálják megingatni.

Üdvözlettel,

Varga Máté

[1] Ekland EH, Szostak JW, Bartel DP. (1995) Structurally complex and highly active RNA ligases derived from random RNA sequences. Science 269: 364-370.
[2] Bartel DP, Szostak JW. (1993) Isolation of new ribozymes from a large pool of random sequences. Science 261: 1411-1418.
[3] Cordova A, Ibrahem I, Casas J, Sunden H, Engqvist M, Reyes E. (2005) Amino acid catalyzed neogenesis of carbohydrates: a plausible ancient transformation. Chemistry 11(16): 4772-4784.
[4] Zou W, Ibrahem I, Dziedzic P, Sunden H, Cordova A. (2005) Small peptides as modular catalysts for the direct asymmetric aldol reaction: ancient peptides with aldolase enzyme activity. Chem Commun (Camb). (39): 4946-8. Epub 2005 Sep 7.
[5] Cordova A, Zou W, Ibrahem I, Reyes E, Engqvist M, Liao WW. (2005) Acyclic amino acid-catalyzed direct asymmetric aldol reactions: alanine, the simplest stereoselective organocatalyst. Chem Commun (Camb). (28): 3586-8. Epub 2005 Jun 21.
Vissza a bloghoz