Viszontválasz₂ Tasi Istvánnak

Tisztelt Tasi István!

A cikkemben és levelemben mondottakat - miszerint az Egyesült Államokban lelkes, de tájékozatlan szülők akarják átírni a tanrendet – természetesen továbbra is fenntartom. Ugyanis ez a helyzet, a Discovery Institute nem tudja felülírni a tantervet, ellenben a szülői bizottságok igen. Ez egyszerű ténymegállapítás és nem az ellenfél „súlytalanításának kísérlete”, mint Ön fogalmaz. Utóbbira nincs is szükség, hiszen az új köntösbe öltöztetett kreacionista mozgalom még új vezetőivel (Meyer, Dembski, Behe) is súlytalan a tudományos világban. Jól mutatja ezt például az NCSE (National Center for Science Education) Project Steve kezdeményezése [1], vagy éppen Michael Behe munkahelye, a Lehigh Egyetem Biológiai Tudományok Tanszéke által nemrég kiadott nyilatkozat [2]. Mint ebből a két példából is kitűnik, a biológia különböző ágaival foglalkozó kutatók elenyésző része tartozik a kreacionista táborba. Amint ez az arány esetleg módosul, természetesen sor kerülhet az Ön által szorgalmazott tankönyv revízióra, de mint azzal mindketten tisztában vagyunk, ennek esélye enyhén fogalmazva is csekély. Csekély, mert mint arra már számos alkalommal utaltam, az Önök „versengő elmélete” jelen formájában nem teljesíti a tudományos elméletek kritériumait, s éppen ezért semmi „dogmatikusság” nem szükséges az elutasításához, elég a kutatói szakma alapelveinek betartása (ezeket egyébként valóban igen jól fogalmazta meg Popper és Kuhn). (Paradox módon az Értelmes Tervezés (ID) eme hiányosságát pont a Discovery Institute egyik munkatársa, George Gilder fogalmazta meg a legjobban, amikor a The Boston Globe számára készült riportban [3] megjegyezte, hogy „Intelligent Design does not have any content” azaz „az Értelmes Tervezésnek nincs semmi tartalma” (sic!)...)

A tudományosság hiányát az ID mozgalom PR-offenzívával próbálja kompenzálni s valljuk be, eleddig igen sikeresen [4]. Természetesen ehhez arra is szükség volt, hogy a biológusok közt eleinte nézeteltérés alakuljon ki arra vonatkozóan, hogy hogyan reagáljanak az ID mozgalom „kihívására”. A többség hosszú ideig azon a véleményen volt, hogy egyszerűen nem kell vele foglalkozni, hiszen ez csak platformot adna az ID hívőknek nézeteik hangoztatására és ráadásul azt a fals képzetet keltené, hogy valóban létező vitáról van szó. Az ID mozgalom, belátva, hogy a tudományos világ nem vevő a filozófiájukra, a már említett módon, a szülői bizottságokon keresztül próbált és próbál társadalmi befolyást szerezni. Ezen új taktika eddigi álláspontja felülvizsgálatára késztette a biológus közösséget, amely, mint azt az elmúlt hónapokban megjelent nagyszámú, az ID hiányosságait és tudománytalanságát feltáró cikk és publicisztika is jelzi [5,6,7,8,9,10], ezúttal komolyan veszi a kihívást.

Sajnos azon állítását, mely szerint az összetett szem egyik lehetséges evolúciós mechanizmusát bemutató ábra (melyet az utóbbi levelemhez mellékeltem) „gyurmafilmhez hasonló” nem tudom másnak tekinteni, mint a téma elbagatellizálásának irányába tett lépést. A számítógépes modellek által is feltételezett működőképes átmeneti formák létezését (ráadásul egymással viszonylag közeli rokonságban álló fajokban) nem lehet egy legyintéssel elintézni és kikerülni, bármennyire is zavaró az ID mozgalom számára. Az Ön által szükségesnek tartott molekuláris lépések dokumentálásanak terén is sok előrelépés történt az elmúlt évek során. Mint arra előző levelemben is utaltam, fény derült például arra, hogy különböző állatokban ugyanazon a gének termékei (Pax, Six, Eya, Dach) felelősek a szemfejlődés első lépéseinek szabályozásáért. Sok mindent tudunk már arról, hogy ezen gének kódoló szekvenciája hogyan változott az evolúció során és csak idő kérdése, hogy a kevésbé komplex modellállatok genom projektjei is beinduljanak, amelyek végén még pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen DNS- szintű változások vezettek az egyre bonyolultabb látószervek kialakulásához. Pusztán abból a tényből, hogy napjainkban még vannak olyan kísérletek, amelyeket nem végeztek el, hogy vannak olyan DNS szakaszok, melyeket nem szekvenáltak meg, sem az nem következik, hogy ezekre nem fog sor kerülni, sem az, hogy az evolúciós elmélet bajban lenne.

Egyébként ha már leragadtunk a szemnél, akkor ejtsünk szót a szerv tökéletlenségeiről. Hiszen ha valaki leemel egy anatómia atlaszt, akkor azonnal látható, hogy a szem korántsem annyira tökéletes mint azt az ID hívői sugallják. Megfigyelhető, hogy a retina fényérzékeny sejtjei idegek és erek kusza sokasága alatt helyezkednek el és ki ne hallott volna már a vakfoltról, szemünk egy másik hibájáról. Ugyan milyen magyarázatot ad erre az ID, milyen megfontolásból alkotott a mozgalom hívei szerint a Tervező ilyen tökéletlen (ún. inverz) szemet a gerinceseknek, hiszen az everz szemek léte a puhatestűekben bizonyíték arra, hogy lehet ezt másképpen is? Hasonló megfontolásból azt is érdekes lenne megtudni, hogy az ID mozgalom hívei szerint mi célja az ismeretlen Tervezőnek például a funkciótlan csökevényes (vesztigiális) szervekkel, azaz miért alakulnak ki a kigyók és lábatlan gyíkok embrionális fejlődése során a végtagkezdemények, miért van a delfineknek és bálnáknak hátsó végtagja az egyedfejlődés korai szakaszaiban, vagy a madaraknak fogkezdeményei? Miért van az emberi magzatnak 4-5 hetes korában a testhossz kb. 10%-át kitevő farka? Az evolúciós elmélet kínál mindezen megfigyelésekre magyarázatot (az evolúció „hozott anyagból” dolgozik, vagyis az elődök tulajdonságainak megváltoztatásával alakulnak ki új megjelenési formák – a fenti példák többségében például bizonyos sejtcsoportok később bekövetkező apoptotikus pusztulásával), de kíváncsi lennék, hogyan értelmezik ezeket a jelenségeket az ÉRTEM tagjai.

Az abiogenezishez visszakanyarodó kérdése kapcsán először is megismételném a Farkas Ferencnek írott levelembe foglaltakat: bolygónk történetének erről a korszakáról valóban keveset tudunk, még az sem eldöntött, hogy pontosan milyenek voltak a fiziko-kémiai körülmények az ősi Földön (de lássuk be, ha a nyomozó néhány milliárd év késéssel ér a tetthelyre, időbe kerül rekonstruálni a helyszínt). Ennek megfelelően számos elmélet létezik az abiogenezis egyes lépéseiről és jelen pillanatban nincs okunk mindegyiket elvetni. Az azonban bizonyos, hogy abból, hogy ma milyen gyakorisággal alakulnak ki a természetben RNS-aminosav/peptid kötések, nem lehet a múltra nézve következtetéseket levonni, már csak azért sem, mert a ma mindenütt jelenlevő RNS- lebontó enzimek (RNázok) kialakulása előtt a környezetünkben nagyságrendnyivel nagyobb koncentrációban lehettek jelen az RNS molekulák. Evolúcióról és természetes szelekcióról, tágabb értelemben, pedig az első replikátorok feltűnésétől fogva beszélhetünk (legyenek azok RNS- vagy nem RNS- alapúak), és nem feltétlenül az első élőlények megjelenésétől kezdve.

Az evolúció falszifikációs kritériumai kapcsán született észrevételei sajnos a legtöbb esetben nem jogosak:
1.-2. - Az első két pont kapcsán Ön téved, ha pl. egy anatómiailag a kutyával közeli rokon élőlényre bukkannánk amelynek nem DNS az örökítőanyaga vagy nem az univerzális kódot használja DNS-ében az azonnal az evolúciós elmélet azonnali halálát jelentené. Nem hiszem, hogy lel olyan biológust, aki ezt másképpen gondolná. (Az Ön analógiája az extremofilekkel kapcsolatban sántít. Egyrészt ezek az élőlények az univerzális kódot használják örökítőanyaguk kódolásához, vagyis semmiben nem mondanak ellent a közös őstől való leszármazás elvének. Másrészt, az, hogy olyan biokémiai utakat alakítottak ki, melyek segítségével a lehető legjobban alkalmazkodtak extrém környezetekhez, pont egybeesik azzal, amit a természetes szelekció okán az evolúciós elmélet megjósol.)
3. - Mint arra már előző levelemben is utaltam, amennyiben a kodonhasználat-gyakoriság radikálisan különbözne rokon fajok között, akkor a fehérjéik és génjeik alapján szerkesztett filogenetikai fák jelentősen eltérnének. Ennek kvantifikálására a következő pontban térnék ki.
4. - Természetesen az orthológ fehérjék által szerkesztett fák különbözhetnek egymástól, hiszen egyes fehérjék különböző fajokban különböző ütemben változhatnak. Ami igazából fontos: az egyes fák alapvető topológiája. Ez elvileg különbözhetne olyan mértékben, hogy kérdésessé tenné az evolúciót, de én konkrét esetről egyáltalán nem tudok. Ha megengedi, egy kicsit hosszabban kifejteném, mit is gondolok a topológiai hasonlóság alatt, mert megfigyelésem szerint az Ön által felvetett kérdés azért fordul elő rendszeresen a kreacionisták érvrendszerében, mert nincsenek megfelelő ismereteik a filogenetikai fák szerkesztése mögött álló statisztikáról. Ha tizenegy fajt vizsgálunk, akkor könnyen belátható, hogy elvileg igen sok (kb 655 millió) különböző fát szerkeszthetnénk ezek összekapcsolására. Annak a statisztikai esélye, hogy (amennyiben elvetjük a közös eredet gondolatát) öt fehérje vizsgálatakor teljesen egyforma fákat találjunk egészen elenyésző (5.4*10^-36). Egyetlen inkongruens ág (amely helyzete nem azonos az öt vizsgált fában) léte természetesen már növeli az esélyét annak, hogy véletlenszerű folyamatról van szó, de még mindig elhanyagolható (7.8*10^-30) annak az esélye, hogy a fák hasonlósága a véletlenből eredjen. Utóbbihoz 7-8 ág inkongruenciájára van szükség. [11] Innen is jól látható, hogy amit Ön David Penny cikkének Achilles- sarkaként vél felfedezni, valójában korántsem az, az általuk szerkesztett fák igencsak pontosak. (Egyébként megjegyezném, hogy a cikk írásakor, 1982-ben, még igencsak gyerekcipőben jártak a különböző filogenetikai módszerek, ráadásul a szerzők meglehetősen rövid szakaszokat hasonlítottak össze. Megkockáztatom, hogy a ma használatos módszerekkel még kevesebb eltérést tapasztalnánk az egyes fák között.) De ha már szóba került David Penny neve, akkor ajánlanám figyelmébe egyik pár éve publikált cikkét [12], amelyben (ha már az ID mozgalom hívei nem jeleskednek ebben) megpróbál tesztelhető predikciókat felvetni az ID kapcsán. Konkrét példájában a fotoszintetikus enzimekre utal; amennyiben tervezést tételezünk fel, akkor logikusnak tűnne, hogy a hasonló körülmények között élő növényekben (kaktusz és sivatagi füvek) ezek az enzimek hasonlóbbak mint legyenek mint a különböző éghajlatokon élő fűfajták között. Talán mondanom sem kell, a valóságban nem ez a helyzet; a füvek enzimei sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint a kaktuszéhoz, pontosan mint azt az evolúciós elmélet alapján várjuk.
5. - Ezen pontnál sajnos Ön igen nagyvonalúan átlép afelett, amit én állítottam, és olyasmit próbál megcáfolni, amiről nem szóltam. De ettől eltekintve sem lelem se fülét, se farkát cáfolatának. Nem egészen világos számomra, hogy mi abban a gond, hogy a csíralemezekkel rendelkező állatoknak a csíralemezeiből alakulnak ki a szervei, a csíralemez nélküliek (amelyek a filogenetikai fákon a csíralemezes állatoktól jól elkülönülő „ágon” találhatóak) szerkezete pedig nem. Azt pedig, hogy a testüreg és a testüregnélküli szivacs kamrái milyen alapon hasonlíthatóak össze, végképp nem értem...
A gerinchúrosok velőcsöve valóban sokféleképpen alakulhat ki. Ön pusztán annyit felejt el megemlíteni, hogy ezek a mechanizmusok egyetlen állaton belül is fellelhetőek. Például az egér és csirke velőcsövének az első része elsődleges neurulációval, a neuroektoderma betűrődésével alakul ki, azonban a velőcső vége másodlagos neurulációval, mesenchymális sejtekből [13].
6. - Hogy példázzam, mire gondoltam potenciális fosszilis cáfolatként előző levelemben, engedje meg, hogy idézzem a neves brit genetikust, JBS Haldane-t: „fosszillis nyulak a prekambriumban”.
Michael Cremo a Jetit és más anekdotikus „leleteket”, dokumentált hamisítványokat tudományos tényként felvonultató könyve sajnos nemigen képezheti komoly vita tárgyát. Cremo úr, mint arra kritikusai élesen rámutatnak, kétségtelenül nagyon lelkesen összegyűjtötte a 19. sz. végi, 20. sz. eleji antropológiai és archeológiai leletek és mendemondák közül azokat, amelyeket saját világképe igazolásához alkalmasnak vélt, csak éppen ezirányú munkássága nélkülözött mindennemű tudományosságot [14,15,16,17]. (A kritikákra írt válasza sem sikerült sokkal meggyőzőbbre mint maga a könyv [18].) Több évvel ezelőtt (ha jól emlékszem pont Michael Cremo 1997-es SOTE-n tartott előadása után) megfordult a kezemben a Forbidden Archeology (FA) magyar nyelvű kiadása, de nem emlékszem arra, hogy akárcsak egyetlen, valóban komolyan, napjaink tudományos igényei szerint feltárt ásatás belekerült volna. (Amennyiben tévednék, kérem javítson ki.) Legalábbis érdekes, hogy mialatt Ön a biológusoktól elvárja a nagymértékű pontosságot, addig a FA esetében ettől nagyvonalúan eltekint...
Nem hagyhatom szó nélkül, hogy sajnos Ön hűségesen visszhangozza Michael Cremo minden bizonyítékot nélkülöző összeesküvés-elméletét, kétségbevonva többezer kutató becsületességét, szakmai hitelét és kompetenciáját, integritását. Ezek nagyon komoly vádak, ilyesmivel nem szoktak és bizonyítékok nélkül nem is szabad dobálózni.
7. - Amennyiben elvetjük az evolúciós elméletet, a közös eredet gondolatát, személy szerint nem látok semmilyen más logikus magyarázatot arra, hogy fehérje- vagy DNS- szekvenciájukban (és itt elsősorban a minden élőlényben fellelhető riboszómális- valamint az ún „háztartási” (housekeeping) génekre, fehérjékre gondolok - ezt valóban nem tettem nyilvánvalóvá előző levelemben, elnézést) hasonló élőlényeknek analóg funkciókat betöltő szervrendszerei is hasonlóak legyenek. Miért ne lehetne akkor, hogy pl. a 16S rRNS- szekvenciák alapján szerkesztett filogenetikai fákon egymás mellett található két faj közül az egyik tüdővel, a másik tracheával lélegezzen? Ha ismer ilyen alternatív magyarázatot, kérem, ossza meg velem.

Az ID potenciális falszifikációs kritériumaként Ön Behe klasszikusnak számító flagellum- tézisét hozza fel. Mint azzal gondolom, mindketten tisztában vagyunk, a flagellum eredetére létezik evolúciós magyarázat, mégpedig a harmadik típusú szekréciós rendszerek (Type III Secretory System – TTSS) révén [19]. Ezek a szekréciós rendszerek ugyan szerkezetükben lényegesen egyszerűbbek, mint a flagellum, de számos fehérjét tartalmaznak, amelyek a flagelláris fehérjék közeli orthológjai [20], vagyis Behe állításával ellentétben a jelek szerint a flagellum komplexitása tovább csökkenthető, és az így kapható molekuláris együttes is működőképes lesz. Ahol Behe és követői egy konstans hibát követnek el, az az, hogy nem hajlandók komolyan fontolóra venni annak a lehetőségét, hogy a flagellumot alkotó fehérjék eredetileg esetleg más funkciók betöltésére jöttek létre és csak később hozták létre a flagellumot. Történik ez, mint már említettem, annak ellenére, hogy Behe maga is elismeri, hogy nem kizárható: „Even if a system is irreducibly complex (and thus cannot have been produced directly), however, one can not definetly rule out the possibility of an indirect, circuitous route”, azaz „még ha egy rendszer lecsökkenthetetlenül komplex is (vagyis közvetlenül nem hozható létre), nem zárható ki teljesen egy indirekt, kerülő út léte”[21]. Tanulságos volt, ahogy egy, az American Museum of Natural History-ben rendezett fórumon Kenneth Miller erre a hibára rámutatva megszorongatta Behet [22]. Ön természetesen azt fogja most a szememre vetni, hogy a biológusok nem tudják „lépésről-lépésre” dokumentálni az átmenetet, amire nekem ugyanaz a válaszom, mint a szem esetében volt: még nem. Azonban meggyőződésem, hogy ahogy a paleontológusok kitartó munkája hiteltelenné tette a klasszikus kreacionista érvelést, mely szerint nincsenek átmeneti fosszíliák, amelyek bálnák szárazföldi eredetét bizonyítanák, ugyanúgy csak idő kérdése, hogy a flagellum eredete is csak egy lábjegyzetté váljon ebben a történetben.

A Quinn – Lakatos idézettel természetesen egyetértek, azonban véleményem szerint Ön téves következtetést von le az evolúció elméletére vonatkozóan (azon túl is, hogy „rezisztens minden elméleti falszifikációs kísérlettel szemben”) . Való igaz, hogy részleteiben változott az elmélet (legutóbb komolyabban Kimura neutrális molekuláris evolúciós elgondolása révén), de az alapvető tézis, a közös őstől való leszármazás darwini gondolata mindmáig változatlan maradt! (Egyébként ha már szóbajött Motoo Kimura neve, őszintén ajánlanám az ID-mozgalom figyelmébe az elmélete történetét, mert jól mutatja, hogyan lehetett tudományos alapon kihívást intézni a klasszikus neodarwinizmus ellen. Kimura igazát végül mindenki belátta és mára gondolatmenete szerves részévé vált az evolúció elméletének.)

Mindezek alapján nem látok okot arra, hogy felülvizsgáljam eddigi álláspontomat, miszerint ellentétben az evolúció elméletével, amely kielégíti a tudományos elmélet feltételeit (Popper szerint is [23, 24]), az ID nem más mint áltudományos köntösbe bújtatott kreacionizmus, amelynek semmi keresnivalója nincs a természettudományos oktatásban (egyébként ez a „vaskalapos” Nature szerkesztőségének is a véleménye [25]).

Végezetül köszönöm meghívását egy személyes találkozóra. Természetesen nem zárkózom el egy négyszemközti beszélgetéstől, de egyelőre nem tudom biztosan, hogy mikor fogok Magyarországon tartózkodni, ezért nem áll módomban pontos időpontot vagy idő intervallumot ajánlani e találkozóra. Megértését ez ügyben előre is köszönöm.

Üdvözlettel,

Varga Máté

---

[1] http://www.ncseweb.org/article.asp?category=18
[2] http://www.lehigh.edu/~inbios/news/evolution.htm
[3] Jospeh P. Kahn: The Evolution of George Gilder (The Boston Globe, 2005.07.27)
[4] Chris Mooney and Matthew C. Nisbet: Undoing Darwin (Columbia Journalism Review 2005/Sept-Oct)
[5] Intelligent design rears its head (The Economist, 2005.07.28)
[6] Richard Dawkins, Jerry Coyne: One side can be wrong (The Guardian, 2005.09.01)
[7] Jerry Coyne: The Faith That Dare Not Speak Its Name (The New Republic, 2005.08.11)
[8] Verlyn Klinkenborg: Grasping the depth of time (International Herald Tribune, 2005.08.25)
[9] Daniel C. Denett: Show Me the Science. (The New York Times, 2005.08.28)
[10] Claudia Wallis: The Evolution Wars (Time, 2005.08.15)
[11] http://www.talkorigins.org/faqs/comdesc/incongruent.html
[12] Penny, D., Hendy, M.D. and Poole, A.M. (2003) Testing fundamental evolutionary hypotheses. J of Theor Bio 223: 377-385.
[13] Lowery, L.A. and Sive, H (2004) Strategies of vertebrate neurulation and a re-evaluation of teleost neural tube formation. Mech Dev 121(10): 1189-97.
[14] Wade Tarzia: Forbidden Archeology – Antievolutionism Outside the Christian Arena. Creation/Evolution 34:13-25, 1994
[15] Bradley T. Lepper: Hidden History, Hidden Agenda. Skeptic vol. 4, no. 1, 1996
[16] Colin Groves: Creationism – The Hindu View. The Skeptic vol. 14, no. 3, 1994
[17] Michael Brass: The Antiquity of Man - Artifactual, Fossil and Gene Records Explored
[18] http://www.ncseweb.org/resources/rncse_content/vol19/3185_iforbidden_archaeologys_imp_12_30_1899.asp
[19] http://www.talkdesign.org/faqs/flagellum.html
[20] Blocker, A., Komoriyaand, K. and Aizawa S.-I. (2003) Type III secretion systems and bacterial flagella: Insights into their function from structural similarities. PNAS 100(6): 3027-3030.
[21] „Darwin's Black Box”, 2003-as, papírborítós kiadás, 40. oldal
[22] http://www.ncseweb.org/resources/articles/7819_part_07_dr_michael_behe_dr_10_31_2002.asp
[23] Popper, K.R. (1978) Natural Selection and the Emergence of Mind. Dialectica 32: 339-355.
[24] http://www.bbc.co.uk/bbcfour/audiointerviews/profilepages/popperk1.shtml
[25] Keeping religion out of science class. (Editorial) Nature 436: 753.