CB_banner_new.jpg
Csőrrendszer genetika

Csőrrendszer genetika

2016.04.24. 21:41 dolphin

geospiza_grant_2.jpg

Mint az evolúció egyik leghíresebb példája, a galapagosi pintyek csőreinek változékonysága Darwin óta fontos kérdésköre a biológusoknak. A blogban mi magunk is számos alkalommal foglalkoztunk a témával, legutóbb bő egy éve, amikor azt mutattam be, hogy a legújabb szekvenálási technológiák segítségével miképp lehet olyan géneket azonosítani, amelyeknek fontos szerepük lehetett a csőralakok evolúciójában.

Most ugyanez a csoport, folytatva a korábbi munkát, egy olyan közelmúltbeli példát vett tüzetesebb molekuláris górcső alá, amiről szintén megemlékzetünk már korábban a blogban: a 2006-ben a galapagosi pintyek vizsgálatát évtizedek óta végező Grant házaspár arról számolt be, hogy néhány évvel korábban a Daphne-szigeten bekövetkező szárazság miatt a helyi, közepes méretű madarakból álló Geospiza fortis populáció megtizelődött, és csak azok az egyedek maradtak életben, akiknek az átlagosnál kisebb csőrük volt (így a kisebb magvakat is el tudták fogyasztani). A természetes szelekciós esemény hatásaként tehát egy új csőrforma terjedt el a szigeten (a fenti képen amolyan "előtte - utána" állapot látható).

Mivel a Grantek áldozatos munkájának köszönhetően rengeteg minta áll rendelkezésre az évek során itt fészkelő madarakból, annak is utána lehetett járni, hogy milyen genetikai okok állnak a csőrkisebbedeés mögött. 

Csőrrendszer genetika Tovább
Hardcore gyógynövények

Hardcore gyógynövények

„Isten génpiszkált patikája, gyógyír minden bajra”

2016.04.15. 18:32 Kalmár Éva

Aki azt hitte, hogy teakeverékkel és „természetes alapanyagokkal” fogunk foglalkozni, az sajnos téved. Itt most olyan növényeket szeretnék sorba venni, amelyek megoldást jelenthetnek társadalmi szintű problémákra. A biotechnológiát szeretik színek szerint rendezni, ezeknek a területeit szeretném megmutatni, az aranyat és a lilát most direkt kihagyom, pusztán azért, mert nem kifejezetten illenek ide, a kékről meg már van egy egész cikk itt a blogon.

areas_of_biotechnology.png

A zöld biotechnológia

A verseny a biotechnológia minden területén állandó. A leginkább terítéken levő terület (szó szerint) a zöld biotechnológia, egyben a legvitatottabb azoknak, akik csak a felszínt kapargatják, mert ennek van a legnagyobb visszhangja.  Jó példa erre Hawaii meg papaya (Carica papaya). A papaya Hawaii nagyon fontos exportcikke volt, de a nyolcvanas években megjelent Papaya Ringspot Virus tömegesen tette tönkre fákat, ezért előállítottak egy GM fajtát ami rezisztens erre a vírusra, ennek is vegyes a fogadtatása, Japánban például egyáltalán nem látják szívesen. De nekik van sajátjuk.

A bal oldali képen egy nem vírusrezisztens és egy rezisztens papaya ültetvény látható. A jobb oldali kép szerzője eléggé érdekesen méri a bukás fogalmát.

 

papaya2.jpg

papaya.jpg

A környezetszennyezés egy eléggé top téma, és mivel ebben a besorolásban ide tartozik a környezeti biotechnológia is, meg kell említenem, hogy a bioremediációban eddig is hatékonyan vetettek be növényeket a talajok és az élővizek in situ tisztítására. Külön örömhír, hogy nem különösebben ritka növényekről van szó, csak olyanokról amikkel minden nap találkozunk pl. csenkesz, lóhere…stb. Ezeknek a hatékonyságát növelendő 2001-ben egy német kutatócsoport kísérletezett transzgénikus barna mustár, lúdfű, dohány és repce fajtákkal. Azonban ezeket még csak laboratóriumi körülmények között sikerült tesztelni, és egyelőre hatékonyabbnak bizonyult a mikrobák felhasználása.(A zöld biotechnológiával kapcsolatban további érdekes cikkek elérhetőek a blogon: például az arctic almáról, az élelmiszerpazarlásról, avagy a kukorica hozamáról).

A sárga biotechnológia

Nem is olyan régen a sárga biotechnológia még a zöldhöz tartozott, és ők voltak a második generációs transzgénikus növények, azaz azon fajták, amelyeket azzal a céllal állítottak elő, hogy a táplálkozási értéküket növeljék. Az aranyrizst azért találták ki, mert feltűnően sok ember nyomorog Ázsiában és Afrikában és naponta maximum egy tál rizst engedhet meg magának, az egyoldalú diéta pedig nem szokott jóra vezetni. Egyes becslések szerint évente kb. egymillió ember, főleg gyerekek vakulnak vagy halnak meg, mert nem kapják meg a megfelelő dózisú A-vitamint. Ezért gondoltak egyet, és némi génmódosítással előállítottak egy fajtát, ami béta-karotint termel. De hála a Greenpeace tudománytalan, öncélú hisztériakeltésének aggodalmában tett erőfeszítéseinek, ez a mai napig nem került termesztésbe. Hasonló törekvés volt a szójával, amikor brazil dió génekkel próbáltak javítani az aminosav összetételén, de sajnos a végtermék ugyanolyan allergén lett mint a brazil dió.

Kisebb hírverést kapott, de szépen menetelt a közelmúltban a lila paradicsom, a Cathie Martin professzorasszony (aki amúgy egy brit tudós) által vezetett csoport (ami brit tudósokból áll) fajtája az ’Indigo rose’ többek között antocianint termel, melynek egészségvédő tulajdonságát már többszörösen bizonyították. Antocianint a bogyós gyümölcsök is termelnek, de ezek a paradicsomnál sokkal drágábbak. Ezen kívül az Indigo rose-nak magas a lé hozama és sokáig polcon tartható, és nem mellesleg nagyon jól néz ki. Mielőtt bárki kiborulna, van szelekciós nemesítéssel előállított lila paradicsom is, de ennek alacsonyabb az antocianin-tartalma.

Balról jobbra: Cathie Martin munkatársával, az általuk nemesített ’Indigo rose’ és egy hagyományos paradicsommal, valamint az előbb említett, hagyományos nemesítéssel előállított ’Cherokee Purple’ fajtával.

indigo_rose.png

chirokee_purple.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

A fehér biotechnológia

 A harmadik generációs transzgénikus növényeket, amelyek egyfajta bioreaktorok, az új besorolás piros azaz orvosi, és fehér azaz ipari biotechnológiára szedte szét.

A fehér biotechnológiát már régóta használ az emberiség, hiszen szoktunk erjeszteni, fermentálni ezt-azt (főleg szeszt), rávettünk pélául Escherichia coli-t, hogy inzulint termeljen, Streptococcus equi subsp. zooepidemicus-t hogy hialuronsavat termeljen, amit izületi bántalmak esetén alkalmaznak. Továbbá növényeket is meg lehet hasonló ipari szívességekre kérni.

Az egyik égető probléma amit meg kellene oldani, az az energiaforrásoké. Cukornádból jó kis bioetanolt lehet előállítani, és elmondhatjuk, hogy a forgalmazott benzin 10-20%-a már ilyen etanol, de mielőtt belelkesednénk, azért nem árt, ha tudjuk, hogy Henry Ford első automobilja 100% etanollal üzemelt, és Braziliában pedig ezek a cukornádból készült bioetanol üzemanyagok teljes mértékben versenyképesek. Itt is a költséghatékonyság követeli meg az innovációt, mert amíg drága, senki sem fogja megvenni.

A dolog ott vált nagyon érdekessé, amikor valaki ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy poliésztert állítson elő növényekből, és meg is valósította. Ez azért olyan nagy szám, mert így lebomló műanyagokat lehet előállítani, ami, ha valaki elmúlt 10 éves, akkor tudja hogy az emberiség egyik legnagyobb vágya, és az elmúlt 20 évben sokan dolgoztak ezen. Az egyik sikeres jelölt a 3-hidroxisavakból (PHA) álló poliészter, amit sok baktérium állít elő energiatárolásra. A legnagyobb mennyiségben Ralstonia eutropha termel PHA-t, az acetil koenzimA-ból szintetizált 3-hidroxi-butirátot, ez száraz tömege 85%-át teszi ki, az pedig nem kevés. Akkor most miért is nem csak kizárólag lebomló műanyagokat használunk? Mert így is akár tízszer többe kerül mint a kőolaj alapú. Erre a tudomány a növények felé fordult, és próbálják a folyamatot gazdaságossá tenni, 1999-ben az AstraZeneca és a Monsanto vetette bele magát a projektbe, de sajnos hamar elment a kedvük a hatalmas költségek és a várható fogyasztói hiszti ellenállás miatt. A nagy áttörést a Dupont hozta, aki nem mellesleg a nejlon legrégebbi gyártója (milyen ironikus) az 1,3-propándiollal (PDO), ami egy puha és rugalmas anyag, és gyakorlatilag kukoricából állítják elő, a termék a Sorona® nevet kapta, és a cél, hogy széles körben felhasználják textíliák előállítására. A Cargill azonban eggyel tovább lépett, és a kukoricából fermentált tejsavból állítottak elő polimereket, NatureWorks™ néven, ez egy igazi áttörés mert a ruházattól kezdve a csomagolóanyagon át a bútorokig gyakorlatilag bármi előállítható belőle.

A piros biotechnológia

Az orvosi, avagy a piros biotechnológia már önmagában is egy kicsit félelmetesnek, növényes vonatkozásban pedig nagyon félelmetesnek hangzik, amolyan gyógynövény 2.0. Tulajdonképpen remekül hangzik, hogy még jobban kiaknázzunk egy tudományterületet, a gyógynövényekét, de ennél ez már kissé messzebb ment. Bár az orvosi biotechnológiának a transzgénikus növények felhasználása egy (egyelőre) viszonylag apró szelete, eredmények azért vannak. 2006-ban egy kanadai cég állt elő inzulin-termelő sáfrányos szeklicével (Carthamus tincturius). Hasonlót burgonyával csináltak, de tulajdonképpen se szeri se száma az olyan projekteknek amik vagy hatóanyagok kifejlesztésére, vagy az előállítás költségeinek csökkentésére fókuszálnak. Indiában például a kutatások kereszttüzében a Morinda citrifolia áll, ami nem más mint a noni gyümölcs. Igen, az a noni. A végén kiderül, hogy tényleg jó valamire, vagy talán beleteszik végre azt a sok jóságot ami a körülötte tomboló hype idején találtak ki róla.

Már sikerült interleukin2-t kifejeztetni burgonyával. Dohányban pedig sikeresen állítanak elő IgG és IgM antitesteket, de a veszettség elleni védekezésben is új távlatok nyíltak. A rákterápiák terén pedig a CD30 ellenes monoklonális antitestek előállítása halad amit lucernából nyernek, amivel a Non-Hodgkin szindróma kezelésében már a klinikai tesztelés első fázisában tartanak. A CD30 részt vesz a tumorsejtek energetikai folyamataiban, és a kemoterápiát kiegészítendő az antitest terápiában gyakran használják az CD30 ellenes monoklonális antitesteket, ezután is így lenne, csak költséghatékonyabban történne.

Barna biotechnológia

Kissé alulértékelt, de szintén hatalmas potenciállal bíró terület a barna biotechnológiáé, ami a száraz, sivatagos területek kihasználását célozza. Zseniális ötlet, mert ez a bolygó egyre kisebbnek tűnik, a sivatagok bevonása pedig hatalmas segítség lenne. A dolog eléggé gyerekcipőben jár, 2013-ban kezdtek el befektetőket toborozni, azóta nem jelent meg különösebb áttörés, de ki tudja.

Sötét biotechnológia

Tudom, hogy a téma sokakat már önmagában kiborít, hiszen istent játszunk, meg egyebek. De folyamatosan kontroll alatt tartjuk, nehogy ártsunk valakinek vagy valaminek. Azonban ez is túl szép és jó ahhoz, hogy a hadiipar ne tegye rá a kezét, így lett ez a sötét vagy fekete biotechnológia kategóriája, ha poénkodni akarnék, valahogy úgy képzelem el, mint a Plants vs Zombies játék karaktereit:

plantsvszombies1.png

plantsvszombies2.png

 

Ez egy aranyos játék, a valóságban azonban borsódzik a hátam, ha belegondolok, hogy miket művelhetnek az ilyen fegyverek. A hadiipar sajátossága, hogy az innovációit nem szereti kiteregetni, titkon reménykedem, hogy igazából nincsenek is neki, de kétlem, hogy 10 év alatt ne haladt volna sokat ez a terület. Viszont lehetnek pozitív hatásai, például háborús területek fitoremediációjában is részt vehetnek.

Be kell látni, hogy ezeket a kutatásokat elsősorban a profit hajtja, de nem elhanyagolható a mögöttük meghúzódó jó szándék. A laikusok, bár sokszor emlegetnek növényszörnyeket, és a természet megcsúfolását, vagy az örök slágert, miszerint "nincsenek hosszútávú kutatások" (vannak), de aki jártas a témában, annak ez semmivel sem ijesztőbb mint egy új autómodell, vagy a kerámiabevonat, és hát ezekről sincsen hosszútávú vizsgálat, a különbség a téma felkapottsága. Akinek meg esetleg jobb ötlete támad (nem, az ökológiai termesztés nem jobb, ezt már hosszútávon is bebizonyították), az ne fogja vissza magát!

A poszt a gyakornoki programunkra érkezett pályamunka, melynek szerzője LevendulaPóni.

Hardcore gyógynövények Tovább
Játékfilm természettudományt tanuló diákoknak

Játékfilm természettudományt tanuló diákoknak

2016.04.08. 11:13 Kalmár Éva

A Leideni Egyetem egyik tudománykommunikációs kurzusa (az On being a scientist) olyan filozófiai és etikai  kérdésekkel foglalkozik, mint például hogy mi is a tudomány, mihez vezet a "publish or perish" rendszer, mi számit szellemi tulajdonnak a tudományban, de előkerülnek olyan témák is, hogy kell-e egy kutatónak a szociálisan aktivnak lennie, vagy elég, ha csak kutat, illetve milyen hatása van a tudománynak a társadalomra. A kurzus során a klasszikus egyetemi előadásokkal ellentétben az órák egy-egy filmrészlet levetitésével kezdődnek, majd az adott epizódot tárgyalják ki a diákok az előadó vezetésével.

A film, amiből a részleteket levetitik, az On being a scientist egy játékfilm, profi szinészekkel, profi filmes gárda készitette, mondjuk filmes körökben igencsak alacsony költségvetésből. Ám a célközönsége nem az átlagos moziközönség, hanem, ami igencsak forradalmi változásnak számit, a kurzus jelenlegi és jövőbeli hallgatói (az On being a scientists nemsokára elérhető lesz online kurzusként a Courserán).

Hogy miért forgattak le egy komplett játékfilmet csupáncsak hallgatóknak a tudomány etikai kérdéseiről? Bas Haring, a projekt koordinátora, és a kurzus egyik előadója szerint ez egy kisérlet része, szerették volna kipróbálni, hogy a játékfilm hogyan működik a klasszikus egyetemi oktatás keretei között. Eddigi tapasztalataik alapján a film nagyon is jól alkalmazható gondolatébresztőnek, vitainditónak.

A film amúgy online mindenkinek elérhető, bármilyen oktatási célra felhasználható.

 

Játékfilm természettudományt tanuló diákoknak Tovább
Denevér és egér - 2.

Denevér és egér - 2.

2016.04.03. 21:31 dolphin

journal_pgen_1005738_g003.PNGAz evolúció által katalizált morfológiai változásoknak mindig fejlődéstani okai vannak, ugyanis a meglevő fejlődési program megváltoztatása/átírása lesz az elsődleges oka a kifejlett állatban megjelenő jelleg megjelenésének.

A denevérek szárnyának kialakulásával már többször is foglalkoztunk itt a blogban, de míg az eddigi tanulmányok leginkább korábbi fejlődéstani ismereteink alapján keresték azokat a géneket, amelyeknek fontos szerepe lehet a szárny létrejöttében, addig a napokban megjelent tanulmány-páros, az újgenerációs szekvenálási technikáknak köszönhetően egy kicsit "elfogulatlanabb", előfeltételezéseket nélkülöző megközelítést alkalmazott.

Korábban már fény derült arra, hogy az úgynevezett BMP-jelátviteli útvonal különböző tagjai miként járulnak hozzá a kéz csontjainak megnyúlásához, illetve hogyan biztosítják az ujjpercek közti bőrred fennmaradását. 

Most, a Nature Genetics-ben megjelent cikk egyrészt a denevér genom fehasználásával összeveti a mellső és hátsó végtag fejlődése során felfedezhető génexpressziós, ill. epigenetikai különbségeket, másrészt beazanosít olyan genomi régiókat, amelyek a denevérek evolúciója során különösen gyorsan változtak - s így feltehető, hogy közük lehet a csoport jellegzetes morfológiai újításának, a szárnynak a kialakításában. Ezek az ún. Bat Accelerated Regions (BAR) szekvenciák jelentik aztán egy PLOS Genetics cikk alapanyagát, és ezekkel fogunk mi is jobban foglalkozni.

Denevér és egér - 2. Tovább
Mekkora az élethez szükséges minimális genom?

Mekkora az élethez szükséges minimális genom?

2016.04.02. 14:47 dolphin

syn3-1.png

Craig Ventert soha nem lehetett azzal vádolni, hogy nem mer nagyot álmodni. A Human Genome Project alternatív "megoldásával" berobbanó öntörvényű, egyszerre csodált és kritizált kutató mostanában a saját magáról elnevezett intézetet igazgatja, és amikor nem az emberi genom minél pontosabb feltérképezésén, illetve az ehhez kapcsolódó egyénre szabott gyógyászathoz kapcsolódó projektjein ügyködik, akkor a nem kevésbé ambíciózus "szintetikus élet létrehozása" munkacímen összefoglalható kutatás izgatja.

A cél nem kevesebb, mint létrehozni egy saját maga által tervezett működésű sejtet. Ez persze a gyakoraltban még elég messze van (bármit is mondanak a bulvár(osodó) lapcímek), viszont az is jól látható, hogy a JCVI kutatói legalább egy jól körülírható, középhosszú távra szóló tervvel rendelkeznek és ezen az úton próbálnak végigmenni.

Mekkora az élethez szükséges minimális genom? Tovább
Menetelő vakhalak

Menetelő vakhalak

2016.03.27. 22:34 dolphin

25zimmer-gif-articlelarge.gif

A blogon megátalkodott rajongói vagyunk a vak halfajoknak, és ha épp nem a mexikói vaklazacról írunk, akkor is általában vakmárnák és társaik evo-devos kontextusait boncolgatjuk. Ebből a szempontból egyáltalán nem meglepő hát, ha ezek egyik délkelet-ázsiai kollegájáról, a Cryptotora thamicola-ról írunk - ami talán mégis az, a kontextus: ugyanis nem a szem elvesztésének fejlődési-evolúciós hogyanját boncolgatjuk, hanem a halak mozgását.

Ezek a Thaföld északi részén, Tham Maelana és Tham Susa karsztformációiban élő halak ugyanis egész különleges módon közlekednek: vízesesek meredek falain másznak felfele (a fenti képsorok is azt mutatják, amint a halak vadul igyekszenek a vízfolyás irányába). Mozgásuk megdöbbentően hasonlít egy szalamandra mozgásához és ehhez módosult a csontozatuk is: a medencéjük egyes jellegeiben a négylábúak (Tetrapoda) medencéjére emlékeztet, a konvergens evolúció remek példájaként.

Menetelő vakhalak Tovább
Mese a tudományos szépségápolásról

Mese a tudományos szépségápolásról

2016.02.16. 16:25 Kalmár Éva

radium_arckrem1.jpgA szépségipar tulajdonképp a tudományok dögevője opportunistája. Mindig lépést tartott a tudománnyal, mindig kicsipegette a neki tetsző részeket és az így elkészült termékeket csillagászati áron értékesítette. A high-tech kozmetikumok nem modernkori vívmányok. A 20 század elején az Egyesült Államokban már egyértelműen jelen volt az őrület. Mai szemmel nézve röhejes, gyakorlatilag hülyének nézték a fogyasztót. Plakátokon hirdették, hogy a Nobel díjat kiérdemelt radioaktivitást sikerült a szépség szolgálatába állítani.

1934 után ez ellenséggé vált, valószínűleg Marie Curie halálhíre nem tett jót a brand-nek. Egy ma is fellelhető reklámfilmben Geiger-Miller számlálóval vizsgálják a modell arcát, a műszer persze veszettül elkezd csiripelni, de miután a hölgy letörli az arcát a termékkel (úgynevezett cold cream, amit mára már csak popsi kenőcsként használnak), csodák csodája, az arca már csak a boldogságtól sugárzik.

 

 

Az ipar két, azóta is nagyon jól bevált marketing húzását figyelhetjük meg: a megfélemlítést és a tudományos hókuszpókuszt. A megfélemlítés könnyű volt, hiszen épp, hogy túl voltak egy borzalmas háborún, és a tudomány középpontjában a radioaktivitás volt, amiről mindenkinek az atombomba jutott eszébe, az pedig nem veszélytelen. A hókuszpókusz rész pedig, jól átlátható okokból, sokkal könnyebben volt megvalósítható, mint manapság.

Mese a tudományos szépségápolásról Tovább
Toxoplasma és főemlősök

Toxoplasma és főemlősök

2016.02.13. 22:49 dolphin

chimp_snowleopard.jpgA paraziták általában néma borzadályt, vagy heveny undort váltanak ki az emberekből, pedig, ha atavisztikus félelmeinket leküzdjük és közelebbről megvizsgáljuk őket, gyakran hihetetlen izgalmas biológiai kérdésekre kaphatunk választ. Hogyan próbálják a paraziták áttörni a szervezet védelmét a bejutásuk során, hogyan bújnak el az immunrendszer elől, vagy épp hogyan változtatják meg a viselkedésünket, hogy saját érdekeink helyett már az ő prioritásaikat vegyük elsődlegesen figyelembe.

Ezek az idegrendszerre (is) ható, viselkedést-moduláló élőlények különösen megmozgatják nem csak a laikusok fantáziáját, de a kutatókét is, nem véletlen, hogy viszonylag intenzív tanulmányozások alanyai. Köztük is különösen jól jellemzett a Toxoplasma gondii nevű parazita egysejtű, amelynek a végső gazdaszervezete a macska (vagy valamely macskaféle), de köztes hordozóként nem ritkán olyan fajokat találunk, amelyek a macskák/macskafélék táplálékai.

Toxoplasma és főemlősök Tovább
Mi végre jött létre az agy?

Mi végre jött létre az agy?

2016.02.12. 22:57 dolphin

Darwin-nap alkalmából tegyük fel a címben szereplő kérdést. Szeretjük azt gondolni, hogy az ember az egyetlen faj az állatvilágban amelyik gondolkodni képes. Mivel pedig ismeretes, hogy agyunk komplexitása az egyik legnagyobb evolúciós vívmányunk, adódik a feltevés, hogy az emberi agy a gondolkodás végett fejlődött ki. Ilyenkor persze valójában az új agykéregre (továbbiakban neocortex) gondolunk, amely az evolúció során legutolsóként alakult ki a hüllő agyra és a limbikus rendszerre rárakódva, és amelyről ismert, hogy ténylegesen a kognitív funkciókhoz köthető.

abra1.png

Tudjuk azonban, hogy az evolúció lépésekben halad, és nincsen célja, főleg nem távlati céljai, csupán a szelekció hatása érvényesül. Egy-egy kis lépést külső szemlélőként interpretálhatunk úgy, hogy az aktuális kihíváshoz adaptálódott élőlény elérte a célját azzal a kis evolúciós lépéssel, ha felismerhető a változás konkrét haszna. Mielőtt tehát rögtön az agy legmagasabb funkcióját vizsgálnánk, felmerül a sokkal alapvetőbb kérdés, hogy az agy, mint szerv, mivégre alakult ki a kezdetek kezdetén.

Mi végre jött létre az agy? Tovább
Mi van az agyunkban?

Mi van az agyunkban?

2016.02.10. 22:06 dolphin

faceneuron.gifMi van az agyunkban, legfontosabb szervünkben, ami nagy valószínűséggel a világegyetem legkomplexebb objektuma is egyben? Természetesen neuronok. De kielégítő ez a válasz? Ha azt kérdeznénk, hogy mi van egy könyvben, és azt a választ kapnánk, hogy betűk, akkor nem lennénk vele túlságosan megelégedve. A kérdés az, hogy a neuronok aktivitás-mintázatukkal mit reprezentálnak, azaz mi a jelentésük a világ dolgaihoz viszonyítva. A szavak vagy mondatok egy kínai könyvben szintúgy csak formai elemek, önmagukban nem hordoznak semmiféle információt számunkra, csak akkor, ha egy szótárat is mellékelünk a kínai íráshoz.

Egy könyvtől persze sok vonatkozásban eltér az agyunk. Egyrészt nem statikus, hanem tanulás által folyamatosan változik. Rengeteg információ megy bele, kérdés hogy mit tart meg belőle és milyen struktúrába rendezve. Másrészt a könyvtől eltérően nem csak tárolja az információt, hanem saját magát olvassa és értelmezi is, majd az információt felhasználva tudatosan és tudattalanul is következtetéseket tesz és döntéseket hoz. Ráadásul mindezt egyazon biológiai rendszer. Bár vannak specializálódott területek az agyban és az idegsejtek is meglehetősen sokfélék, a tárolást és feldolgozást az agy ugyanazon a struktúrán valósítja meg párhuzamosan, ami igazán lenyűgöző.

Mi van az agyunkban? Tovább
Génmódosítás-e a génszerkesztés?

Génmódosítás-e a génszerkesztés?

2016.02.08. 19:26 dolphin

sketch_cbm.jpg

Első olvasatra talán értelmetlen szőrszálhasogatásnak tűnhet a címben feltett kérdés, hiszen ha valamilyen módon elérjük a genetikai anyag megváltozását, az nyilván módosítást jelent, ugyanakkor a szemantikázás egyáltalán nem véletlen és fölösleges: 

nem kevesebbről szól ugyanis, mint, hogy mit tekintünk ma Európában GMO-nak.

Márpedig az nyilvánvaló, hogy - bár sok szempontból logikus lenne - se a közvélemény, se a törvények nem tekintik egyenlőnek a génmódosítás különböző formáit. Senki nem gondolja GMO-nak a hagyományos, háziasított állat és növényfajtákat (bármennyire is radikálisan különböznek a valóban természetes, vadon élő rokonaiktól), de a határ még csak nem is az egyszerű természetes szelekció és a "mesterséges", emberi rásegítés köt van, hiszen például a mutációk véletlenszerű megjelenésének gyakoriságát nagyságrendekkel megnövelő radioaktív-sugárzáson alapuló módszerek elfogadhatóak a nem-GMO kategóriában, de a pontosabb molekuláris biológiai beavatkozások már nem. Ez a teljesen ad hoc (és ma már kifejezetten zöld-szimpatizáns publicisták szerint is értelmetlen) osztályozás azonban az újgenerációs genomszerkesztési módszerek megjelenésével komoly dilemma elé állítja a törvényhozókat: lehet-e (kell-e) pusztán egy technológia alkalmazását szankcionálni, ha annak eredménye sok esetben az eddigi szabályok szószerint vételével sem eredményez GMO-t? 

Génmódosítás-e a génszerkesztés? Tovább
Génmódosított szúnyogokkal a zika vírus ellen

Génmódosított szúnyogokkal a zika vírus ellen

2016.01.31. 19:30 dolphin

oxitec_larvae.jpg

Amikor bő egy hónapja a gene drive-ok működési mechanizmusáról, illetve az általunk felvetett etikai dilemmákról írtam, még nem tűnt valószínűnek, hogy a bevetésük hamarosan nagyon is időszerűnek fog tűnni. Márpedig az egyelőre megállíthatatlanul terjedő zika vírus kapcsán most mégis egyre több helyen írnak erről.  

A zika vírus egy gyenge dengue vírusnak tekinthető, melynek köztes gazdái (akárcsak a maláriának) szúnyogok. 1947-ben, Ugandában írták le először, rézusz majmokban, s mivel az alaptünetei (max. egy hét alatt elmúló enyhe láz, kötőhártya gyulladás és viszketés) nem annyira durvák, az elmúlt hónapokig nem igazán szentelt senki túlzott nagy figyelmet a vírus biológiájának. Ez azonban nyilván nem marad sokáig így.

Génmódosított szúnyogokkal a zika vírus ellen Tovább
Mit szúrtak el a Biotrial gyógyszerkísérletében?

Mit szúrtak el a Biotrial gyógyszerkísérletében?

2016.01.30. 14:54 dolphin

000_760ik.jpg

Amikor nemrég először kikerült a hírekbe, hogy a francia Rennes-ben folyó gyógyszerkísérlet során hat vizsgálati alanyt kórházba kellett vinni (az egyikük, mint azóta tudjuk, meg is halt), valószínűleg mindenkinek, aki egy kicsit is követi az ilyen híreket, az első szó (karakterkombináció?), ami az eszébe jutott az volt, hogy „TGN1412”.

Utóbbi egy tíz évvel ezelőtti gyógyszerjelölt, amelyet Londonban próbáltak ki, egészen tragikus eredménnyel: egy órával a szer beadás után mind a hat kísérleti alany rosszul lett, hamarosan súlyos légzési zavarjaik alakultak ki, leállt a veséjük, majd végtagjaik keringése, így pár beteg ujjait amputálni kellett.  Mindez mindenkit teljesen váratlanul ért, mert a szer egy ún. CD28-szuper ellenanyag, amelynek feladata pont az immunrendszer segítése lett volna bizonyos betegségek (reuma és B-sejtes leukémia) esetében. A vizsgálati alanyok teljesen egészségesek voltak. Ez egy első fázisú gyógyszerkísérlet volt, amikor a szer biztonságát ellenőrizték és hát ennél látványosabban nem lehetett volna belebukni. Azóta eltelt tíz év, és most a rennes-i kísérlet kapcsán feltehetjük a kérdést, hogy levontuk-e a TGN1412 történetéből a megfelelő tanulságokat?

Mit szúrtak el a Biotrial gyógyszerkísérletében? Tovább