CB_banner_new.jpg
Mire jó a GMO 31. - Hamburger élesztőből

Mire jó a GMO 31. - Hamburger élesztőből

2017.09.07. 22:44 Sexcomb

impossibleburger.jpgAz egyik legkiterjedtebb emberi tevékenység jelenleg a Földön az állattenyésztés, aminek ugye egyik fő célja a hústermékek előállítása. A Wikipedia idevágó bejegyzése szerint a húsipar az egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsájtó és a biodiverzitás csökkenésnek fő oka. Jelenleg is ezzel fojtjuk meg a bolygónkat, de a jövő még sokkal sötétebbnek ígérkezik: Előrejelzések szerint a hús iránti kereslet 2050 -re megduplázódik (a kétezres évéhez képest). Nem meglepő módon a megtermelt haszonnövényeink túlnyomó részét takarmányként hasznosítjuk, gyakorlatilag a mezőgazdasági területek nagy részét annak szolgálatába állítottuk, hogy húst állítsunk elő.

Mire jó a GMO 31. - Hamburger élesztőből Tovább
Milyen is a kromoszómákról alkotott képünk 2017-ben?

Milyen is a kromoszómákról alkotott képünk 2017-ben?

2017.09.04. 11:00 dolphin

chromemt.png

A szó etimológiája alapján azt feltételeznénk (egyébként részben helyesen), hogy a kromoszómák, vagyis "festődő testek" a sejtek talán legjobban megjeleníthető komponenseit képezik. És kétségtelen, hogy számos korabeli eljárással nagyon szépen láthatóvá lehetett tenni már egészen régen az örökítőanyag ezen nagy, diszkrét komponenseit, különösen osztódások során. Ugyanakkor a strukturális információ, ami ezen sejtkomponensekről így beszerezhető volt, viszonylag korlátozottnak bizonyult. Mégpedig azért (is), mert az a mérettartomány, ahol igazán megfigyelhető lenne, hogy miképp csomagolódik a DNS, kívül esik a fénymikroszkópok nagyítási képességein és az a helyzet, hogy a korábbi eljárásokkal a megfelelő felbontást már biztosító elektronmikroszkópokkal a kromoszómák nem festődtek.

Ez pedig azt a helyzetet eredményezte, hogy mindazt, amit a kromatin szerkezetéről, a sejtben levő DNS-lánc feltekeredéséről gondoltunk, elsősorban indirekt bizonyítékokon alapult. 

Milyen is a kromoszómákról alkotott képünk 2017-ben? Tovább
Így fertőzhetné meg a DNS a számítógéped

Így fertőzhetné meg a DNS a számítógéped

2017.09.02. 11:55 dolphin

lead_960.png

A környező világ vírusai újabb és újabb gazdaszervezetek megfertőzésével képesek önmaguk sokszorosítására és a fennmaradásra, így nem véletlen, hogy a hasonló logikával terjedő, biztonsági réseket kihasználó számítógépes programok megjelenésekor, valamikor az 1980-as évek elején nem is kellett sokat gondolkozni, hogy a malware ezen fajtáját hogyan nevezzék el.  

Azóta a számítógépes vírusok a mindennapjaink részévé váltak, olyannyira, hogy a DNS, mint adattároló koncepciójának terjedésével, természetesen már arra is volt példa, hogy számítógépes vírusok kódját fordították le speciális algoritmusokkal, és ültették DNS-be. Ilyenkor persze a DNS-visszaolvasása után még a dekódolás lépése, illetve a program elindítása is elválaszt attól, hogy a gépünk a vírus áldozatává váljon, ami azért kellő biztonságot ad, ilyenfajta adatátviteli kísérletekhez.

De vajon lenne-e arra lehetőség, hogy a DNS olvasása már önmagában is spontán olyan folyamatokat indítson el, amivel valaki átveheti uralmát a szekvenátorhoz kapcsolt számítógépes rendszer felett? A látszólag abszurd kérdésre most elegáns és praktikus választ adtak a University of Washington kutatói.

dna_shellcode.png

Így történhet egy DNS-alapú stack-overflow támadás a szekvenátorra kapcsolt számítógép ellen. Forrás: University of Washington

A lényegi eleme a folyamatnak, hogy DNS-szekvenátorokból kiömlő információt feldolgozó és elemző programok írásakor egyáltalán nem lebegett senkinek a szeme előtt, hogy itt valaha, valaki majd ezen keresztül megpróbálna betörni a számítógépre, éppen ezért viszonylag sok olyan biztonsági rés van ezekben a scriptekben, amelyek megfelelő technikával kihasználhatók.

Az egyik legelemibb ilyen támadási felület, hogy ezek a programok kifejezetten sérülékenyek veremtúlcsordulásos (stack overflow) támadásokkal szemben, mert születésükkor a technika még viszonylag rövid DNS-szekvenciák (néhány tucattól max. 200 bázispárig) létrehozását tudta biztosítani és ilyen típusú információk feldolgozására készültek. Márpedig az ilyen esetekben, ha adott hosszúságú információra számítanak csak a programozók, a memóriában egy fix méretű tömböt foglalnak le számára, de ennek révén egyben biztonsági rizikót hoznak létre. Ugyanis, ha ilyen esetekben a vártnál nagyobb információcsomag érkezik, akkor a lefoglalt tömbön túl a memória egyébb részei is átíródhatnak - bizonyos esetekben azok is, amelyek már a program futásához kellenek. Megfelelően meghatározva, hogy mi legyen a bevitt információcsomag így a számítógép egy teljesen más program futtatására vehető rá, pusztán az adatbevitel révén.

Jelen esetben, az egyszerűbb kivitel kedvéért a kutatók egy extra veremtúlcsordulásos biztonsági rést tettek a DNS szekvenciát beolvasó és feldolgozó egyik programba (vagyis itt nem a már létező, potenciális biztonsági rések valamelyikét használták ki), majd megalkották azt a vírus-scriptet, aminek a bevitelével (elméletileg) átvehetik az irányítást (ebben az esetben, kicsit tisztelgésként a terület klasszikusai előtt, a Smashing The Stack For Fun And Profit kódot futtaták le).

A (ki)használt fqzcomp nevű program bitenként tárolja a DNS négy bázispárjának információit (az A-t 00-ként, a C-t 01-ként, a G-t 10-ként és a T-t 11-ként), ami lehetővé teszi, hogy ha a megtevezett rövid vírust binárisra lefordították, gyorsan át lehessen fordítani DNS-szekvenciára. Végül így egy 176 bázispár hosszú szekvenciát kaptak, amit kevesebb, mint 100 dollárért le is szállított nekik az egyik DNS-szintetizálásra szakosodott cég.  

A szintetikus DNS-t betéve a szekvenátorba, kijött a szekvencia, aminek a feldolgozásakor a (módosított) fqzcomp annak rendje és módja szerint átadta az irányítást a számítógép felett.

Amiért izgalmas mindez, mert ez az első bizonyítéka annak, hogy mindez nem sci-fi, hanem létező biztonsági rés. Még ha jelen esetben az egyszerűség kedvéért módosítani is kellett egy programot, látható, hogy ez a fajta támadás fizikailag megvalósítható. És mivel az újabb szekvenátorok egyre hosszabb és hosszabb szekvenciákat tudnak kiköpni magukból, csak idő kérdése, hogy a nem módosított programok is szembenézzenek a veremtúlcsordulás problémájával. Most még van idő erre felkészülni és nem igen kétséges, hogy innentől kezdve ez is szempont lesz.

Persze felmerül a kérdés, hogy miért akarna valaki így betörni egy számítógépre? Két eshetőség adja magát szinte azonnal: vagy, hogy például tetthely színhelyéről származó minták beszennyezésével meggátolják, hogy az inkrimináló bizonyíték megszülessen (a számítógépre behatolva meg tudják hamisítani a szekvenciaadatokat), vagy, hogy egy nagyobb adatbázishoz hozzáférve, valaki másnak a személyes genomadatait megszerezhessék. A genomszekvencia értelmeszerűen szenzitív, személyes információ kellene legyen, és illetéktelen kezekbe kerülve akár zsarolásra is felhasználható, vagy gyógyszerérzékenységi profilok meghatározásával akár fizikai támadások megtervezésére is jó lehet.

Épp ezért bármennyire is szórakoztató maga a projekt, a veszély, amire felhívja a figyelmet, nagyon is valós. Így talán itt lesz annak is az ideje, hogy a DNS szintetizálásra szakosodott cégek annak az ellenőrzésén túl, hogy nem valami halálos patogén létrehozásához akarja a megrendelő a szekvenciát használni, azt is megnézik, hogy adott esetben nem egy DNS-alapú számítógépvírust hoznak létre. 

(via The Atlantic)

[A poszt eredetileg a ScienceMeetup blogjában jelent meg.]

Így fertőzhetné meg a DNS a számítógéped Tovább
"Ipari melanizmus" tengeri kígyókban

"Ipari melanizmus" tengeri kígyókban

2017.08.13. 10:39 dolphin

snake_melanism_1.jpg

Ipari szennyeződés és fekete (melanizált) testszín témakörben ugyan a klasszikus példa a pettyesaraszoló volt és marad, de ez nem jelenti azt, hogy más fajokban hasonlóan érdekes - és adott esetben kicsit más logikával működő - adaptációkra ne lenne példa.

Current Biology-ra a napokban felkerült cikkben most egy Óceániában élő tengeri kígyófaj, a Emydocephalus annulatus különböző populációt vizsgálva figyeltek fel arra a kutatók, hogy az ipari-urbánus területek közelében élő kígyók között sokkal-sokkal gyakoribbak a tiszta fekete egyedek, mint az emberi tevékenység áldásos hatásaitól távol élő példányok között. Mivel a pettyesaraszolóval ellentétben a vízben élő kígyók esetében a fekete szín nem segít a rejtőzködésben, felmerült a kérdés, hogy milyen más adaptív előnyt biztosíthat ez a mintázat?

snake_melanism_2.jpg

A válasz a sötét pigemntanyag, a melanin egy másik tulajdonságában rejlik, minden valószínűség szerint, mégpedig abban, hogy az nagyon hatékonyan képes megkötni a nehézfémeket. Márpedig az emberi aktivitáshoz közeli zónákban lényegesen nagyobb az ilyen anyagoknak a koncentrációja, mint máshol, és a tápláléklánc tetején levő, ragadozó kígyókban könnyen felgyűlhetnek ezek a káros anyagok. Ha így van, akkor talán (szólt a feltételezés), több pigment termelésével, illetve a hüllőkre jellemző vedléssel a kígyók egy új mechanizmust fejlesztettek ki arra, hogy a nehézfém fölösleget kiválasszák és eltávolítsák a szervezetükből.

Erre az elméletre egyfajta bizonyítékot egy távoli rokon, a csíkos mintázatú sárgaajkú tengerikígyó (Laticauda sp.) levedlett bőrének vizsgálatával sikerült szolgáltatni. Ezeknek a bőröknek a vizsgálatával fény derült arra, hogy az urbánus zónákban élő egyedek levedlett bőrében sokkal magasabb a különféle nehéz fémek koncentrációja, mint a "vidéki" területeken lakói esetében, illetve a fekete és fehér csíkok külön vizsgálatával az is látható, hogy a sötét csíkok (ahogy azt a nagyobb melanin koncentráció alapján gondolnánk) több nehézfémet tartalmaznak. (A torkolati régiók ("river mouth") általában egy átmeneti állapotot képviselnek.)

snake_melanism_3.jpg

Azaz adott egy új példa arra, hogy a melanizáció miképpen lehet adaptív egy populáció számára és sajnos ez egyben újabb példa arra is, hogy ezt a fajta trükköt az emberi tevékenység miatt kell bevetnie egy fajnak. Meg persze talán arra is részleges magyarázattal szolgál a dolog, hogy a heavy metal rajongók körében miért népszerű szín a fekete ;-)).


Goiran C, Bustamante P, Shine R (2017) Industrial Melanism in the Seasnake Emydocephalus annulatus. Curr Bio doi: 10.1016/j.cub.2017.06.073

"Ipari melanizmus" tengeri kígyókban Tovább
Még mindig távol a dizájnerbébik kora

Még mindig távol a dizájnerbébik kora

2017.08.12. 23:00 dolphin

d2-1-copy-1024x576.jpg

Bő két évvel ezelőtt, amikor az első hírek megjelentek a CRISPR-alapú genomszerkesztési eljárással módosított emberi embriókról, már látszott, hogy még nagyon sok tisztázni való akad technikailag is (hogy az etikai kérdésekről ne beszéljünk), mielőtt eljárás gyakorlati alkalmazása komolyan szóba kerülhetne. Azóta, idén márciusban egy harmadik kínai cikk is napvilágot látott, amiben már a korábbiakkal ellentétben életképes (diploid) embriók kezeléséről számoltak be, igaz, még csak néhány embrió esetében próbálkoztak sikerrel.

Épp ezért szólt nagyot, amikor bő egy hete az MIT Technology Reviewmegszellőztette, hogy amerikai kutatók több mint száz embrión végeztek el egy nagyon alapos felmérést, és azt vizsgálták, hogy mennyire tudunk a CRISPR-rendszerrel hibákat javítani, mennyire használható kívülről bevitt DNS templátnak, a hasítás indukálta hiba kijavítjására 

Még mindig távol a dizájnerbébik kora Tovább
Álmodnak-e az organoidok lombikbárányokkal?

Álmodnak-e az organoidok lombikbárányokkal?

2017.08.06. 17:48 dolphin

minibrain_1.jpg

Philip K. Dick, 1968-ban megjelent kultikus regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? azt a kérdést feszegeti, hogy éles lehet-e a határ ember és android között, ha pusztán az empátia képességét vizsgáljuk. Ugyanez a probléma fél évszázad után még ugyanúgy a sci-fi kategóriája, mint Dick idejében, de egy analóg kérdés 2017 aktuális problémájává vált. Mégpedig az, hogy milyen morális megítélés alá esnek emberi sejtekből szövetkultúrában létrehozott komplex szövetdarabok, illetve mikortól válik etikailag aggályossá az ezeken való kísérletezés.  

Álmodnak-e az organoidok lombikbárányokkal? Tovább
A DNS a jövő adathordozója?

A DNS a jövő adathordozója?

2017.07.31. 22:45 dolphin

dna-storage-51.jpg

A felhő korában, amikor szinte minden levelünk, képünk, dokumentumunk távoli, misztikus szervereken lakik, természetesnek tűnne, hogy valóban, bizonyítottan ez a fajta adattárolás legyen az általunk ismert legmegbízhatóbb. 

A valóságban azonban nem ez, mégpedig azon praktikus szempontból, hogy a felhő-alapú adattárolás egyszerűen nem létezik elég régen ahhoz, hogy ilyen jellegű kijelentést tehessünk. Ahogy a flash memória esetében is maximum évtizedes adatmegőrzési képességet tudunk igazolni, a mágnesszalagoknál több évtizedest, a bakelitlemezeknél pedig durván évszázadost. De akkor mi a komplex adatok tárolásának bizonyítottan legtartósabb módja? A papír (és rokonai) esetében is párezer éves a legrégebbi ismert (töredékes) példány, és ha még régebbre akarunk menni, akkor már a kőtáblák, vagy még jobban visszapörgetve az idő kerekét, barlangrajzok korába jutunk.

A spanyol El Castillo barlang kézlenyomatai és nonfiguratív ábrái közel 40 ezer évvel ezelőtt születtek, és ha elfogadjuk ezek információhordozó-jellegét, akkor ésszerűnek tűnhet ezeket a korabeli ábrákat, pontosabban az őket tartalmazó felületeket tekinteni a legősibb információhordozónak.

A valóság azonban az, hogy nagyságrendileg is régebbiek azok a komplex információk, amelyeket a mai technológiával megbízhatóan meg tudunk határozni, és ezekben az esetekben a bizonyítottan jól működő információhordozó közel sem egy sziklafal szürkeségű élettelen anyag, hanem maga a DNS: közel 430 ezer éves emberi csontokból is tudtunk már használható DNS-szekvenciát kiszedni, és az abszolút rekord jelenleg közel 700 ezer éves csontokból származó DNS szekvenálása. (Megjegyzendő, hogy ezeknél régebbi leletekről is szólnak néha cikkek, de azokat a szekvenciákat a kutatók többsége inkább modern szennyeződésnek tulajdonítja, mint valódi ősi DNS-nek.)

A DNS-ben levő információra a „tervrajz” és „program” analógiát szoktuk használni, amelyek egyike sem tökéletes körbeírása az örökítőanyagnak, de annyira mindenesetre pontosak, hogy jól láthassuk, valóban komplex információhordozó a dezoxiribonukleinsav. 

A DNS a jövő adathordozója? Tovább
A házimacskák eredete - az archeogenetika szemszögéből

A házimacskák eredete - az archeogenetika szemszögéből

2017.07.24. 13:15 dolphin

sn-catsegypt.jpg

Ahogy a kutyák esetében is adott az ős a farkas személyében, úgy nem kérdéses az sem, hogy napjaink elkényeztetett házimacskái egységesen vadmacskaeredetre vezethetőek vissza. Sőt még az sem vitatott, hogy a vadmacska (Felis silvestris) öt alfaja közül a közel-keleti/afrikai elterjedést mutató F. silvestris lybica az az állat, amelyből az évezredek alatt kényeztetni való szőrgombócot gyártottunk. Ezen túl azonban több kérdőjel is adódott a macskaháziasítás körül. Ezekre próbál választ adni a Nature  kiadásában megjelenő új lap, a Nature Ecology & Evolution hasábjain megjelent cikk, ahol paleogenetikai eszközökkel kezdtek neki a kérdés vizsgálatának.

A házimacskák eredete - az archeogenetika szemszögéből Tovább
Sétáljunk a tudományért

Sétáljunk a tudományért

2017.04.18. 15:58 dolphin

march_for_science_logo.jpg

Több mint tizenegy évvel ezelőtt az akkori amerikai elnök, George W. Bush által rendezett fehér házi tudósítók vacsorájának díszvendégeként, Stephen Colbert (akkor még a The Colbert Report házigazdájaként) szedte ízekre a maga jellegzetes, szarkasztikus stílusában az elnök tevékenyéségét. Nehéz utólag is megérteni, hogy ki gondolhotta jó ötletnek Bush csapatában Colbert felkérését, mindenesetre az egész biztos, hogy minden idők egyik legfelejthetetlenebb alakítását kaptuk, amelyben az én kedvenc kétsorosom mindörökre ez marad:

We know that polls are just a collection of statistics that reflect what people are thinking in "reality." And reality has a well-known liberal bias.

A liberális elfogultságú valóság képe azért is volt ott és akkor ütős, mert Bush elnöksége idején járatódott először csúcsra a republikánusok tudományellenes propagandája. Nem sokkal voltunk ekkor a pennsylvaniai Doverben zajló kreacionista per után (ami az Értelmes Tervezettség mozgalom legaktívabb periódusát jelezte), a kormányzat közel járt ahhoz, hogy befagyassza az őssejtkutatást, és ez volt az első igazán nagy menet a nehézipari lobbi támogatását élvező klímaváltozás-tagadók (akik előbb az egész jelenséget, később már "csak" az emberi behatást tagadták) és a klímakutatók között. Nem véletlen, hogy Bush elnöksége alatt Chris Mooney nagyon beszédes című The Republican War on Science könyve bestseller lett.

Természetesen abban semmi új nem volt, hogy egyes pártok mögötti érdekcsoportok anyagi és egyéb természetű támogatásukért cserében elvárták/elérték, hogy az adott politikai erő beálljon saját, adott esetben a tudománynak (és a józan észnek) ellentmondó céljaik mögé, s mint arra pont a Mooney-val való beszélgetése során Carl Zimmer rá is mutatott, a Demokrata Pártnak is megvoltak/vannak a saját "vadhajtásai" az oltásellenes mozgalom, vagy a génmódosítás minden formáját ellenző aktivisták személyében. Arra azonban mégsem volt korábban példa, hogy a hatalmat gyakorlók ennyire aktívan magukévá is tegyék a tudományellenességet. Ez volt az az időszak is, amikor komolyabb méreteket öltött az a jelenség is (a szociális média igen hatékony kihasználásával), amely az ún. "józan paraszti észre" hallgatva lesöpört mindenféle tudományos érvet és adatot (és amit a szintén a Colbert nevéhez kapcsolható "truthiness" kifejezés fogalmaz meg a legjobban).   

Az Obama-korszak alatt mindezek a jelenségek nem tűntek el, de jelentősen háttérbe szorultak, hogy aztán Donald Trump megválasztásával elementáris erővel törjenek elő a GOP mostanra teljes kontraszelekción átesett képviselőiből, akik a mccarthyzmust megidéző vehemenciával próbálják magánvalóságukat rékényszeríteni másokra. Egyszerű "truthiness"-ek helyett most már rezzenéstelen arccal lehet "alternatív tényekről" beszélni, vagy a legsötétebb szovjet liszenkóizmust megidéző módon cenzúrázni tudományos kifejezéseket (csak most "genetika" helyett a "klímaváltozás" van soron). Az pedig már nem is meglepő, hogy similis simili gaudet alapon mostanra a republikánusok bevonzották az ellenoldal tudományellenes monomániásait is.

Az amerikai kutatók jelenlegi generációja nem véletlenül érzi, hogy példátlan módon akarják megkötni a kezét és befogni a száját, így teljesen logikus reakcióként született meg a March for Science kezdeményezés. 

Ha pusztán amerikai kuriózumról lenne szó, akkor is, már csak együttérzésből érdemes lenne részt venni ezen a sétán. De pontosan tudjuk, hogy ezek a jelenségek nem szorítkoznak a tengerentúlra, sokkal általánosabbak és mára a mi életünknek is részeivé és befolyásolóivá váltak. Nem furcsa ez, hiszen a globalizáció nem csak a tudományos gondolatok, ismeretek és eszközök szabad áramlását hozta el, hanem minden eddiginél nyilvánvalóbbá tette, hogy a machiavellista politikai manipulátorok ötleteinek is szabad piaca van és a rövid távon hatalomszerzési szempontból hatásos akciókat (legyenek azok bármennyire kártékonyak a társadalom egészére hosszabb távon) mindenütt megpróbálják adoptálni.  

Látszólag sikeres ez a manipuláció-export és épp ezért, felületesen nézve, 2017-ben nehéz is amellett érvelni, hogy a kíváncsiság, a tudás, a tanulás, vagyis pont a tudományhoz leginkább kapcsolódó fogalmak olyan értékeket jelölnek, amelyek univerzálisak és minden korban kifizetődőek. Hiszen azt látjuk, hogy jó érzékkel adagolt populizmus és/vagy szervilizmus totális ignorámuszokat is befolyásos pozíciókba röpíthet. Alapvető biológiai tényeket kérdőjelezhetnek meg politikusok, mindannyiunk sorsa felett rendelkező gyíkemberekről és a fizika törvényeinek felfüggesztéséről delirálhatnak milliárdos médiacézárok, alapvető szerveskémiai ismeretek hiányát büszkén vállalhatják fel fitneszguruk és ez csöppet sem csorbítja tekintélyüket, sőt.

Nem véletlen, hogy egyes, eufemisztikusan "befolyásos kampánygurunak" nevezett, elvtelen és cinikus, de nagyhatalmú politikai tanácsadók már nyíltan arról beszélnek: olyan, hogy abszolút valóság, nincs is, hanem az tekinthető valóságnak, amit sokan elhisznek.   

Ti azonban egy pillanatig se higgyétek ezt el. Ahogy Neil deGrasse Tyson találóan megfogalmazta:

az a jó a tudományban, hogy igaz, ha hiszel benne, ha nem.

Nem számított, hányan hittek benne, a Föld sosem volt se lapos, se az Univerzum közepe. Bárhányan gondolták felfüggeszthetőnek a fizika és biológia törvényeit, soha, senkinek nem sikerült. Nem lakott még élő ember jól a fénytől, nem gyógyult meg beteg Grabovoj-számok mormolásától, nem készült örökmozgó és senki nem ment csak úgy keresztül egy valódi falon. Mert lehet, hogy a hit hegyeket mozgat meg, de a hegyhez tartozó anyag mozgatása még egy hívőnek sem ment energiabefektetés, no meg szerszámok és munkagépek nélkül. 

Amellett, hogy a tudomány lehetőséget ad mindannyiunknak, hogy kielégítsük a bennünk jó esetben még mindig meglevő gyermeki kíváncsiságot, természeti jelenségek tucatjai esetében adva kielégítő magyarázatot a "de miért" kérdésre, megvéd attól is, hogy kifizessük a hülyék adóját. Nem kell bizonyítatlan hatású, vagy épp nettó hatástalan táplálékkiegészítőkre, homeopátiás és goji-bogyókra, lúgosító kávéra, auramasszázsra pénzt kiadni. Nem fogunk antibiotikumot szedni vírusfertőzésre, de szamárköhögést sem akarjuk majd kézműves és organikus fényterápiával kezelni. Annak megfigyelésével, hogy mi az, ami teljesíti a tudományos módszer viszonlyag egyszerű feltételrendszerét, el lehet dönteni, mivel érdemes foglalkozni és mi a nettó áltudományos átverés. 

Ha röviden meg kellene fogalmazni tehát, a tudományos módszer ismerete és tisztelete az a legkisebb közös nevező, ami a szombati sétára kell serkentsen. Ez, illetve annak felismerése, hogy az a meritokratikus világnézet, amely szerint az objektíven mérhető teljesítménynek, az udvarias, de nem vakon tekintélytisztelő kíváncsiságnak és az igazi tudásnak kellene biztosítania a társadalmi előremenetelt, veszélyben van. Veszélyben, mert sokak nem nézik jó szemmel azt a fajta világképet, amelyben a dogmatikus tételek és a tekintélyelvű kinyilatkoztatások nem megkérdőjelezhetetlenek. Ahol a hatalom és a pénz nem tesz automatikusan igazzá semmit. Ha tehát inkább egy olyan világot szeretnénk, ahol mindenki annyit ér, amennyit tud, akkor hallatnunk kell a nekünk is hangunkat. És ennek a folyamatnak lehet első lépése ez a közös séta.  

Nem mondhatom, bármilyen jól hangzana is, hogy legyetek chemtrailt hintő, háttérhatalmat alkotó, világot mozgató gyíkemberek, mert ilyenek nincsenek. De lehettek (és legyetek) a kondenzáció fizikájára, a tömegmanipuláció pszichózisára, a nagy biológiai rendszerek működésére kíváncsi, azokat megértő és feltáró geek-emberek. És ha elegen leszünk ilyenek, jó eséllyel a világ is egy kicsit jobb hely lesz. Egy sétát pedig ez igazán megér.

Sétáljunk a tudományért Tovább
És miért olyan nagy a(z egyik) szemed?

És miért olyan nagy a(z egyik) szemed?

2017.03.22. 21:28 dolphin

cock_eyed_squid.jpg

Közel egy hónapos késéssel ugyan, de azért gyorsan írok egy rövidet a hírekben nemrég szereplő, bizarul felemás szemű Histioteuthis heteropsis nevű tintahalról.

A tintahalak szeme egyébként is fantasztikus szerv (jobb is mint a miénk, hiszen a fénynek nem kell átverekednie magát idegek és sejtek kusza hálózatán, amíg a fotoreceptorokhoz ér) és ennek a nagy mélységben élő tintahalak egyik szeme nagyobb és fura zöldes színben tündököl (amitől persze minden képzett, jobb-bal aszimmetriát tanulmányozó fejlődésbiológus izgalmi állapotba jön), amely jelenség magyarázatával még adós volt a tudomány.  

És miért olyan nagy a(z egyik) szemed? Tovább