Viszontválasz₂ Farkas Ferencnek

Tisztelt Farkas Ferenc!

Érdeklődéssel olvastam határozott véleményét a korai Földön uralkodó körülményekről, hiszen a legjobb tudomásom szerint ezen körülmények még korántsem tisztázottak. Olyannyira nem, hogy napjainkban is izzó tudományos vita tárgyát képezik, melyet a világ vezető tudományos lapjainak oldalain követhetünk figyelemmel. Legutóbb néhány hónapja a Science-ben jelent meg egy cikk [1], amely alaposan felforgatta a néhány éve uralkodó (közel) egységes nézetet, mely szerint bolygónk ősi atmoszférája valószínűleg CO₂-ban gazdag volt és egyáltalán nem redukáló, mint ahogy azt Miller-Urey kísérlet feltételezte. A cikk szerzői által alkalmazott modell szerint bár az ősi atmoszféra valóban nagy mennyiségű szén-dioxidot tartalmazott, de emellett még több, közel 30%-nyi hidrogént is. Ezáltal a szervesanyag-képződés szempontjából kritikus H₂/C arány nagyobb lesz mint 1, amely korábbi modellekhez képest több nagyságrenddel nagyobb prebiotikus szervesanyag-koncentrációt tesz lehetővé.

Köszönöm észrevételét az előző levelemben a genetikai kód kialakulásával kapcsolatban írtakra. Természetesen nem állt szándékomban olyasmit sugallni, hogy az RNS-molekulák aminosavakhoz való kötődése bármilyen “tudatosságot” feltételez. Egyszerű szelekciós mechanizmusról van szó, ahol az aminosavak kofaktorként való “alkalmazása” a ribozimek által katalizált reakciók hatásfokát növelhette. Valóban pontatlanul fogalmaztam, hiszen az “előnyt” nem közvetlenül az RNS molekula, hanem az őt tartalmazó hipotetikus (az “RNS-világ” elmélet szerint a ma ismert sejtes szerveződést megelőzően létezett) ribo-organizmus élvez(het)te.

Ellenben az Ön megjegyzése, mely szerint “RNS előállításhoz fehérje kell, fehérje előállításhoz RNS” csak részben felel meg a valóságnak. A fehérjék előállításához valóban szükség van RNS-molekulákra (sőt, ma már a fehérjeszintézis mindegyik lépése megoldható ribozimekkel [2]), de az RNS polimerizációhoz nem feltétlenül kell fehérje. Néhány évvel ezelőtt ugyanis egy sikerült olyan ribozimet izolálni, amely nagy pontossággal képes egy RNS templát szálat lemásolni [3].

Az “RNS-világnak” nevet adó nukleinsav spontán képződése valóban valószínűtlen, de az abiogenezissel foglalkozó kutatók közül senki nem is gondolja, hogy az “RNS-világ” minden előzmény nélkül jött létre. Abban konszenzus van, hogy az RNS szerkezetileg túl komplex ahhoz, hogy ez lehessen az első információ hordozó, abban ellenben már kevésbé, hogy mi kódolhatta az RNS kialakulását megelőzően az információt. A népszerűbb elméletek közül az egyik treóz alapú oligonukleotidokat (ún. TNA) valószínűsít mint korai információkódoló molekulákat [4, 5]. Ennek az az előnye, hogy stabil kettős spirált képes létrehozni komplementer RNS- vagy DNS- molekulákkal, továbbá a tetrózszintézis a ribózszintézisnél egyszerűbb folyamat, glikolaldehid és formaldehid reakciójával jöhet létre [6]. Egy másik elmélet peptid-nukleinsavakban (PNA) látja az ősi kódolómechanizmus kulcsát [7], míg megint mások a montmorillonite nevű agyagban [8]. Hogy ezek közül melyik jár legközelebb a valósághoz, ma még nem tudjuk, sőt az is elképzelhető, hogy sosem fogjuk megtudni, hiszen a pre-RNS világ(ok)nak (mai tudásunk szerint) nem maradt nyoma. Ez azonban még nem ok arra, hogy ne is próbáljunk meg kérdéseket feltenni és válaszokat keresni rá. A molekuláris biológia és biokémia elképesztően sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, a DNS-t fél évszázada, a ribozimeket pedig alig negyedszázada ismerjük, s mára mégis már annyira beépültek általános tudásunkba, gondolkodásunkba, hogy nem is igen tudjuk elképzelni, hogyan gondolkoztak a biológusok felfedezésük előtt. Nincs tehát okunk azt feltételezni, hogy a kutatókat manapság foglalkoztató kérdések (melyek közül néhányat Ön is megfogalmazott) idővel ne lennének megválaszolhatóak a tudományos módszer segítségével.

Az izomerekhez kapcsolódó kommentárjához két megjegyzést fűznék: az Ön állításával ellentétben a cirkulárisan polarizált fény az aszimmetrikus fotolízisnek nevezett folyamat során létrehozhat enantiomerikus többletet [9], ami egyúttal megmagyarázhatja a meteoritokban található izomereloszlást is, másrészt nem értem, hogy Ön milyen megfigyelés(ek) alapján tartja elképzelhetőnek a Murchinson-meteorit L-aminosav többletének biotikus eredetét.

Az Ön által emlegetett Michael Cremo könyv tudományossága egy átlagos Erich von Däniken könyvével vetekszik és leginkább arra bizonyíték, hogy a kreacionista tábor lelkesedése az aprólékos dokumentálás iránt (ami minden evolúciókritikájuk alfája és omegája próbál lenni) milyen hamar köddé foszlik, amikor olyan publikációkról esik szó, amelyek a saját világképükhöz jól illeszkednek. Így aztán nem is pazarolnék rá több szót.

Az evolúció darwini elmélete élő (azaz durva megközelítésben: szaporodásra, variációra, környezetükkel interakcióra és anyagcserére képes) szervezetekre vonatkozik. Ezért az Ön “evolucionista” példája olyan, mintha az evolúciót egy agyagtömb, egy mészkődarab és egy gránitszikla illusztrálásával akarnánk megmagyarázni: értelmetlen. (Emellett magyarázatát olvasva (pl. “fejlődés iránya”, “evolúciós lépcső következő állomása”) felmerült bennem a gyanú, hogy az Ön számára az evolúció egy meghatározott végcél felé haladó folyamat, melyet ún. “evolúciós létrával” lehet ábrázolni. Ez a felfogás azonban hibás, az evolúciónak nincs meghatározott “végcélja”, ezért szokták a közös őstől való leszármazást illetve a különböző körülményekhez való adaptálódást “evolúciós fával” ábrázolni.)

A néhai II. János Pált minősítő véleményére nem reagálnék. Úgy gondolom, hogy a volt pápa személyének megítélése mindenkinek a magánügye. Ettől függetlenül azonban azt Ön sem tagadhatja, hogy nem volt “marxista-materialista” akárcsak rengeteg más ember sem, akik ettől függetlenül még elfogadják az evolúció elméletét.

Végezetül, az ID oktatással kapcsolatban csak ismételni tudom magamat: az ID egy vallási-filozófiai gondolatrendszer, amely értelmezhetetlen a tudományos módszer keretei között. És ameddig nem képes a tudományos módszer elvárásainak megfelelni, addig nincs helye a természettudományos oktatásban.

Üdvözlettel,

Varga Máté

---

[1] Tian, F., Toon, O.B., Pavlov, A.A. and de Sterck, H. (2005) A hydrogen-rich early earth atmosphere. Science 308:1014-1017.
[2] Tamura, K. and Alexander R.W. (2004) Peptide synthesis through evolution. CMLS 61(11):1317-30.
[3] Johnston, W.K., Unrau, P.J., Lawrence, M.S., Glasner, M.E., and Bartel, D.P. (2001) RNA-catalyzed RNA polymerization: accurate and general RNA-templated primer extension. Science 292:1319-25.
[4] Schöning, K.U., Scholz, P., Guntha, S., Wu, X., Krishnamurthy, R. and Eschenmoser, A.(2000) Chemical Etiology of Nucleic Acid Structure: The alpha-Threofuranosyl-(3'->2') Oligonucleotide System. Science 290, 1347 -1351.
[5] Orgel, L. (2000) ORIGIN OF LIFE: A Simpler Nucleic Acid. Science 290: 1306-1307.
[6] Pizzarello S, Weber AL. (2004) Prebiotic amino acids as asymmetric catalysts. Science 303(5661):1151.
[7] Nelson, K.E., Levy, M. and Miller, S.L. (2000) Peptide nucleic acids rather than RNA may have been the first genetic molecule. PNAS 97:3868-3871.
[8] Franchi, M. and Gallori, E. (2005) A surface-mediated origin of the RNA world: biogenic activities of clay-adsorbed RNA molecules. Gene 346:205-14.
[9] Bailey, J. (2001) Astronomical Sources of Circularly Polarized Light and the Origin of Homochirality. Orig. Life. Evol. Biosphere 31(1-2):167-83.
[10] Podlech, J. (2001) Origin of organic molecules and biomolecular homochirality. CMLS 58:44-60.